A németek szolidaritást várnak másoktól, miközben tönkretették saját magukat

Roland Tichy Esztergom MCC Feszt 2022.07.30. Fotó: Ficsor Márton

A németek most európai szolidaritást akarnak, a szolidaritás pedig szépítve mindig azt jelenti, hogy szegény vagyok, ezért elveszek öntől valamit - mondta el a Mandinernek a liberális-konzervatív Tichys Einblick lap alapító-szerkesztője, akit a média elfogultságáról, a német energiaválságról, a CDU bukdácsolásáról és Magyarország uniós helyzetéről is kérdezték.

Tichy a Mandiner azon kérdésére, miszerint miként látja a német médiát és a saját szerepét benne, azt válaszolta, hogy

a német médiatér véleményspektruma egy nagyjából húszéves időszak alatt jelentősen beszűkült.

A baloldali radikális Süddeutsche Zeitungtól egy kolléganő ezt egyszer önkritikusan „önkéntes Gleichschaltungnak" nevezte. Tudni kell, hogy a Gleichschaltung az a módszer volt, amellyel Goebbels a Harmadik Birodalomban gúzsba kötötte az újságírókat. Az „önkéntes Gleichschaltung" ebben az értelemben érdekes fogalom, mert azt mutatja, hogy az újságírók valamilyen okból – amely felől csak spekulálni tudunk – maguktól kezdtek el szabad akaratból ugyanabba az irányba dolgozni, a maguk vagy a szakma iránti meghasonlás nélkül. Ez az önkéntes Gleichschaltung az elmúlt években csak erősödött.

Leszögezte, hogy nagyon is nehéz Németországban más állásponton lenni – de lehetséges, és ő örömét leli benne.

A németek beadták a derekukat

Németország energiahelyzetével kapcsolatban elmondta, hogy az első, döntő lépést Angela Merkel tette, aki az utolsó csekély maradékig lekapcsolta az atomerőműveket, és mivel ez még nem elég, a szénerőműveket is. De mivel ennek ellenére is szükségük van valamiféle energiára, ezt a további energiát Oroszországból szerezte be Németország.

Amikor Németországban megújuló energiáról beszélnek, akkor orosz gázt értenek alatta – hiszen éjjel nem süt a nap, télen pedig, ami Németországban szörnyen hosszú és hideg, sem a nap, sem a szél nem tesz hozzá az energiaellátáshoz említésre méltó, 1-2 százalékon túlmutató mértékben. Mindezt az orosz gáz egészíti ki, és a háború előtt az volt a terv, hogy ezt a kiegyensúlyozást még 50-60 további gázerőművel megnövelik. Azaz: masszívan leszűkítik az energiaspektrumot Oroszországra.

Roland Tichy szerint Németország lábon lőtte magát Forrás: Mandiner

Ez a német történelemben újdonság, hiszen a múltban az volt az energiapolitikai krédó, hogy ne függővé váljunk, hanem a beszállítók sokszínűsége által függetlenek maradjunk: jöjjön olaj Szaúd-Arábiából, Venezuelából, szén Ausztráliából, Kolumbiából vagy saját kitermelésből, legyen saját gáz, atomenergia... Mindezt vadul leépítették az orosz gáz javára - tette hozzá Tichy. Kiemelte:

ha emellett még azt is mondják, hogy egy köbméter gázt sem vesznek, az azt jelenti, hogy Németországban kihunynak a fények. Ez önmagában egy nevetséges állítás, nincs benne semmi politikai, semmi gazdasági. Aki ilyen kijelentéseket tesz, az a „szamárság" kategóriában gyakorlatilag csak kinevetésre érdemes kijelentéseket tesz.

A cechet Németország fizeti

Tichy arról is beszélt a Mandinernek, hogy a német gazdaság helyzetét mindig is nehézzé tette az, hogy a német márka igen kemény valuta volt, akinek pedig kemény valutája van, annak kihívás az export. Hiszen ez azt jelenti, hogy a német termékek ára más országok valutáiban nagyon magas. Németország azonban mindig a kemény valuta politikája által hajtotta végre a gazdasági csodát. Hiszen a másik oldalon egy kemény valuta a stabilitás kifejeződése, a kamatok viszonylag alacsonyak voltak, és a versenykényszer folyamatos nyomása növelte a gazdaság teljesítményét.

