Beinthetnek az írek a nyakunkat szorongató EU-nak

Az eurózóna országai közül egyedül Írország kapott esélyt arra, hogy nemet mondjon a Brüsszelből érkező megszorításokra: az unió nyugati végében csütörtökön népszavazást tartanak a tagállamok pénztárcáját központi ellenőrzés alá vonó új uniós paktumról. A gazdasági stabilitást ígérő, de az EU-t évekre gúzsba kötő szigor rémképe lázadó kommunistákat, nacionalistákat és európai liberálisokat kovácsolt meglepő szövetségbe, de valószínűleg ez sem lesz elég, hogy elkaszálják Brüsszel akaratát.

Idén márciusban az Európai Unió vezetői szinte teljes egyetértésben döntöttek arról, hogy egy új, szigorú paktummal terelik a stabilitás útjára a válság által megtépázott országaikat. Némi lázadozás és alkudozás után az eurózóna minden tagországa, valamint a britek és a csehek kivételével az összes saját valutával rendelkező EU-tag is rábólintott arra, hogy közös költségvetési paktummal kötik meg saját kezüket, és a további eladósodás megakadályozása érdekében központi ellenőrzés alá vonják a tagországok költekezését.

Az Európai Fiskális Paktumnak elnevezett egyezség a jövőben megtiltja, hogy tagjai komolyabb lyukakat hagyjanak a költségvetésükben, és kemény büntetésekkel fenyegetné azokat az országokat, amelyek elszálló adósságokkal terhelik tovább az Unió recsegő-ropogó pénzügyi rendszerét. Mivel azonban sok ország költségvetése eddig is mínuszban volt, hiányt termelt, a vállalás teljesítése kemény megszorításokat hoz majd olyan helyekre, ahol egyébként költséges beruházásokra lenne szükség a befagyott gazdaságok újraindításához.

A következő hónapokban az EU tagállamai sorra fogják törvénybe iktatni az új rendszert, de arról mindössze egyetlen tagállamban kérik ki az emberek véleményét is: Írországban az alkotmányos aggályoktól tartó vezetők írtak ki népszavazást arról, hogy kér-e a népük az EU vasmarokkal végbevitt rendteremtéséből. A csütörtöki népszavazáson így az írek tulajdonképpen egész Európa helyett mutathatják meg, milyen mély ellentmondások rejlenek az Unióra váró átalakulásban.

Kelta tigrisből renegát

Írország a nagy uniós szerződések elfogadása során már eddig is vérmes renegátnak, az ellenállás zászlóvivőjének számított: az írek 2001-ben az uniót megreformáló nizzai szerződésre, 2008-ban pedig az EU jelenlegi alapokmányának tekintett lisszaboni szerződésre mondtak nemet. Tették ezt annak ellenére, hogy 1975-ös csatlakozásuk óta az Európai Unió egyik legnagyobb nyertesének számítottak, az 1990-es években többek között az EU segítségével vívták ki maguknak a "kelta tigris" becenevet. A gazdasági csodával felérő fejlődéssel Írország az Unió egyik legszegényebb országából az EU élvonalába küzdötte magát, ez a menetelés azonban a 2008-ban beütő válsággal egy csapásra véget ért, és most az írek újra ott találták magukat a sereghajtók között, a levesben. Az államadósságuk megnégyszereződött, a GDP 120 százaléka fölé ugrott, és kénytelenek voltak hatalmas bankmentést is véghezvinni.

Így most ismét a renegát szerep maradt rájuk. Bár a korábbi esetekben az ország vezetői megismételt népszavazásokon mindig kisajtolták az írekből Brüsszel akaratát, most azt ígérik, hogy nem lesz második menet, amennyiben a nép elutasítja a felkínált fiskális paktumot. Erre pedig a közvélemény-kutatások szerint az utolsó pillanatig van esély: az Irish Times által múlt szombaton közzétett adatok szerint mindössze 39 százalék támogatja a paktumot, 30 százalék pedig határozottan elutasítja: a 22 százaléknyi bizonytalan kezében van Írország sorsa. A szavazóurnákat magyar idő szerint csütörtök éjjel 11-kor zárják, az eredményeket pedig csak pénteken kezdik el közzétenni.

