Makrobiotika, harmónia a táplálkozásban

A zen konyhaművészetet buddhista szerzetesek fejlesztették ki Japánban, s részben ennek a harmonikus, testre szabott táplálkozási kultúrának köszönhették hosszú életüket. Ám a nyugati hatások miatt ma már egyre kevesebb ázsiai ember követi a régi bölcsek étkezési tanácsait. Az ősi hagyományhoz visszavezető út lerakása George Ohsawa nevéhez fűződik, aki nyugati neveltetése ellenére hitt abban, hogy a zen étkezési kultúra feltámasztható, s a nyugati embernek is átadható.

A makrobiotikus táplálkozás alapgabonája a ma már mindenhol kapható vegyszermentes barna rizs.
Ha a rizshez húst is eszünk, ezzel a jang, vagyis a lúgosság felé billentjük a mérleg nyelvét. A harmónia visszaszerzéséért a rizs és a hús mellé valamilyen jin típusú zöldséget is fogyasztanunk kell, ami savassága révén helyreállítja a harmóniát. Az emberi szervezet egészséges működéséhez 5:1 arányú jin-jang, savas-lúgos, kálium-nátrium táplálékra van szükség, de az arány alkattól függően 10:1 között is mozoghat. Testünkbe nem csak a táplálékkal, de a levegővel és a sugárzással is bekerülnek ellentétpárok, döntően jin hatású vegyi anyagok, sugárzások, mely tényezőt a táplálkozásnál is figyelembe kell venni: a kiegyenlítés leginkább a jang típusú gabonafélékkel valósítható meg.
A tél hideg típusú energiát, tehát jint ad, a nyár éppen ellenkezőleg, jang energiát. Ezért télen meleg ételeket érdemes enni, nyáron pedig a legjobb a nyers, gyümölcsökre, zöldségekre épülő koszt. A tél a főtt gabonafélék, olajos magvak, fűszerek, sült tök, gesztenye szezonja. A makrobiotika szerint nyáron kerülni kell a hideg italokat, s meleg gyógynövényteát kell innunk. Az ősz a főzés idejének kezdete, az alapanyagok nagyobb darabokban kerülnek a fazékba, s szükség van a fűszerezésre is. A legújabb makrobiotikus irányzat szerint a termesztett növények helyett vadon fejlődő zöldségekkel (állatokkal) kell helyettesíteni, de ezeket pótolhatják a tengeri növények (állatok) is. (Az érintetlen táplálékok biológiai értelemben dinamikusabbak és tisztábbak, mint a termesztettek.)

A legjobb, szörpnek is elkészíthető vadnövények a gyermekláncfű, a bodza, a cickafark, a körömvirág és a százszorszép, a magvak, termések közül elérhető a bagolyborsó, a sulyom, a lednek, a tarlórépa, a zsázsa, a szelídgesztenye, a japán birs, a naspolya, a szamóca, a vadalma és a vadkörte. Főzeléknek is kiváló a csalán, a fényes laboda, a salátaboglárka, a mezei sóska és a szurokfű, míg a gumók és gyökérfélék közül többek közt a mezei katáng, a lapubojtorján, a macskahere és a vadmurok ajánlható, míg a fűszerek közül kiemelhető a kakukkfű, a gyömbér, a metélőpetrezselyem, a szerecsendió, a vanília és a citromhéj.

A termesztett gabonafélék közül az említett barna rizsen kívül kiemelkedik a jang típusú köles, a jin típusú, zsírban és ásványi sókban gazdag zab és a fehérjékben nagyon gazdag hajdina. De ebben a szakácsművészetben hangsúlyt kap a búza, az árpa, a köles, a rozs és a lencse feldolgozása is. A zöldségek közül a legfontosabb alapanyag a sárgarépa, a vöröshagyma és a saláta, a tejtermékek közül pedig előnyt élvez a kecskesajt.