Itt az ideje, hogy a klasszikus zene meghaljon, mert az a fehérek kultúrája - ezt követeli a radikális baloldal

celebrity; entertainment; opera opera Horizontal GENERAL VIEW
People attend the 50th anniversary celebration of Spanish opera singer Placido Domingo during the season premiere of Trittico at the Metropolitan Opera on November 23, 2018 in New York City. (Photo by Angela Weiss / AFP)
Vágólapra másolva!
Több amerikai radikális baloldali lap szerint „elég nagy gond", hogy a klasszikus művek döntő többségét fehér bőrszínű, európai származású zeneszerzők alkották meg. (Kétségtelen, Wagner és Verdi, Mozart és Puccini nem fekete volt, ahogy Beethoven vagy Bizet sem, mi több, még George Gershwin, a Porgy és Bess alkotója sem. De még a legnagyobb kortárs zeneszerzők, a nemrégen meghalt Pendereckitől Philip Glassig, Kurtágtól Ligetin át Eötvös Péterig, John Adamstől Steve Reichen át Aribert Reimannig sem.) A zenekarokban is mindössze 1,8 százaléknyi fekete művész játszik – írja az amerikai újságok cikkei alapján a V4NA nemzetközi hírügynökség. A demokrata párti sajtóban megjelenő, a komolyzenét voltaképpen lejáratni igyekvő cikkeknek nyilvánvalóan az a céljuk, hogy támadást intézzenek az európai eredetű (általuk fehérnek nevezett) kultúra egyik csodája ellen. A radikális baloldalnak ebben az ügyben máris megvan az első kézzelfogható eredménye, a New York-i Metropolitan Opera munkatársai ugyanis azt követelik a világ egyik legjobb operaházának vezetőitől, hogy a jövőben több feketét alkalmazzanak. És nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy tudjuk: a Metropolitan vezetői rekordgyorsasággal fognak keresgélni fekete hegedűsöket, csellistákat vagy éppen kóristákat. Feltételezhetően az sem lesz baj, ha a zenekari árokból egy tehetségesebb nem fekete művészt kell majd elküldeniük.
Vágólapra másolva!

Új és megdöbbentő bűne van a rabszolgaság miatt sokszor eredendően „bűnösnek" tartott fehéreknek, ez pedig a komolyzene. Az amerikai sajtó szerint a klasszikus zene kirekesztően fehérpárti – írta amerikai újságok és a Les valeurs actuelles francia konzervatív lap alapján a V4NA.

A Metropolitan Opera Forrás: AFP/Angela Weiss

A New York Times egyik cikkében az áll, hogy „a New York-i Metropolitan az ország legkevésbé sokszínű intézménye". A Seattle Magazine még messzebbre ment.

Szerintük meg kell támadni a komolyzene „fehérségét".

Az Egyesült Államok Nemzeti Közrádiójának (National Public Radio) weboldala pedig megjegyezte, hogy ez a fajta zene (mármint a klasszikus zene: igen, Mozart és Verdi, például) „rendkívül fehér és egyre inkább marginalizált". A New Music USA pedig azt állította, hogy

„a klasszikus zene eredendően rasszista", sőt „itt az ideje, hogy a klasszikus zene meghaljon".

Arra nézve statisztikai adataik is vannak, hogy miért „túl fehér" a klasszikus zene. Az Amerikai Zenekarok Ligájának (League of American Orchestras) 2016-os jelentése szerint a zenekarokban játszó zenészeknek mindössze 1,8 százaléka fekete és csak 2,5 százaléka latino.

Forrás: Origo

Egyesek pedig azt kritizálják, hogy a komolyzenei művek döntő többségét európai eredetű, azaz fehér zeneszerzők szerezték. Ennek alapján a San Francisco Chronicle nemrég azt sajnálta, hogy a város Szimfonikus Zenekara szinte kizárólag fehér férfiak zeneműveit mutatja be.

A klasszikus zene ma már egyre kevesebb embert vonz, főleg a fiatalok körében. A Nemzeti Művészeti Alapítvány (National Endowment for the Arts) tanulmánya szerint

a klasszikus zenei koncerten részt vevők aránya 1982-től 2012-ig 17-ről, 8,8 százalékra csökkent.