"A szerződés elpusztítja a demokráciát! Szavazz nemmel!"

Kétféle értelmezés

A megosztottság már hónapokkal a csütörtöki szavazás előtt kézzelfoghatóvá vált, a népszavazásra ugyanis kemény kampányt és ellenkampányt indítottak a szemben álló politikai erők. Az ír főváros, Dublin utcáit ellepték az "IGEN" és "NEM" jelszavakat hirdető plakátok, az interneten, a médiában és az írek postaládáiban is folyamatosan ömlött a paktum előnyeiről és hátrányairól szóló propaganda.

Írországot két egymásnak gyökeresen ellentmondó, egymást ostorozó világkép kezdte szorongatni: az egyik szerint nemmel szavazni hatalmas felelőtlenség, mert Írország csak a paktumhoz csatlakozva tud kilábalni a válságból. A másik szerint viszont az embereket átverik és megzsarolják a szerződéssel, amely nem stabilitást, hanem évtizedeken át tartó szolgaságot hoz, örök stagnálásba dermesztve a gazdaságot. Mivel pedig az egész téma rendkívül bonyolult, gazdasági zsargonnal átitatott, nehezen átlátható dilemma, az írek alig győzték kapkodni a fejüket a demagóg szlogenek között. A BBC szerint sokan épp azért nem is mennek el szavazni csütörtökön, mert egyáltalán nem értik, nem látják át a kérdést.

Valószínűtlen szövetségek

A paktum ellen és mellett kampányoló politikai erők szokatlan csoportokba rendeződtek: a szavazás előtti hónapokban szinte minden, korábban egymással rivalizáló parlamenti párt az igen mellett tört lándzsát, a marginális pártok és a parlamenten kívül erők viszont hatalmas ellenkampányba kezdtek. Az EU által kínált megoldás ellen csatasorba rendeződött a kommunista Európát követelő radikális baloldal, az Észak-Írország visszacsatolásáért küzdő, egykor az IRA terrorszervezet politikai szárnyaként emlegetett Sinn Féin párt, valamint egy egyesült, föderatív, Európai Egyesült Államokat álmodó liberális szervezet, a Libertas is.

"A megszorítás nem működik" - hirdeti a Sinn Féin

A nem mellett kampányoló erők a stabilitási paktumot egységesen "megszorítási paktumként" kommunikálták, és a Fidesz 2010-es választási kampányához hasonló érveléssel próbálták megfúrni. Szlogenjeik azt hirdették, hogy "a megszorítás nem működik", rossz megoldás, amely megfojtja a gazdaságot, és csak tovább ront a helyzeten. Helyette az ellenzők szerint befektetésekre és élénkítő csomagokra van szükség, amelyek fellendítik a jelenleg vergődő gazdaságot. Orbán Viktor hasonló ígéreteit a 2010-es választás után kénytelen volt revideálni, miután a jelentős adócsökkentést nem tette lehetővé a görög válság kipattanása miatt a költségvetési szigort hangsúlyozó Európai Bizottság. A magyar kormány mégis megpróbálkozott ugyan a választások után fél évvel, 2011-ben egy tekintélyes adócsökkentéssel, amit az egykulcsos személyi jövedelemadó és a bőkezű családi adókedvezmény jelentett, de ez a gazdaságpolitika Magyarországon nem vált be, mert nem pörgette fel a lakossági fogyasztást és a gazdasági növekedést. Mindez láthatóan nem ijeszti az Írországban hasonló politikával kampányoló pártokat.

