Újabb érdekesség derült ki Ronald Reaganről

Az Antall József Tudásközpont legújabb kiadványa igazán hiánypótló mű Magyarországon

A reagani külpolitikai fordulatról szól az Antall József Tudásközpont által kiadott legújabb kiadvány. A téma iránt érdeklődők számára Beth A. Fischer műve sok újdonságot fog majd mondani.

Az Egyesült Államok kormánya 1984 januárjában, több mint egy évvel a gorbacsovi nyitás előtt, feladta addigi konfrontatív Szovjetunió-politikáját egy békülékenyebb hangvétel és irányvonal kedvéért. Nemcsak a Fehér Ház politikai stratégiája alakult át, hanem a Kremllel és a szuperhatalmak közötti viszonnyal kapcsolatos amerikai felfogás is alapjaiban megváltozott – derült ki Beth A. Fischer – Reagan külpolitikai fordulata című könyvéből.

Az Antall József Tudásközpont által kiadott műben a szerző meggyőzően érvel amellett, hogy a hidegháború lezárásához vezető folyamatnak ez volt az első lépése, és izgalmasan mutatja be, hogy ebben a nagy horderejű fordulatban

mekkora szerepe volt Ronald Reagan világképének,

és hogy szemléletére milyen politikai események és egyéb tényezők gyakoroltak befolyást ebben az időszakban.

Kubai párhuzamok

A könyvből az is kiderül, hogy 1983-ban az elnök hasonló helyzettel találta magát szembe, és ugyanazon érzelmeket és aggodalmakat élte át, mint a kubai rakétaválság alatt hivatalban lévő vezetők. Úgy tűnt, az események ismét kicsúsznak az irányítás alól, s a szándékok ezúttal sem lesznek hatással a végkifejletre.

A vezetők ismét rákényszerültek, hogy számot vessenek egy véletlen nukleáris csapással szembeni kölcsönös sebezhetőségükkel.

Mint ahogy Kennedy is felülvizsgálta a Kremllel kapcsolatos sztereotípiáit a kubai rakétaválságot követően, úgy Reagan is módosította a szovjet vezetőkről kialakított képet.

Az Antall József Tudásközpont legújabb kiadványa igazán hiánypótló mű Magyarországon Forrás: Antall József Tudásközpont

1983 végén Reagan felhagyott a Szovjetunióval szembeni ellenséges magatartásán. Érdekes, hogy Reagan fordulópontot jelentő beszéde írásakor visszanyúlt a kubai rakétaválsághoz, és kölcsönvett egy mondatot Kennedytől. „Ne menjünk el vakon a köztünk lévő különbségek mellett, de fordítsuk figyelmünket közös érdekeinkre, s a nézeteink rendezésére" – visszahangozta Kennedy szavait Reagan. A műből kiderül az is, hogy a politológusoknak, amikor egy-egy külpolitikai döntés pontos okát próbálják meghatározni, akkor nem elég a felületes ítélkezés, hanem sokkal mélyebben kell figyelembe venniük az érzelmek befolyását a dolgok megértésére.

A magyar olvasó számára Fischer könyve azért is hoz újdonságot az eddig gondolatokhoz képest, mivel leszámol azzal a divatos gondolattal, hogy Reagan gyengekezű vezető lett volna, és csupán a konzervatív klikk szócsöve lett volna. Ezzel szemben

a külpolitika alakítása során Reagan konok és öntudatos tudott lenni.

Számtalanszor elutasította a tisztviselőinek a tanácsát többek között a fegyverzetellenőrzés területén. Az elnök emellett makacs tudott lenni a kormány Moszkva iránti magatartásában is, így például nem engedte, hogy külügyminisztere elmenjen Brezsnyev 1982-es temetésére.