People prepare to cast their ballots inside polling booths just after midnight on November 6, 2012 in Dixville Notch, New hampshire, the very first voting to take place in the 2012 US presidential election. The final national polls showed an effective tie, with either US President Barack Obama or Republican challenger Mitt Romney favored by a single point in most surveys, reflecting the polarized politics of a deeply divided nation. AFP PHOTO / ROGERIO BARBOSA / AFP PHOTO / ROGERIO BARBOSA
Vágólapra másolva!
Az egész világ azt figyeli, kit választanak elnöknek ma éjjel az Egyesült Államokban. Az amerikaiak azonban nemcsak az elnökről szavaznak, hanem újraválasztják a teljes, 435 fős képviselőházat, döntenek 34 helyről a száztagú szenátusban, 12 államban kormányzót választanak, és lesz több helyi népszavazás is. Ezek sem mellékes választások – az amerikai elnöknek nagy ugyan a hatalma, de jogait számtalan esetben korlátozza a kongresszus. Adót például nem vethet ki a képviselőház nélkül, a legjelentősebb kinevezésekhez pedig a szenátus hozzájárulása kell. A kormányzóválasztás eredménye pedig befolyásolhatja a következő képviselőházi választások esélyeit. Minden 18 év feletti amerikai állampolgár szavazhat, de az, hogy hogyan adják le a szavazataikat, államonként eltérő.
Az Egyesült Államokban az Európában megszokottnál gyakrabban vannak választások. Kétévente megválasztják ugyanis a Képviselőház 435 tagját és a szenátus nagyjából egyharmadát (vagyis egy szenátor mandátuma hat évre szól).
Elnököt és alelnököt minden negyedik évben választanak, méghozzá az 1845-ben elfogadott törvény értelmében
mindig a november első hétfőjét követő kedden.
Ez idén november 8.
Az elnökválasztás
Elnök az lehet, aki születésétől az USA állampolgára, legalább 35 éves, és minimum 14 éve az Egyesült Államok területén lakik. Ugyanez vonatkozik az alelnökre is. Két szigorítás kapcsolódik ehhez: a 12. alkotmánykiegészítés kimondja, hogy az alelnök nem jöhet ugyanabból az államból, mint az elnök; a 21. alkotmánykiegészítés szerint pedig senkit nem lehet kettőnél többször elnöknek választani.
Forrás: AFP/2012 Getty Images/Max Whittaker
Technikailag nem közvetlen az elnökválasztás, mivel
elektorokat választanak,
az 50 államban és a fővárosban, Washington D.C.-ben összesen 538-at.
Azért 538-at, mert minden államnak annyi elektora van, ahány képviselője és szenátora a kongresszusban. Minden államnak, lakosságszámtól függetlenül, két szenátora van, a képviselőházi helyek számát viszont a tízévenként tartott népszámlálás alapján állapítják meg. Jelenleg a legnagyobb államnak, Kaliforniának 53 képviselője van, a legkisebbeknek egy. Vagyis az elektorok száma népességtől függően 3 és 55 között változik. A szenátus 100 tagú, a képviselőház pedig 435. Ebből úgy lesz 538 elektor, hogy a főváros, Washington D.C. nem önálló állam, és nem is tartozik egyetlen államhoz sem, ezért nincs kongresszusi képviselete, az elnökválasztáson is csak 1964 óta szavazhatnak. Akkor a kongresszus úgy döntött, hogy annyi elektort kapnak, mint a legkisebb államok – vagyis hármat.
Az elektorokat nem minden államban kötelezi törvény, hogy arra a jelöltre szavazzanak, aki az államban megnyerte a választást – de mivel az elektorokat is a jelölt pártja delegálja, a gyakorlatban ma már
csak extrém esetekben van kivétel
ez alól. 2000-ben például Washington D.C. egyik elektora demonstratívan nem szavazott, ezzel tiltakozva az ellen, hogy az államnak nincs kongresszusi képviselete. Ennek gyakorlati jelentősége nem volt, George W. Bush így nem 271-267-re, hanem 271-266-ra nyert. 2004-ben pedig az egyik minnesotai elektor John Kerry demokrata elnökjelölt helyett az alelnökjelöltjére, John Edwardsra szavazott. Ennek sem volt jelentősége, Bush 286 elektort szerzett.
