A franciák egy nap választhatnak az iszlámnak való behódolás és a polgárháború között

French journalist and writer Eric Zemmour poses at his office in Paris on January 12, 2015. The polemicist and tv commentator's last book entitled "Le Suicide Français" (The French suicide), which was released in October 2014, is a best-seller. In an interview given to Italian newspaper Corriere della Sera in December 2014 he said Muslims "kept to themselves in the suburbs" and the "French were forced to move out", that led to him getting the boot from a TV channel. A leading French radio station said later it will continue working with Zemmour despite this controversial comments about Muslims. AFP PHOTO / JOEL SAGET (Photo by Joël SAGET / AFP)

Interjút adott Éric Zemmour a Mandinernek. A legsikeresebb francia esszéíró az MCC migrációs konferenciájára érkezett Magyarországra. Szerinte hamarosan választhatnak a franciák a polgárháború és az iszlámnak való teljes behódolás között. A francia közállapotokról szólva azt mondta, hogy „ma Franciaországban rengeteg terület van, ahol olyan hallatlan erőszak uralkodik, ami már a polgárháborút vetíti előre”. A magyar miniszterelnököt méltatva pedig kifejtette, hogy Orbán Viktor megértette, hogy a liberális demokrácia ma már mást jelent, mint régen, ezért igyekszik megvalósítani az illiberális demokráciát, ami a népet, a nemzetet és kulturális tradícióját részesíti előnyben.

A franciaországi helyzetről Zemmour kifejtette, hogy „harminc éve egy kettős, ideológiai-demográfiai jelenségnek lehetünk szemtanúi Franciaországban.

Bevándorlók hatalmas tömege érkezett az országba az Európától délre található, jellemzően muszlim területekről. Ezzel egyidejűleg a francia egyetemeken meggyökeresedett az a gondolat, hogy dekonstruálni kell Franciaország történetét, bebizonyítani, hogy az csupán egy mesterséges alkotás.

Azt is kétségbe vonták, hogy Franciaország egyáltalán létezett.”

Éric Zemmour Forrás: AFP/saget 1/Joel Saget

Beszélt arról, hogy a francia értelmiség hogyan teszi tönkre a saját történelemfelfogását, identitását:

Azt állították, hogy az, amit Franciaországnak, francia léleknek nevezünk, csupán a heteroszexuális, keresztény, fehér férfiak találmánya, akik üldözőbe vettek minden kisebbséget, a nőket, a gyarmati népeket és így tovább.

Ez a dekonstrukciós ideológia nyert teret az egyetemeken, a közoktatásban, a médiában.”

Zemmour elmeséli azt is, hogy gyerekkorában a franciává válás folyamata az volt, „hogy asszimilálódunk Franciaországba, megtanuljuk a történelmét, megismerjük a hőseit, a francia életstílus szerint élünk, mindezt pedig átadjuk a gyerekeinknek. Ez az asszimilációs modell olyan franciákat teremtett, akik azonosultak a többségi társadalommal.”

A franciává válás azt jelentette, hogy a teljesen eltérő kultúrából érkezett bevándorló – még akkor is, ha a franciák gyarmati sorba vetették és durván kezelték az őseit – nagyapjának érezte Napóleont, ükanyjának érezte Jeanne d'Arc-ot.

Ezzel szemben áll a mostani, multikulturalizmusra épülő, behódoló alapállás. Ha nincs asszimiláció, nem marad meg Franciaország sem” – mondta.

Olyan Franciaország van kialakulóban, ami muszlim, illetve keresztény vagy posztkeresztény enklávékból áll majd össze

– fejti ki a Le Figaro publicistája.

Zemmour pesszimizmusának – vagy inkább szomorú realista hozzáállásának – ad hangot, amikor kifejti, hogy „Franciaországban lehetünk szemtanúi annak is, milyen lesz Európa, különösképpen Nyugat-Európa jövője”.

Az író hivatkozott a konferencián felszólaló nigériaiakra, akik elmondták, hogy a keresztény és muszlim területek folyamatosan háborúznak egymással. „Valami ilyesmire számíthatunk Franciaországban is húsz éven belül.”

Zemmour elmondja, hogy az együttélésre a megoldás az lehet, ha az iszlámot visszaszorítják a magánéletbe, azaz, ha „arra szorítjuk a muszlimokat, hogy döntsék el, ragaszkodnak-e az iszlám tradicionális koncepciójához, vagyis az iszlámhoz mint politikai-jogi rendszerhez, ami szigorú előírásokkal szabályozza a társas életet”.

A publicista kijelentette azt is, hogy véleménye szerint a francia szociális rendszer, a törvények biztosítják a bevándorlók egyre nagyobb mértékű behozatalát,

azaz a kórházakkal, az iskolákkal, az ingatlanépítésekkel, a börtönökkel finanszírozzák – ahogy Zemmour fogalmaz – „a saját megszállásukat”.

Éric Zemmour sajtótájékoztatót tart 2015 januárjában a Francia öngyilkosság című nagy sikerű könyve megjelenése után Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

Zemmour azt mondja, hogy szerinte Franciaországban vagy polgárháború lesz, vagy behódolás az iszlámnak.

A francia közállapotokról beszámolva a Le Figaro publicistája elmesélte, hogy

ma Franciaországban rengeteg terület van, ahol olyan hallatlan erőszak uralkodik, ami már a polgárháborút vetíti előre. Nemi erőszak, lopás, gyilkosság, brutalitás...

Szám szerint 751 efféle »érzékeny« terület van országszerte, ahol gyakorlatilag a drog az úr, ahol az iszlám törvénykezése van érvényben, ahova a rendőrség be se merészkedik több tucat kommandós biztosítása nélkül, hogy aztán rögtön le is lépjenek, mert az ott lakók nekik támadnak, hűtőszekrényeket dobálnak a fejükre...”

A liberalizmus-illiberalizmus szembenállása kapcsán elmondta, hogy

„az, amit ma liberális demokráciának hívnak, nem azonos azzal, amit e fogalom régen jelentett”.

A liberális demokrácia a bírók meg a bürokratikus, pénzügyi és technokrata oligarchák által irányított demokráciát jelenti.

A magyar miniszterelnököt méltatta, amikor kifejtette:

Úgy hiszem, Orbán Viktor megértette ezt, ezért igyekszik megvalósítani az illiberális demokráciát, ami nem az egyént, a kisebbségeket, a bírókat részesíti előnyben, hanem a népet, a nemzetet és kulturális tradícióját.