Őrültek a háborúban: karddal támadt a csatahajóra egy tengeralattjáró parancsnoka

Az I-1 roncsa a zátonyon

A háborúkban előfordul, hogy a gyengébb ellenfél váratlanul úgy kezd harcolni, hogy meglepi az erősebbet. Ezt akár úgy is lehet tekinteni, mintha egy gyerek nekirohanna egy felnőtt bokszolónak. Az ilyen összecsapások általában az erős fél győzelmével végződnek, de amíg idáig eljut a harc, addig Dávid sok sebet ejthet Góliáton. A második világháború olyan tengeri csatái közül válogattunk, ahol a kisebb hajók őrületbe kergették a nehézsúlyú ellenfeleiket.

Négyszer próbálta meglékelni a nála nagyobb tengeralattjárót, a japánok karddal támadtak

1941 októberében az új-zélandi haditengerészet hivatalosan átvette egy brit hajógyártól a legújabb aknaszedőjét, a Kiwi nevű, alig 50 méter hosszú, 600 tonnás hajócskát, amelyet zseb-korvettként aposztrofáltak. A kis hadihajó alig volt nagyobb egy folyami járőrhajónál, egyetlen, ósdi, első világháborús, 102 mm-es löveggel szerelték fel, továbbá kapott 40 vízibombát és néhány géppuskát is. A Kiwi teljes gőz esetén elérte a szédítő 13 csomó, azaz 24 kilométer per óra sebességet, ami egy akkori teherhajó közepes sebességének felelt meg.

A Kiwi testvérhajója, a Moa Forrás: Torpedo Bay Navy Museum

A kis hajó parancsnoka Gordon Bridson korvettkapitány lett, neki kellett hazavinnie a Kiwit a testvérhajójával, a Moával együtt, a Csendes-óceánra. A két zseb-korvett egy nagy konvojhoz csatlakozott, amelynek a legvégére sorolták be őket, az utolsó biztosító hajókként.
Az út életveszélyesnek ígérkezett az U-bootoktől hemzsegő Atlanti-óceánon. De Bridson kapitány tévedett, mert nem a német tengeralattjárók jelentették a legnagyobb fenyegetést, hanem a XX. században regisztrált legbrutálisabb hurrikán.

Vihar az Atlanti-óceánon, a második világháború idején Forrás: Naval History and Heritage Command

A vihar Izlandtól délre csapott le a konvojra.

A borzalmas forgószélben 25 méteres hullámokkal kellett megküzdeniük a hajóknak.

A fedélzetre tilos volt kimenni, mert másodperceken belül a viharos tengerben találhatta magát a legrutinosabb matróz is. Aztán 1942. január 9-én a Kiwi egy óceáni óriáshullámmal, egy szörnyhullámmal találta magát szemben.

Az iszonyatos erejű víztömeg a levegőbe hajította a kis hajót, amely majdnem elsüllyedt, amikor visszaesett a hullámvölgybe.

A következő fotó később készült, de jól mutatja, hogy valóban akár fel is dobhat egy kisebb hadihajót egy erős hullám, míg egy csatahajó könnyebben megbirkózhat a viharos tengerrel.

Modern fregatt és csatahajó viharos tengeren Forrás: Facebook

A Kiwi ilyen viszontagságok után érkezett haza, az új-zélandi vizekre, és kezdte meg szolgálatát a japánokkal szemben.

Ez idő alatt a legénység egy láda gin ellenében engedélyt kapott arra az amerikai flottától, hogy egy, a sekély vízben elsüllyedt amerikai hajóról leszereljen pár alig használt 20 mm-es Oerlikon gépágyút.

Az együtt járőröző két hajó személyzete boldog volt az ütőerő ilyen jelentős növekedése nyomán.

Egy 20 mm-es Oerlikon gépágyú egy angol rombolón. Ilyen fegyvert szereztek egy láda ginért a matrózok Forrás: War History Online

Egy évvel az emlékezetes Atlanti-óceáni repülése után a Kiwi – természetesen a Moa társaságában – részt vett a guadalcanali csatában. 1943. január 29-én a Kamimbo-öbölben járőröztek, amikor este 9 óra körül az ASDiC-készülék (a szonár korabeli neve) célpontot jelzett a víz alatt. A Kiwi ledobott hat vízibombát, majd úgy helyezkedett, hogy a Moa irányítása alapján másik irányból is megsorozhassa.