Ahhoz, hogy valaki elnök legyen,
270 elektor szavazatát kell megszereznie.
Kettő kivételével az egyes államok győztese minden elektort elvisz az adott államból, ezért is nehéz az úgynevezett harmadik párti – vagyis a nem a két nagy párt által indított – elnökjelöltek feladata, akik hiába visznek el esetleg egy-két körzetet egy-egy államban, elektort mégsem kapnak.
A két kivétel Maine és Nebraska, itt a győztes kap két elektort, de minden egyes kongresszusi választási körzet (Maine-ben kettő, Nebraskában három van) győztese is kap egyet-egyet. Ritkán fordul elő, hogy ne ugyanaz a jelölt győzzön a körzetekben, de 2008-ban például Nebraskában megtörtént ez – az államot John McCain nyerte, de Barack Obama is kapott egy elektort.
Forrás: AFP/Rogerio Barbosa
Látszik tehát, hogy annak közvetlenül nincs jelentősége, hogy országosan összesen hányan szavaznak egy-egy jelöltre.
Előfordult már, hogy nem az lett az elnök, akire több ember szavazott,
mert a másik jelölt több elektort szerzett. Hiába kapott például Al Gore 2000-ben félmillióval több szavazatot (50 999 897-et), Bush (akire 50 456 002-en szavaztak) 271 elektort szerzett.
Forrás: AFP/2012 Getty Images/Jay Laprete
Eddig egyébként összesen csak négyszer fordult elő, hogy nem az lett az elnök, aki a jelöltek közül a legtöbb szavazatot kapta. Az első ilyen elnök John Quincy Adams volt 1824-ben, az utolsó pedig Bush 2000-ben.
Matematikailag elképzelhető – sőt, idén a gyakorlatban is könnyen előfordulhat –, hogy mindkét nagypárti jelölt 269 elektort szerez,
ebben az esetben a képviselőház választ elnököt.
Akkor is ők döntenek, ha van első helyezett, de nincs abszolút többsége (ez abban az esetben lenne lehetséges, ha legalább három jelölt szerez elektort). Idén ez sem elképzelhetetlen, a hagyományosan a republikánus jelöltre szavazó Utah-ban ugyanis a felmérések szerint nagyon jól áll a függetlenként induló, mormon vallású egykori republikánus, Evan McMullin. A legutolsó kutatás szerint Clintont megelőzi, és Trump is csak 5 százalékkal áll előtte. Ha Clinton elveszít minden jelenleg szoros államot, és még Maine egyik elektorát is, Utah-ban pedig McMullin nyer, akkor Clintonnak 268, Trumpnak 264, McMullinnak pedig 6 elektora lenne. Ebben az esetben is a képviselőház választaná meg az elnököt, speciális szabályok szerint (erről lejjebb írunk)
Ahol az elnökválasztás eldől
Bár 50 államban és a fővárosban szavaznak,
a választás az utóbbi évtizedekben általában kevesebb mint tíz államban dőlt el,
a többiben előre borítékolni lehetett az eredményt. Washington D.C.-ben például eddig mindig a demokrata jelölt nyert, és mindössze kétszer fordult elő, hogy 80 százaléknál kevesebb szavazatot szerezve (Obama pedig mindkétszer 90 százaléknál magasabb szavazati aránnyal nyert itt), Idahóban – vagy a már említett Utah-ban viszont utoljára 1964-ben vesztett a republikánus jelölt.
