Ismét román szélsőségesek demonstráltak az úzvölgyi magyar katonatemetőben

Csíkszentmárton, 2019. április 30. Magyar katonai temető, a háttérben betonkeresztek Úzvölgyében, Magyarország egykori keleti határánál az erdélyi Csíkszentmárton közelében 2019. április 29-én. A Bákó megyei Dormánfalva (Darmanesti) önkormányzata román katonasírok parcelláját hozta létre a Székelyföld keleti határán fekvő, elnéptelenedett Úzvölgye település magyar katonai temetőjében anélkül, hogy engedélyt kért volna a temetőt fenntartó és gondozó Csíkszentmárton önkormányzatától - számolt be április 29-én a Székelyhon.ro portál. Az előkészületek részeként 52 betonkeresztet és egy szintén betonból öntött, nagyméretű ortodox keresztet állítottak a temetőben, ahol május 17-én készülnek felavatni az első és második világháborúban elesett román katonák emlékhelyét. MTI/Kátai Edit

Az úzvölgyi magyar katonatemetőben önkényesen és illegálisan létrehozott román parcella „megvédésére" szövetkeztek vasárnap a temetőbe felvonuló román nacionalista szervezetek – közölte a Székelyhon napilap és a rá hivatkozó MTI. Ezt a reakciót a magyarellenes, szélsőséges szervezetekből vélhetően az váltotta ki, hogy idén februárban a Bákó megyei törvényszék elsőfokú ítéletében érvénytelenítette az úzvölgyi katonatemető román parcellájának az építési engedélyét, és a törvénytelen építmény lebontását rendelte el. Ezzel párhuzamosan, márciusban Moinesti bírósága pedig szintén első fokon elrendelte, hogy törölni kell a telekkönyvből Dormánfalva városának az úzvölgyi katonatemető fölötti tulajdonjogát.

A román hadsereg napja (október 25.) alkalmából szervezett felvonulást ezúttal két nappal korábban, „egész véletlenül" az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emléknapjára időzítve, október 23-án tartották a román nacionalista szervezetek, és szélsőséges szimpatizánsaik.

Mi a jelentősége a román hadsereg napjának?

A román hadsereg napja az erdélyi magyarság számára tragikus, megalázó esemény. 1944. október 25-én foglalta el a szovjet Vörös Hadsereg és a román királyi hadsereg az 1940-es második bécsi döntés által Magyarországának ítélt Észak-Erdély utolsó, még magyar kézen lévő varosát, a Szatmár megyei Nagykárolyt. A hivatalos – tehát nem csupán szélsőjobboldali – román narratíva értelmezése szerint „felszabadították a Horthy-fasiszta terror uralma alól az utolsó ősi román várost", az egyébként még napjaikban is magyar többségű, magyar polgármester által vezetett Nagykárolyt.

Ezúttal 150 fakereszttel vonultak fel azoknak a „román" katonáknak az emlékére, akikről tévesen úgy gondolják, hogy az úzvölgyi katonatemetőben vannak eltemetve.

Az úzvölgyi katonatemető Forrás: Photo:Robert Hegedus/Robert Hegedus

Amint a Székelyhon közölte: a vasárnapi rendezvény a megszokott forgatókönyv szerint zajlott. Ezúttal is felolvasták azoknak a román katonáknak a neveit, akik – állításuk szerint – az úzvölgyi temetőben nyugszanak, a tömeg pedig minden névre „Jelen!" felkiáltással felelt.

Idén a darmanesti polgármesteri hivatal mellett főszervezői feladatot vállalt a Nép Útja (Calea Neamului) szélsőségesen nacionalista egyesület és a Szabadság állapota (Starea de libertate) nevű álcivil szervezet.

Utóbbiak azzal igyekeztek résztvevőket toborozni, hogy közölték: az emlékmű és a betonkeresztek megvédésére megalakul a „keresztek testvérisége a román hadsereg úzvölgyi harcokban elesett hőseiért".

A temetőben mondott beszédében Mihai Tirnoveanu (Nép Útja) azt tartotta a keresztek szövetsége „szent céljának", hogy a végsőkig védelmezze a kereszteket, amelyeket Darmanesti (Dormánfalva) polgármesteri hivatala a román hadsereg hőseinek állított a temetőben. Hangsúlyozta:

a szövetség nem vesz figyelembe semmilyen bírósági döntést.

Csakis a román hősök vérét és csontjait tartja számon, akik itt estek el, függetlenül attól, hogy milyen döntéseket hoznak a bíróságok, vagy kihez tartozik a temető. Az eseményen Constantin Toma, Dormánfalva román polgármestere Vasile Florea tábornoknak, és Ioan Procopie 102 éves háborús veterán tábornoknak adta át az idei „Úzvölgye fiai" kitüntetést.

A kora estébe nyúló megemlékezés végén a szervezők emlékeztették a román külügyminisztériumot és Klaus Iohannis államelnököt, hogy ha a románok számára kedvezőtlen bírósági döntés születik a temető román parcellájának ügyében, akkor „életük árán is megvédik a sírkertet" – idézte a Székelyhon a temetőben elhangzott kijelentést.

Az esetről a székelyföldi lap munkatársa több helyszíni fotót készített.

Ahogy arról az Origo már számos alkalommal beszámolt, Dormánfalva önkormányzata 2019 márciusában saját közvagyonává nyilvánította az úzvölgyi katonatemetőt, és áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő, a székelyföldi Csíkszentmártonhoz tartozó, elnéptelenedett Úzvölgye település sírkertjében.

Korábban a temetőt magyar katonatemetőként tartotta számon a magyar közösség, és Csíkszentmárton község gondozta.

2019. június 6-án többezer román megemlékező erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miután székelyek élőlánccal próbálták megakadályozni azt.

Erről akkor a Székelyhon videóriportot közölt.

Egy héttel az erőszakos cselekmények után az illetékes román hatóság tisztázta, hogy nem az úzvölgyi katonatemetőben nyugszik az a 149 román katona, akinek a névsorolvasása is részét képezte a temető erőszakos elfoglalása utáni ceremóniának.

A temetőfoglalók közül többen az ellenzékben politizáló, szélsőségesen magyarellenes Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) színeiben nyertek parlamenti képviselői mandátumot.

A temetőfoglalás ügyében számtalan per indult, amelyek egy része még folyamatban van. Az eddigi ítéletek a román parcella létrehozásának a törvénytelenségét hangoztató székelyföldi fél álláspontját erősítették meg.

A jogi procedúra egyik fontos fejleménye az, hogy idén februárban

a Bákó megyei törvényszék elsőfokú ítéletében érvénytelenítette az úzvölgyi katonatemető román parcellájának az építési engedélyét, és a törvénytelen építmény lebontását rendelte el.

Ezzel párhuzamosan, márciusban Moinesti bírósága pedig első fokon elrendelte, hogy

törölni kell a telekkönyvből Dormánfalva városának az úzvölgyi katonatemető fölötti tulajdonjogát.

Úgy tudni azonban, hogy a város román vezetése mindkét ítélet ellen fellebbezett, így nem világos, hogy végső döntés mikor születhet a párhuzamosan folyó perekben.