Bevállalósoknak: karaokeparti

Többször is remekül szórakoztál már a karaokebárban küzdő amatőr énekeseken, így amikor barátnőd jóvoltából egy ilyen helyen találod magadat, több mint kínosnak ítéled a szituációt. Ciki, vagy nem, ez van. De jó, hogy van.

Lacit szólítják a színpadra. Látod rajta, nem először van itt. Már szól is a Jég dupla whiskyvel, és magadban meg kell állapítanod, hogy egyáltalán nem rossz a srác. Csabi következik. Hihetetlen alak. Mármint hihetetlen antitalentum. Egy hangot vagy ütemet sem talál el, de ezt legalább iszonyatos fejhanggal igyekszik ellensúlyozni. Ha már hamis, legyen vicces jeligével.

Mi az a hangképzés?

Csabiban nem is hangi képességei meglepőek, hisz hasonló adottságokkal már sokan lettek sztárok kis hazánkban, sokkal inkább lenyűgöző magabiztossága és bátorsága. Nem érdekli senki, jól érzi magát, ő ezért jött ide. És azon kapod magad, hogy őszinte elismeréssel tapsolod meg a produkciót.

Barátnőd térül-fordul, s már a színpadon áll. Csodálod, hogy milyen elegánsan hidalja át gyakorlatlanságát. Jó hangja van, ezt mindig is tudtad. Bár nem túl erőteljes, szinte elvész a háttérzene mellett, de hihetetlen, ahogyan szemed láttára formálódik át az arckifejezése. Egyre magabiztosabban hiteti el veled, hogy "Egy ilyen lánynak a diszkóban a helye". Már nincs olyan végtagod, amelyik ne mozogna, s nem lepődsz meg, hogy mindent beleadva vele együtt énekled a refrént, amikor egyszer csak vége a dalnak. És bekövetkezik az elkerülhetetlen. Téged szólítanak.

Felcsendülnek az Embertelen dal első taktusai, de te még mindig nem hiszed el, hogy ezt csinálta veled a barátnőd. Ilyen kínosan utoljára az általános iskolában érezted magad a szavalóversenyen, de nem, ez az érzés még ahhoz sem, egyáltalán semmihez sem hasonlítható. De mivel több belépőital elfogyasztásán vagy már túl, lesz, ami lesz alapon az első feliratot kicsit bátortalanul ugyan, de simán a mikrofonba mondva olvasod el.

A harmadik sor után már átveszed a ritmust, és nagyjából azt is hallod, hogy a dallam közelít az eredetihez. Megszűnik minden körülötted. Nem gondolsz a problémáidra, az idióta főnöködre, azokra a korábban hozzád hasonló bátortalanokra, akik kintről röhögnek rajtad, hogy hónapok óta nem randiztál senkivel. Beleadsz apait-anyait, szereted ezt a számot, szereted ezt a zenét és a barátaidat. Teljes meggyőződéssel énekeled, hogy "van, ami annyira esztelen, hogy csakis meztelen jó..."

Neked szól a taps

A sután, ugyanakkor teljes átéléssel előadott, helyenként az eredetire tényleg hasonlító énekléseddel rengeteg gátlást, félelmet küzdöttél le. Jó adag felhalmozódott feszültségnek mondtál búcsút az elmúlt percekben. Telnek az órák, és te már az ötödik dalon is túl vagy. Sosem gondoltad volna, hogy a Macskajaj-ból énekelsz majd és a Mesebeli Afriká-t is előadod. Hihetetlenül lazának érzed magadat, és mindenkit szeretsz. Olyannyira békében vagy a világgal, hogy az sem zavar, hogy a helyi sztárocskák a már jól bevált slágereik előadása után kötelezően ünnepeltetik magukat.

Hajnali ötkor kerülsz ágyba, nyolckor kelsz. Lehet, hogy nem vagy teljesítőképességed csúcsán, mégis felszabadultnak és energikusnak érzed magad. A kávégép előtt a Nem vagyok én apáca első sorait dúdolod. Pár nappal ezelőtt ezért bárkit kiröhögtél volna. Ma már magadon viháncolsz.