Most viszont jó pár éve abban a helyzetben vagyunk, hogy csak eurónk van. Azt egy olyan központi bank irányítja, amely a dél-európai országok érdekét követi, akiknek olcsó euróra és alacsony kamatokra van szükségük, hogy túlcsorduló államadósságukat finanszírozni tudják

- mondta el Tichy, aki azt is hangsúlyozta, hogy

a cechet Németország fizeti, ő az euró vesztese, ezáltal a német gazdaság jövője napról napra egyre pocsékabb lesz.

Ehhez járul az egyértelmű gázválság: a német vállalkozások 16 százaléka mondja, hogy termelését már csökkentette vagy teljesen leállította. Ez egy ijesztő szám.

A németek most európai szolidaritást akarnak

A szolidaritás szépítve mindig azt jelenti, hogy szegény vagyok, ezért elveszek öntől valamit. Emberek közötti relációban persze a szolidaritás érthető, ez egy értékes emberi cselekedet, hiszen nem önálló, hanem társadalmi lények vagyunk. Az államok közötti szolidaritás ugyanakkor nehéz – hiszen mit lehet csinálni olyasvalakivel, aki magát teszi tönkre? Mit lehet csinálni valakivel, aki tönkretette a saját gazdasági teljesítőképességét, majd ezután azt mondja, hogy add nekem oda a pénzt, amit elfecséreltem? Az ember utána olvashatna a Bibliában, és a talentumok példázatához jutna el. A talentumokat használni kell, és aki a szőlőhegyét nem gondozza, annak a tönkrement szőlőhegyével viselnie kell a következményeket.

Tichy szerint ők tönkretették a szőlőhegyüket, mert, mint mondja:

ennek az országnak az egykor nagyon komplex energetikai infrastruktúráját tönkretettük. És itt nem csak az áram vagy a gáz mennyiségéről van szó, hanem az országon belüli elosztásuk módjáról is. Szóval a szőlőhegyünket tönkretettük, és tovább romboljuk azáltal, hogy számos iparágat hátrányba hozunk, leépítünk, mint az autóipart – most pedig szolidaritást követelünk más országoktól. Nem csoda, hogy most első lépésben egy kicsit idegesen néznek, a második lépésben röhögnek, a harmadik lépésben meg azt mondják, hogy ez mégiscsak a ti felelősségetek, csináljatok, amit akartok.

Forrás: Ficsor Márton

A válságból kivezető út

Tichy szerint volna ebből a válságból kiút, de az rövid távon nem járható. Úgy látja, hogy tervet kellene készíteni, amely szerint egy-két-három-négy év alatt megoldják az energiaválságukat, és egy ilyen tervvel valóban lehetne az EU-ban szolidaritást kérni.

Mondhatnánk, hogy a gázt ne odaadják nekünk, hanem adják kölcsön, s mikor rendbejöttünk, más módon megháláljuk majd.

A publicista szerint

• tovább kellene üzemeltetniük az atomerőműveiket,
• újra elkezdhetnék a németországi gázkitermelést.

Kifejtette, hogy Németországban, Alsó-Szászország tartományban nagyon sok gáz van, a gázkitermelő állomások még állnak, de lekapcsolták őket, mert úgy látjuk, hogy Oroszországból, Katarból és az USA-ból jó dolog gázt hozni, de a saját gáz maradjon csak a földben, mert a gáznak a földben és nem a levegőben a helye.

Ez is egy olyan dolog, amit nehéz másoknak elmagyarázni: hogy miért jó ugyanolyan technológiával kinyert gázt drágán importálni az USA-ból – miközben az USA-ból idefelé kifejezetten sok pocsékba is megy –, de a saját gázunkat meg a földben hagyni. Aztán nehéz ezt holland szomszédainknak is elmagyarázni, akik részben ellátnak minket gázzal. Az ő gázuk ugyanis ugyanabból a kőzetrétegből származik, mi azonban azt nem akarjuk megcsapolni, inkább ajándékozzák oda nekünk a hollandok. Ez egy nehezen elmagyarázható politika.