Az íreket arra figyelmeztették, hogy a paktum elfogadásával újabb több milliárd eurós megszorítások zúdulnak az országra, amely a 2008-ban kirobbant válság óta megszorításról megszorításra vergődik: ez az ijesztő jövőkép az évek óta romló körülményekkel megbirkózó szavazók ezreinél ütötte ki a biztosítékot. Mások pedig attól tartanak, hogy a Brüsszel által kínált paktum a demokráciát is megfojtja a tagállamokban, diktatórikus hatalmat adva a költségvetéseket felügyelő uniós bizottságnak. Tagadhatatlan, hogy a kampányok rövid távú politikai hasznot is hoztak a paktumot ellenző pártoknak: a Sinn Féin például tavalyi 10 százalékos támogatottságáról mostanra az ország második legnépszerűbb pártjává vált.

A multik igennel szavaznak

A tiltakozók által felmutatott veszélyek ellenére a nagy parlamenti pártok és a kormány is rendületlenül bíztatták az íreket, hogy fogadják el a paktumot, az ellenkampányt folytató politikusokat pedig azzal vádolták meg, hogy félrevezetik az embereket. A legnagyobb párt, a Fine Gael azzal kampányolt, hogy az ír vállalatok és a nemzetközi multik szerint is az igen szavazattal lehet csak stabilizálni, talpra állítani a gazdaságot: honlapján üzletemberek és cégvezetők győzködték az embereket munkahelyteremtést és befektetéseket ígérgetve. Szerda este az ország miniszterelnöke, Enda Kenny tévébeszédet is mondott: "Arra kérem önöket, hogy szavazzanak igenre a stabilitásért, a befektetésekért, a talpra állásért és egy működő Írországért".

Enda Kenny ír miniszterelnök igennel szavazna

A kormány azért kepeszt ennyire a paktum elfogadásáért, mert amennyiben Írország nemet mond rá, hamarosan az EU pénzügyi segítsége nélkül marad. Az IMF-hiteleken csüngő ír gazdaság hitele 2013-ban lejár, és ingatag gazdaságát ismét a piacról akarja finanszírozni: ehhez azonban meg kell nyernie a befektetők bizalmát. Ha 2013 után az ország ismét megszorulna, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) segítségében bízhatna, amely olcsó hitelekkel segíthetné ki. Az EU vezetői azonban beépítették a mostani fiskális paktumba, hogy az EFSF forrásaiból csak az a tagállam részesülhet, amely aláírja a stabilitási egyezményt is. Ha tehát az írek nemet mondanak rá, hosszú távon hitel nélkül maradhatnak, ami katasztrofális hatással lehet rájuk.

Ez a Guardian elemzői szerint egyedül Írországnak fájna, a paktumot ugyanis ezúttal az írek ellenállása nem tudná elkaszálni. A stabilitási paktumhoz elég, ha 12 tagállam ratifikálja azt, amelyik ország pedig kimarad, az lemarad. Paktum mindenképpen lesz, a kormány szerint pedig Írország csak saját jövőjét és megbízhatóságát dobja a szélbe azzal, ha kimarad belőle.

Magyarország sem tart népszavazást

Bár tavaly év végén Orbán Viktor miniszterelnök még ellenezte az Európai Fiskális Paktumot, márciusra, a részletek kimunkálása után ő is elfogadta és aláírta azt. A magyar parlament a közeljövőben szintén ratifikálni fogja az egyezményt, népszavazást nem tartanak róla. A Brüsszelből előírt megszorítások azonban ránk egyelőre mégsem lesznek érvényesek, mivel Magyarország nem az eurózóna tagja, saját fizetőeszközzel rendelkezik. Budapest - a többi saját pénznemmel rendelkező tagországhoz hasonlóan - csupán azt vállalta, hogy amennyiben a jövőben bevezeti az eurót, úgy érvényesnek tekinti magára nézve a paktumot. Arról azonban jelenleg még csak találgatások vannak, hogy Magyarországon mikor válthatja fel a forintot az euró.