Az ingadozó államok közül – a nagyságuk és a relatíve sok elektor miatt – a legtöbbször Ohiót és Floridát említik meg. Utoljára 1992-ben Bill Clinton tudott úgy választást nyerni, hogy elvesztette Floridát, Ohio nélkül pedig 56 évvel ezelőtt lett elnök utoljára valaki (John F. Kennedy). Most könnyen lehet, hogy ez történik majd, Ohióban ugyanis egyelőre Trump, országosan viszont Clinton vezet.
A választás utolsó napja előtt már csak Nevadában, Iowában, Ohióban, Észak-Karolinában, Floridában, New Hampshire-ben és Maine kettes kongresszusi körzetében nem lehet viszonylag nagy biztonsággal megjósolni a győztest. Vagyis a választás ezekben az államokban dől el – egyelőre úgy tűnik, Trumpnak (a kis maine-i körzet kivételével) mindegyiket nyernie kellene, hogy megnyerje a választást.
A kis pártok jelöltjei
1852 óta csak republikánus vagy demokrata elnököt választottak,
a második világháború óta pedig ez a két párt kapta az összes elnökválasztási szavazat több mint 95 százalékát.
Ennek ellenére a harmadik jelöltnek is lehet fontos szerepe, még ha esélye nem is nagyon van. 1912-ben például a párt hivatalos jelöltje mellett Theodore Roosevelt korábbi elnök is elindult a választáson, ezzel viszont megosztotta a republikánus szavazatokat, országosan 27 százalékot kapott, így Woodrow Wilson nyerte a választást.
1992-ben Ross Perot indult el, ő is főleg korábbi republikánusokat vonzott, összesen 19 százalékot kapott, így nyert Bill Clinton. 2000-ben viszont Al Gore megnyerhette volna a floridai választást, és ezzel az elektorok többségét is, ha az országosan mindössze 3 százalékot szerző Ralph Nader nincs a szavazócédulán.
Idén Clintonon és Trumpon kívül egyetlen jelölt van, akire minden államban lehet szavazni, a libertariánus Gary Johnson. Rajta kívül még a zöldpárti Jill Stein kaphat országosan 1 százaléknál többet.
A szenátus
Jelenleg 54 republikánus és 46 demokrata szenátor ül a kongresszusban (a demokrata frakcióban egy független szenátor is van – sőt, eredetileg kettő, mert Bernie Sanderst is függetlenként választották meg 2012-ben). 34-nek jár le a mandátuma, közülük 24 republikánus és 10 demokrata. Vagyis a verseny 36-30-as demokrata előnyről indul.
A washingtoni Capitolium Forrás: AFP/2016 Getty Images/Mark Wilson
A realclearpolitics.com összesítése szerint 46-46 hely biztos jelenleg, 8 szenátori helyért van még nagy harc. A legvalószínűbbnek a legutóbbi adatok alapján úgy tűnik, hogy
a demokraták 2–6 helyet elvesznek a republikánusoktól.
Amennyiben ez négy lenne, akkor 50-50 lenne az arány. Ebben az esetben az dönti el a szenátusi többséget, hogy ki nyeri az elnökválasztást.
A szenátus elnöke ugyanis mindig a hivatalban lévő alelnök, ő azonban csak szavazategyenlőség esetén voksol.
A szenátusi tisztségért az indulhat, aki elmúlt 30 éves, legalább 9 éve amerikai állampolgár, és abban az államban él, amelynek a szenátora akar lenni.
A képviselőház
A kongresszus alsóházának 1929 óta állandóan 435 tagja van (pontosabban 1959 és 1963 között 437 volt, ekkor csatlakozott ugyanis Alaszka és Hawaii az Egyesült Államokhoz, és ideiglenesen egy-egy képviselői helyet kaptak). Kezdetben csak annyi volt a kikötés, hogy legalább 30 ezer választó kell egy képviselői helyhez, így a létszám folyamatosan nőtt, 1911-ben érte el a 435-öt. A húszas évek végén úgy döntöttek, tovább már nem emelik, ekkor fixálták a létszámot.
A 435 helyet tízévente újraosztják az államok között, a népszámlálás adatai alapján.