Tichy szerint lehetne még azt is, hogy

• bevethetnének más technológiákat is, amelyekre szert tettek – például a szén elégetésével keletkező szén-dioxidot tárolhatnák a földben. De ezt sem akarják, pedig a technológiát Németországban fejlesztették ki, és sorozatkészen gyártották.

A politikai viszonyokról Tichy elmondta, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a CDU/CSU több okból is megbénult: egyrészt ők felelnek mindezen hibás energiapolitikai döntésekért, hiszen ezek nem az égből pottyantak, hanem Angela Merkel hajtotta végre őket. A CDU eddig nem volt képes Angela Merkeltől és az ő politikacsinálási módszerétől elhatárolódni.

Ez morálisan támadhatóvá teszi őket. Mindig, amikor egy CDU-s politikus azt mondja, hogy több atomenergiát szeretne, eléjük teszik majd a plakátokat, melyeken a CDU büszkén újságolja, hogy nagyon gyorsan leállítja az atomerőműveket. Csakhogy egy atomerőmű – akárcsak egy szénerőmű – nem vízforraló, ami gyorsan ki- és bekapcsolható, ezek komplex logisztikai és technológiai jelenségek, így az ipar tönkretétele is a CDU eredménye. A CDU ezt a politikát még nem ismerte el kellő határozottággal, úgy, ahogy én leírtam, mert szégyelli magát, mert szépíteni szeretne működésének következményein, ezért alázatos, és a CDU alázatosságában áll a jelzőlámpa-koalíció ereje.

Forrás: Ficsor Márton

A magyarok helyzete nehéz

A publicista úgy látja, hogy Magyarország olyan politikát folytat, amely ellentmond az európai fősodornak, és ez minden szinten negatívan csapódik le. Kimondta:

ebben a tekintetben a magyarok helyzete az Európai Unióban nagyon nehéz, a magyar kormány csak azzal próbálkozhat, hogy minél nagyobb fokú saját autonómiát építsen ki, s ezáltal vonja ki magát ebből a furcsa játékból, hogy olyasmiért büntetik, amit el sem követett. Ez a politika.

A publicista arról, hogy milyenek a benyomásai Magyarországról, azt mondta a Mandinernek, hogy

nagyon meglep, hogy milyen szépek azok a városok, amelyeket láttam. Persze sok teendőt is látok, de ott az esély. Meglepnek azok a pozitív gazdasági adatok is, amelyeket Magyarország felmutat. Ez azt jelenti, hogy Magyarország politikája – és nem csak az övé, hanem a közép-európai országoké, mindenféleképpen idesorolnám Csehországot és Lengyelországot is – minden bizonnyal józanabb, mint az a lomha német politika, amely arra sem képes, hogy tisztességes internettel lefedje a területét.

Nemrég egy albán diáklány mondta nekem, milyen furcsa, hogy náluk, Albániában sokkal jobb az internet, mint Hamburgban - tette hozzá.

Roland Tichy (*1955, Bad Reichenhall) német újságíró, publicista, a Tichys Einblick nevű, több mint húszezer példányban fogyó havilap és online portál kiadó-főszerkesztője. Közgazdaságtanból diplomázott, majd a Müncheni Lajos-Miksa Egyetemen volt tudományos segédmunkatárs, ahonnan Helmut Kohl kancellári hivatalának tervezési stábjába váltott. Ezután lett újságíró, először a Wirtschaftswoche bonni tudósítójaként, majd a Capital főszerkesztő-helyetteseként. Néhány évig a Daimler-Benznél volt vállalati ügyekért felelős vezető, majd különböző gazdasági lapok (Impulse, Die Telebörse, Euro) főszerkesztője. A Handelsblatt berlini irodájának vezetőjeként, a Wirtschaftswoche főszerkesztőjeként, emellett a Bild am Sonntag népszerű gazdasági publicistájaként alapította meg 2015-ben saját újságját.