A kis új-zélandi hajók nem tudták, hogy a célpontjuk a hatalmas, náluk háromszor nagyobb I-1 japán tengeralattjáró volt, amely az övékénél nagyobb, 18 csomós, azaz 33 kilométer per órás sebességet érhetett el a felszínen.

Az I-1 japán tengeralattjáró Forrás: Wikipedia

Mindkét támadás pontos volt, és az I-1 komoly sérüléseket szenvedett, ezért Szakamotó kapitány a felszínre emelkedett és megpróbált így elmenekülni. Mivel azonban csak az egyik dízelmotorja működött, a Kiwi és a Moa egyre közelebb ért hozzá. A japán kapitány a fedélzeti ágyúhoz és a géppuskákhoz rendelte a kezelőket, de a két kis új-zélandi hajó a ginért beszerzett gépágyúkkal golyózáport zúdított a japánokra. Az antik 102 mm-s ágyúk is tüzelni kezdtek, így nemsokára a tengeralattjáró fedélzetén csak holttestek hevertek, köztük a kapitányé is. A híd teljes személyzete is meghalt.

Ekkor Korida Szadajosi, a torpedókért felelős tiszt vette át a parancsokságot. Újabb matrózokat rendelt az ágyúhoz és a toronyba puskákat hozatott fel.

Bridson kapitány látta, hogy a Kiwi és a Moa gyengécske fegyverzete kevés lesz az erős japán hajó elsüllyesztéséhez.

A következő párbeszédet a csatáról szóló amerikai jelentésből idézzük. A szereplők: Bridson kapitány és a főgépész, akik a szócsövön keresztül kommunikáltak.

- Teljes gőz! Felkészülni az ütközésre!
- Mi a teendő, amikor nekiütköztünk?
- Fogalmam sincs, még sosem csináltam ilyet. Egy egész hétvégi eltávozást adok mindenkinek, ha mindent kifacsarnak a hajógépből. De ha le kell mennem a gépházba, maguknak annyi!

Az új-zélandi tengerészeknek kellett is a motiváció, mert az I-1 sokkal nagyobb volt, mint az ő hajóik. Végül a Kiwinek sikerült úgy manővereznie, hogy eltalálja a japán tengeralattjárót. Az aknaszedő a toronynál, a baloldalon ütközött az I-1-nek, és rettenetes, fémes csikorgással lyukat ütött rajta, de az folytatta a menekülést.

Erre Bridson kapitány egy hét eltávozást ígért a legénységnek egy következő ütközésért.

A Kiwi annak rendje és módja szerint újra nekirontott a tengeralattjárónak, és újra sérülést okozott a hajótesten. Az I-1 csak lelassult, de nem állt, hanem menekült tovább.

Grafika a Kiwi támadásáról Forrás: Twitter

Olvasóink kitalálhatják, mi következett.

Bridson 10 nap szabadságot ígért, ha harmadszor is sikerül az ütközés.

Sikerült.

És negyedszerre is sikerült. Ekkor már 2 hét szabadság volt az ajánlat.

Ekkor Szakai Tosomi hadnagy, az I-1 navigátora, aki háromdanos kendómester volt, szamurájkarddal a kezében megpróbált felugrani a Kiwi fedélzetére, hogy lemészárolja az új-zélandiakat.

Ahogy azonban a Kiwi lecsúszott a tengeralattjáróról, Tosomi hadnagy beleesett a tengerbe. Szerencséje volt, mert azonnal visszahúzták az I-1-re.

A csata már egy órája zajlott. A Kiwi ósdi ágyúja és a gépágyúk túlmelegedtek, és maga az aknaszedő hajóteste is megsérült, ezért vissza kellett vonulnia. A Moa folytatta a szerencsétlen japánok üldözését, és addig hajszolta a menekülő, kilyuggatott tengeralattjárót, amíg az sziklazátonyra nem futott. A túlélő japán matrózok a partra úsztak.

Az I-1 roncsa a zátonyon Forrás: Auckland War Memorial Museum

A Kiwi legénységét hősként ünnepelték, amikor kikötött Aucklandben. Bridson kapitány betartotta az ígéretét, a matrózok megkapták a két hét szabadságot.

A Kiwi orra is megsérült a négy szándékos ütközésben Forrás: New Zealand History