Capoeira: hideg ellen harci tánc a megoldás!

Eddig Brazíliát legtöbbünk csak a focival és a Copacabana strandjával azonosította. De létezik egy harci tánc, amely ugyanúgy a nyomornegyedekből indult világhódító útjára, mint a Pelé nevével fémjelzett labdarúgás. S hogy miben rejlik a különös sport titka? Harcművészet, megbolondítva egy kis zenével és fitnesszel, ami teljesen egyedivé teszi e küzdősportot.

A capoeira mára nem csak egy egyszerű sport. Művészi tökélyre fejlesztett önvédelmi rendszer, melyben rendkívül fontos szerep jut a zenének ugyanúgy, mint a filozófiának. A játék (jogo) lényege egy mondhatni rituális harc, melynek során a küzdő felek folyamatosan támadnak és védekeznek, miközben figyelik az ellenfél minden mozdulatát, s próbálnak csellel túljárni a másik eszén. Maga a küzdelem kör alakú területen (roda) folyik, oly módon, hogy a játékosok körbe állják a területet, s közülük kerülnek ki a párok. A játékban a folyamatos támadás-védekezés egyfajta közös együttgondolkodást igényel. Nagyon fontos eleme a játéknak a zene, ettől (is) lesz oly sajátságos hangulatú e sport, hiszen túl azon, hogy különleges atmoszférát kölcsönöz a játéknak, egyúttal ösztönzi is a játékosokat, egyfajta ihletet kölcsönözve nekik. Továbbá a zene ritmusára fokozzák, illetve csökkentik tempójukat a küzdő felek, ezért a szólóénekes nagyon fontos szerepet tölt be a játékban. A folyamatos zenét a bateriában helyet foglaló zenészek biztosítják, hangszerük a berimbau, az egyhúros hangszer, a dobok és egyéb ütős hangszerek, valamint természetesen az ének.

A capoeira a többi küzdősporttal ellentétben nem az ellenfél megsemmisítésére koncentrál, sőt Európában az ütést vagy rúgást a legtöbbször be sem viszik a küzdő felek. Ezért nagyon kedvelt például a lányok körében. Hiszen az edzés ugyan intenzív, és egyfajta különleges harcmodort is el lehet sajátítani, mégsem megy törött orral haza senki a foglalkozásról. Továbbá a különleges zene is rendkívül sok hívet szerzett már a sportágnak a gyengébbik nem körében.