Téli betegségek

Még csak a tél közepén vagyunk, de sokan már átestek náthával, megfázással, esetleg lázzal járó megbetegedésen. Sokszor hallani a beszélgetések kapcsán, hogy influenzás voltam, de kiderül, hogy sem láza, sem pedig egyéb, az infuenzára jellemző tünete nem volt az illetőnek. Vagyis keverjük ezeket a fogalmakat, s ez nemcsak a pontosság és tájékoztotság terén okoz némi hiányt, hanem gyakran a komolyabb törődést, kezelést és az orvoshoz fordulás elmaradását is jelentheti súlyosabb állapotokban.

Az influenza viszont súlyos betegség, mely típusosan magas lázzal, felső légúti fertőzéssel, nagyfokú fáradtsággal, gyengeséggel, izomfájdalommal, levertséggel, elesettséggel jár. Nagymértékben fertőző, ragályos megbetegedés, mely járványokban jelentkezik. Az influenza kórokozója az úgynevezett ortomixovírus családba tartozik, három típusa ismeretes: A-, B- és C. A nagy (világméretű) influenzajárványok kórokozója az A-vírus. Ilyen világméretű járvány volt 1743-ban is, ekkortól nevezik a fertőzést influenzának. 1889-92-ben az úgynevezett orosznátha, az 1918-20-as években pedig a spanyolnátha szedte az áldozatait. A megbetegedettek között sok volt a fiatal, de a meghaltak többsége mindig az idősebb, szív- és érrendszeri, valamint tüdőbetegségben szenvedők közül kerül ki. A B-vírus csekélyebb kiterjedésű helyi járványokat okoz. A C-vírus pedig járványokat nem okoz, esetleg kisebb közösségekben fordul elő. A B- és C-vírus okozta kórképek általában enyhébbek, és tünetileg az egyéb eredetű meghűléses huruttól nehezen különíthetők el.

A fertőzés lappangási ideje egy-két nap. Az influenza vírusai folyamatosan változnak, így a szervezetünk a vírusfertőzés átvészelése után sem lesz védett. Tehát minden évben támadhat. Az ismert vírus elleni védőoltásokkal - az érintett korosztályokban - azonban megelőzhetővé válhat a fertőzés, illetve a súlyos szövődmények. Az influenzát nagyon komolyan kell vennünk, hiszen szövődmény bármely korcsoportban kialakulhat, de típusosan a szív- és érrendszeri problémával rendelkezőket, illetve a tüdőbetegeket, az időseket és a még éretlen immunrendszerű csecsemőket és legyengült, krónikus betegségben szenvedőket veszélyezteti leginkább.
Tünetei az alábbiak: hirtelen kezdődő rossz közérzet, magas láz, hidegrázás, légúti tünetek, torokfájás, köhögés, gombócérzés a torokban, nyelési nehézség, nagyfokú izomfájdalom és izomgyengeség, fejfájás, étvágytalanság, hányinger, hányás, nyugtalanság vagy túlzott aluszékonyság.
A tünetek kb. az ötödik-nyolcadik napon kezdenek enyhülni, de egy-két hét szükséges, hogy a láz is elmúljon, ekkor javul a közérzete, de még továbbra is igen gyenge marad. (Súlyosabb fajtája huszonnégy órán belül életveszélyes is lehet; hirtelen súlyos nehézlégzés, elesettség, aluszékonyság és ájulás jellemzi.) Amennyiben a klinikai kép javulást mutat, s egyértelműen a jó irányba változnak a tünetek, szövődmény kialakulására nincs gyanú. Bármilyen visszaesés vagy új tünet kialakulása azonban felveti tüdőgyulladás, középfül- vagy arcüreggyulladás jelentkezését, amelynek a megfelelő kezelése abszolút indokolt.
Egyébként - szövődménymentesen - specifikus kezelése nincs, a már fentebb említett tényezők fontosak (pihenés, ágynyugalom, fájdalom-, láz- és köhögéscsillapító, köptető, bő folyadékfogyasztás), orrcsepp és antibiotikum csak szövődmény esetén. Megelőzni védőoltással lehet (ez csak rövid idejű), időjárásnak megfelelő öltözék, bő folyadékfogyasztás, vitaminok, zöldségek fogyasztása, rendszeres táplálkozás és mozgás, melyek mind immunrendszerünket erősítik. Védjük társainkat, fertőzés esetén lehetőleg ne dolgozzunk, használjunk zsebkendőt tüsszentéskor, mossuk kezünket gyakran, szellőztessünk rendszeresen, és lehetőleg zsúfolt, zárt közösségbe ne menjünk.

Dr. Ivánka Attila