Németországban „büntetlenül büntethették” a melegeket

A gay couple strolling past the graffiti on a remaining section of the Berlin Wall, August 1993. (Photo by Steve Eason/Hulton Archive/Getty Images)

Harminchárom éve, 1989. június 30-án törölték el a kommunista Kelet-Németországban a Btk. 151. paragrafusát, a lépéssel egységesítve a beleegyezési korhatárt a homoszexuális cselekmények és a heteroszexuális kapcsolatok esetén. Ez azt is jelenti, hogy a korhatár liberalizálása öt évvel hamarabb valósulhatott meg, mint a nyugat-németeknél az immár egyesített Németországban megtörtént 1994-es jogharmonizáció keretében. Bár például a kádári Magyarország hamarabb törölte el a homoszexualitás büntethetőségét, mint az NSZK és az NDK, és ma Németország a progresszív liberalizmus egyik fő zászlóshajója, a távolabbi jövőben egy radikálisan konzervatív, akár iszlám fundamentalista visszalépés sem kizárható.

Németországban a szövetségi Büntető Törvénykönyv (StGB) 175. cikkelye több mint 120 éven keresztül, 1872. január 1-jétől szabályozta elkülönítetten – sokáig kimondottan üldözve, és a célnak megfelelő intenzitással szankcionálva és megkülönböztetve – a homoszexualitást.

Egy meleg pár sétál a berlini fal egy megmaradt szakaszán lévő graffiti mellett, 1993 augusztusában Forrás: Getty Images/2008 Getty Images/Steve Eason

A büntetőjog célkeresztjében sokáig a meleg és biszexuális férfiak szexuális tevékenységének állami szintű szankcionálása állt.

Csak 1994. június 11-e óta nincs többé külön büntetőjogi rendelkezés a homoszexualitásról Németországban.

Más nyugati országok hamarabb léptek: Ausztriában 1971-től, Spanyolországban 1978-tól vagy Franciaországban 1982-től megszűnt a büntetőjogi megkülönböztetés a heteroszexuálisok és a homoszexuálisok között.

Elemzők szerint az 1992-es Maastrichti Szerződés, mely akkor az EU alapdokumentumának számított F. cikkében nevesíti az alapvető jogok védelmét, így az érintett kétéves intervallumban, amíg a német - melegeket büntető - szabályozás hatályban volt, Brüsszel egyértelműen elmulasztotta Németország felelősségre vonását.

Hitler hatalomra kerülése után, a náci birodalomban 1935-től totálisan kriminalizálták a férfi homoszexualitást. A 175. cikkelyben radikálisan körülhatárolták a büntetőjogi tényállást, és jelentősen szigorították a büntetést bármi esetén, amelyet „aljas cselekedetnek" (unzüchtige Handlung) minősíthetett az igazságszolgáltatás, beleértve a szemezést, a pillantás odavetését (Blicke), kacérkodást is. Tíz év alatt legkevesebb ötvenezer elítélő bírósági határozat született a melegek ügyeiben, és az elítéltek közül mintegy 10-15 ezer embert koncentrációs táborokba deportáltak.

A háború végéig néhány ezren élték csak túl a fizikai meghurcoltatást.

A dachaui koncentrációs tábor Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Matthias Schrader

1949-től 1990-ig két külön német állam létezett, a nyugati blokkhoz tartozó Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) és a kommunista táborhoz tartozó Német Demokratikus Köztársaság (NDK). A német társadalom közjogi-politikai kettéosztottsága a büntetőjogi fejlődésben is éreztette hatását, így például az azonos nemet kedvelő polgárok jogi megítélése tekintetében is. 1949-et követően Nyugat-Németország nem követte a Hitler előtti Weimari Köztársaság liberalizálási tendenciáit, így nem kívánta megszüntetni a büntethetőséget, illetve nem hozták vissza a húszas években viszonylag tartózkodó rendőri gyakorlatot – igaz, természetesen a náci rezsim melegpolitikáját is elvetették.

1969 óta a nyugat-németországi felnőttek homoszexualitása „nem büntetett" (straffrei) volt.

Magyarországon 1961-ben dekriminalizálták a homoszexualitást

Érdemes megjegyezni, hogy a kádári Magyarországon 1961. december 15-én fogadta el az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvényt, amelyben már nem büntették a homoszexualitást – vagyis nyolc esztendővel a vonatkozó nyugat-német Btk.-szabályozás enyhítése előtt. Nyugat-Németországban a szociálliberális koalíció idején, 1973-ban – a szexuális jogok reformjának részeként – az azonos neműek esetében a beleegyezési korhatárt 21 évről 18 évre csökkentették (ez a heteroszexuálisoknál a 14, valamint a 16 éves kor volt, náluk a két kategória a paráználkodás, illetve a közösülésre csábítás volt).

1994-ben, a német újraegyesítés utáni jogharmonizáció keretében az akkor még Bonnban ülésező Bundestag a Büntető Törvénykönyv 175. cikkelyének hatályon kívül helyezésével 14, illetve 16 éves korban egységesítette a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok beleegyezési korhatárát.

Ami külön érdekesség, hogy a kommunista vezetésű Kelet-Németország bizonyos tekintetben hamarabb liberalizált, mégpedig a korhatárokat tekintve. Az NDK-ban ugyanis 1989. június 30-án törölték el a Btk. 151. paragrafusát, amely addig magasabb beleegyezési korhatárt írt elő a homoszexuális cselekmények esetében, mint heteroszexuális kapcsolatok esetén.

Képünk illusztráció Forrás: Origo

Ezzel a kommunista NDK öt évvel az NSZK (akkor már egyesült Német Szövetségi Köztársaság) előtt eltörölte a homoszexualitás szigorúbb különleges büntetőjogi elbánását. További tényként rögzítsük: a rendszerváltozás előtt már az NDK-ban is „nem büntetett" volt a homoszexualitás, egészen pontosan 1968-tól a felnőttek esetében (e tekintetben is kicsivel „előztek", mert az NSZK-ban – mint már említettük – 1969-ben szűnt meg a büntethetőség a felnőtteknél létesített kapcsolatok esetén).

2014 februárjában az Európa Tanács rasszizmus elleni bizottsága a Németországnak szóló országjelentésében bírálta a rasszista, homofób és transzfób bűncselekmények iránti érzékenység hiányát. Szövetségi és állami szinten hiányoznak azok a stratégiák, amelyek növelnék a lakosság homoszexuális és transzszexuális népével szembeni toleranciát, de Brüsszel kemény fellépése ezúttal is elmaradt.

A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozzon tovább.