Ugyanebben az időszakban

a 30 év alatti nézők aránya 27-ről 9 százalékra esett vissza.

Ezért az ágazat szakemberei megújulást szeretnének – írta a Le Figaro. De a józan ész természetesen nem azt diktálja, hogy Verdit vagy Mozartot ne lehessen játszani, Anna Netrebko vagy éppen Rost Andrea helyett - fogalmazzunk finoman - kevésbé kvalitásos fekete énekesnőket hívjanak meg, esetleg ne Christian Thielemann vezényeljen Bayreuth-ban, hanem a magukat haladóknak nevezők szerint megfelelő bőrszínű, kevéssé ismert karmesterek. Nem attól lesz több fiatal néző, ha a legnagyobb művészeket megpróbálják kiszorítani, politikai okokból.

A Metropolitan Opera munkatársai több színes bőrű kollégát követelnek

Az Operawire című zenei szakportál információi alapján, a New York-i Metropolitan Opera (MET) kórusának a tagjai, még június 9-én

közleményben álltak ki a radikális baloldali mozgalom mellett.

A Metropolitan Opera épülete New Yorkban Forrás: Origo

A közlemény szerint „az elmúlt hetek eseményei a Metropolitan Operát mint szervezetet is alapvető változtatások bevezetésére kényszerítik", amelyben ők mint a MET kórusának a tagjai, meghatározó szerepet kívánnak játszani.

Továbbá azt javasolják, hogy

a Metropolitan Opera alkalmazzon színes bőrű zeneszerzőket és karmestereket, illetve lehetőség szerint valamennyi évadban léptessen fel nem fehér szólistákat a híres Carnegie Hall koncertkomplexumban.

A Carnegie Hall Forrás: Getty Images/NOAM GALAI/Noam Galai

Ezenkívül a felső vezetésben is több színes bőrűt akarnak látni.

A közlemény alapján a kórus tagjainak a kéréseivel egyetért Yannick Nézet-Séguin is, aki a MET fő-zeneigazgatója. (Nem is tud nyilván nagyon mást tenni, mint bólogatni a követelőzőknek: a kanadai karmester fő-zeneigazgató-elődjét, a huszadik század - Leonard Bernstein mellett - legnagyobb amerikai karmesterét, James Levine-t a MeToo-mozgalom söpörte el. Nézet-Séguin pontosan tudja, hogyha a radikális baloldal menetelni kezd, akkor célszerű velük együtt lépkedni, ha meg akarja tartani az állását.)

Június 10-én pedig sokszínűségi bizottság létrehozásával fejezte ki a MET, hogy

egyetértenek a radikális baloldali mozgalom célkitűzéseivel..

Egyre többet idézik egyébként, hogy egy Washington közelében élő, libanoni származású, magát queer gender identitásúnak meghatározó zeneszerző, Nebal Maysaud pedig arról írt még 2019. június 24-én, hogy szerinte „a klasszikus zene eredendően rasszista, ezért a jelenlegi formájában nem szabad, hogy létezzen".

Mindenesetre, hallgassanak/nézzenek meg egy részletet az egyik legcsodálatosabb operából, a magukat haladóknak nevezők ellenjavallata ellenére is. Wagner Lohengrinjéből énekli a Grál-elbeszélést a legnagyobb élő Wagner-hőstenor – Bayreuth, a milánói Scala, a bécsi Staatsoper (és amíg belefér a helyi kvótába) a Metropolitan sztárja, Klaus Florian Vogt.

Az Elfújta a szél című klasszikus amerikai filmet a tiltakozások miatt az HBO levette a műsoráról. A Variety főszerkesztője feketelistát közölt a szerinte elfogadhatatlan amerikai filmekről, ennek megfelelően hamarosan betilthatják a Forrest Gumpot vagy éppen az Indiana Jones és a Végzet Temploma című Spielberg-filmet is.

Most már az a kérdés: mikor fog tiltakozni egészen konkrétan a radikális baloldal, hogy túl sokszor megy egy-egy operaházban a Bohémélet, a Tosca, a Carmen, vagy éppen a Lohengrin és ezek az idejétmúlt alkotások? Majd sorra kerül Bartók Béla is, A kékszakállú herceg vára?