Így az államok súlya is változik a kongresszusban. Az elmúlt 40 évben a New York-i képviselők száma 39-ről 27-re, Pennsylvaniáé 25-ről 18-ra csökkent, közben viszont a Floridának járó helyek száma 15-ről 27-re, a texasiaké 24-ről 36-ra, a kaliforniaiaké 43-ról 53-ra nőtt.
Forrás: AFP/Saul Loeb
A létszámváltozások miatt tízévente újra kell húzni a kongresszusi körzetek határait. Ez kormányzói hatáskör – és a kormányzók szívesen élnek is ezzel. Ez ugyanis lehetőséget ad a gerrymanderingre – vagyis arra, hogy
úgy húzzák meg a körzethatárokat, hogy a kormányzó pártja a legjobban járjon.
Mivel jelenleg 31 republikánus és mindössze 18 demokrata kormányzó van (Alaszkáé független),
a demokratáknak kevés esélyük van arra, hogy visszavegyék a képviselőházi többséget.
Jellemző, hogy 2012-ben úgy szereztek kényelmes többséget a republikánusok (234-201), hogy a választást több mint 1 százalékpontos különbséggel elvesztették. Viszont, amikor két év múlva hat százalékponttal nyertek, akkor is csak 13-mal tudták növelni a képviselői helyeik számát.
Ráadásul az utolsó közvélemény-kutatások már azt mutatják, hogy eleve többen szavaznak a republikánusokra, így a republikánus többség biztosra vehető a kongresszusban.
Kongresszusi képviselő egyébként az lehet, aki már elmúlt 25 éves, legalább hét éve amerikai állampolgár, és abban az államban él, amelyet képviselni akar.
Kormányzóválasztás
A kormányzóválasztásokat az adott államok törvényei szabályozzák, így elég változatosak a körülmények.
A kormányzókat általában négy évre választják
– kivéve Vermontot és New Hampshire-t, ahol kétévente választanak kormányzót. Cserében viszont itt nincs korlát, ebben a két államban akárhányszor újraválaszthatják a kormányzót. Ennek ellenére most mindkét állam kormányzója távozik: az érdekesebb a New Hampshire-i (demokrata) Maggie Hassan pozíciója. Ő ugyanis a szenátorválasztáson indul, és könnyen lehet, hogy ezen a körzeten múlik, hogy a szenátusban demokrata vagy republikánus többség lesz. Eközben viszont az üresen maradt kormányzói helyre a közvélemény-kutatások szerint a republikánus jelölt az esélyesebb.
A másik 48 államban négyévente választanak kormányzót, de egészen változatos években. Közülük
kilenc állam tartja a kormányzóválasztását az elnökválasztás évében,
34 a félidős választás évében (vagyis amikor nincs elnökválasztás, csak szenátusi és kongresszusi), további 7 pedig ettől is eltér, ők páratlan években választanak.
Vagyis most 11 államban lenne választás, a tizenkettedik Indiana úgy került sorra, hogy Mike Pence republikánus kormányzó Trump alelnökjelöltjeként indul a választáson. A verseny itt is szoros, vagyis (New Hampshire-hez hasonlóan) itt is előfordulhat, hogy a kormányzó „állás nélkül” marad, ugyanakkor pártja elveszti az állam kormányzói posztját.
A 12 államból jelenleg 8-ban van demokrata kormányzó, és csak négyben republikánus, vagyis a kormányzók között biztosan marad a republikánus dominancia.
Így szavaznak
Regisztráció szükséges a választáson való részvételhez Forrás: AFP/2012 Getty Images/Joe Raedle
A választásokon minden 18 év feletti amerikai állampolgár szavazhat. Ehhez viszont
előre regisztrálnia kell magát,
nincs ugyanis országos lista a választópolgárokról. A regisztráció mikéntje államról államra változik.
Ha valaki úgy megy el szavazni, hogy nincs rajta a regisztráltak listáján, akkor egy úgynevezett ideiglenes szavazólapot kap. Mielőtt ezt beleszámítják az eredménybe, megnézik, hogy valóban jogosult-e részt venni a választáson.
Forrás: AFP/Rhona Wise
Az is államonként eltérő, hogy hogyan szavaznak. Van, ahol papíron, van, ahol elektronikus eszközökkel. Jelenleg négyféle rendszert használnak.
A hagyományos, papíros szavazás. Itt a szokásos módon jelölik meg a választott nevet, majd a szavazólapokat beszkennelik, vagy kézzel számolják meg.
DRE-készülékek (direct recording electronic). Itt egy számítógép rögzíti a szavazatot, amelyet érintőképernyőn vagy gombokkal lehet megadni. Több helyen, aki akarja, ki is nyomtathatja a szavazatát. A hackertámadástól többek között úgy próbálják megvédeni őket, hogy nincsenek hálózatba kötve.
A kettő keveréke. Ezeknél jelen van az érintőképernyő is, ahol a szavazó kijelöli, mit választ, de ezt a rendszer papíron rögzíti.
A lyukasztókártyás rendszer. Itt a szavazó egyszerűen egy géppel kilyukasztja az adott helyen a szavazólapot, amelyet aztán vagy kézzel számolnak meg, vagy beszkennelnek.
Elektronikus szavazógép Forrás: AFP/Roberto Schmidt
2010 előtt még egy rendszert használtak, ez volt az úgynevezett emelőkaros gépek rendszere. Ezeknél egy kallantyút kellett ahhoz a névhez emelni, akire szavazni akartak.
Ettől a rendszertől tehát már sikerült megszabadulni, de egyre többen váltanák le a lyukkártyás rendszert is. Ehhez még 2002-ben (többek között a 2000-es floridai botrány miatt) egy törvényt is megszavaztak, a Help America Vote Act-et, amely forrásokat biztosít ehhez.
Természetesen van lehetőség távoli szavazásra is. Ehhez a választás napja előtt úgynevezett távolléti szavazólapot küldenek, amelyet aztán levélben lehet visszaküldeni.
Az államok különböző formában szabályozzák ennek lehetőségét. Vannak államok, ahol már szeptember végén lehet szavazni (például Minnesotában és Virginiában), vannak, ahol az utolsó két-három hétben, de olyanok is, ahol egyáltalán nem lehet előre szavazni (ilyen a kulcsfontosságú New Hampshire). Összesen 36 államban és a fővárosban lehet előre leadni a szavazatokat. Barack Obama például már október 8-án szavazott.
Az előzetesen szavazók aránya folyamatosan nő. 1996-ban még csak a választók 10, 2004-ben már 20, 2008-ban 30 százaléka szavazott előre. Idén az eddigi adatok szerint 42 millió amerikai voksolt már. De ezeket a szavazatokat is csak akkor számolják össze, amikor már vége a választás napján a szavazásnak. A tapasztalatok azt mutatják egyébként, hogy a demokrata szavazók inkább élnek a korai szavazás lehetőségével, mint a republikánusok.
Ha az eredmény döntetlen, vagyis két elnökjelölt ugyanannyi elektort szerez, akkor
az elnök személyéről a képviselőház dönt
– ekkor viszont minden államnak csak egy szavazata van. Az alelnököt ilyenkor a szenátus választja meg. Eddig két ilyen eset volt: 1800-ban, amikor Thomas Jefferson lett az Egyesült Államok harmadik elnöke, és 1824-ben, amikor John Quincy Adams lett a hatodik elnök.
Az államok fővárosaiban ugyanazon a napon – egy 1934-es törvény szerint a december második szerdáját követő hétfőn – összeülő elektorok szavazatait ajánlott postaküldeményként megküldik a szenátus elnökének, aki a borítékokat január 6-án, a szenátus és a képviselőház együttes ülésén nyitja fel, és a szavazatok összeszámlálása után kihirdeti az elnökválasztás hivatalos végeredményét.
Az új elnök január 20-án, az ünnepélyes eskütételt követően lép hivatalba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Click the map to create your own at 
