Európa-bajnok lesz-e Franciaország?

Sarkozy elnök párszor beszólt az EU-nak a francia elnökválasztási kampányban, mégis elkötelezettebbnek tűnik az európai egység iránt, mint kihívója, Francois Hollande. A baloldali jelölt érzékelhetően szkeptikus a németek által vezérelt uniós válságkezeléssel szemben. Miként hat az EU-ra a francia elnökválasztás, lesz-e fordulat Párizs külpolitikájában?

Párizsnak elintézni valója támadt az Európai Központi Bankkal (EKB) - derült ki az elnökválasztási kampány hevében megfogalmazott elnökjelölti nyilatkozatokból. Egy héttel a választás első fordulója előtt Nicolas Sarkozy államfő a párizsi Concorde téren, százezres tömeg előtt arról szónokolt, hogy ha újraválasztják, kezdeményezni fogja a "vitát az eurózóna központi bankjának növekedésben betöltött szerepéről".

A jelöltek a most vasárnapi első forduló előtt az utolsó pillanatig kiélezett küzdelmet folytatnak, a közvélemény-kutatások az élen szoros befutót valószínűsítenek. Csaknem biztosra vehető, hogy a május 6-i második menetbe a két legfőbb rivális, a jelenlegi elnök és baloldali kihívója, Francois Hollande jut be. A kettejük közötti párharc végig nyitott maradhat, jóllehet egyelőre kivétel nélkül minden előrejelzés a szocialista jelölt magabiztos végső győzelmét valószínűsíti. A jelöltek belpolitikai és gazdasági programjáról, valamint Sarközy elnökségének mérlegéről itt olvashat.

Az EU rémálma

Hogy a disputát az EKB-vel Sarkozy pontosan milyen formában kívánná lefolytatni, azt elemzők csak találgatják. Mindenesetre miniszterelnöke, Francois Fillon sietett leszögezni, hogy Sarkozy javaslata "nem érinti az EKB függetlenségét", és "nincs szó az uniós szerződések újratárgyalásáról sem". Az EKB - és minden uniós jegybank - függetlensége alapvető értéknek számít, és az uniós magországokban még kampányban sem szokás azt megkérdőjelezni. (Az EU és Magyarország közötti nézeteltéréseknek az egyik legneuralgikusabb pontja éppen a jegybanki függetlenség kérdése.)

A francia politikai elit és jónéhány szakértő hosszabb ideje szorgalmazza, hogy a frankfurti székhelyű központi bank vállaljon nagyobb szerepet a növekedés támogatásában. Hogy ez a szóvirágokon túl pontosan mit jelent, arról nem mindig esik szó. Néha előkerül az euró árfolyamának mesterséges gyengítése, mint kívánatos eszköz, vagy éppen a már jelenleg is egy százalékos alapkamat további mérséklését szorgalmazzák. Persze sem erről, sem pedig az adósság elinflálásáról nem akar hallani sem az alapvetően német sztenderdek alapján működő, bár az utóbbi három-négy hónapban kicsit puhább monetáris politikát folytató EKB.

Hollande a kampányban Sarkozynél is többször bírálta az uniós intézményeket. Néhány hete Brüsszelben és Berlinben is nagy vihart kavart egy javaslatával, amely szerint megválasztása esetén újratárgyalná a 25 uniós tagállam által idén márciusban aláírt, minden eddiginél szigorúbb és összehangoltabb költségvetési politikát előirányzó "fiskális paktumot". Angela Merkel német kancellár - lapértesülések szerint - Hollande elnökségét az EU-ra leselkedő legnagyobb veszélynek, rémálomnak nevezte. Néhány hétig úgy tűnt, hogy szokatlan módon a berlini kormány feje részt vesz majd Sarkozy kampányában, megakadályozandó Hollande hatalomra kerülését. Merkel és Sarkozy kétnaponta egyeztettek, politikai barátságukból a médiában egy új képzeletbeli közéleti szereplő született: "Merkozy".

Hollande Londonban udvarol

Végül aztán Merkel mégsem ült fel hetente a párizsi repülőjáratra, nyilvánvalóan nem érdeke, hogy a választás szocialista esélyesével végzetesen megromoljon a viszonya. A német kormány persze mindmáig szívesebben venné, ha Sarkozy maradna az elnök. Az üzengetés a francia szocialisták és a német jobbközép kormány között azóta is megmaradt; Merkel a kampányban nem találkozott Hollande-dal. A baloldali jelölt viszont többször is ellátogatott Londonba, ahol nem az EU mélyítésével és a szigorú költségvetésen alapuló németes ortodox gazdaságpolitikával traktálták. Nagy-Britannia nem írta alá a fiskális paktumot és vonakodik a politikai integrációtól.

"Az EU nem lehet a megszorítások Európája, amikor nő a munkanélküliség és fenyeget a recesszió" - mondta még tavaly év végén Hollande, a német testvérpárt, az SPD kongresszusán Berlinben. Az euróválság megoldásában az EKB-nak nagyobb szerepet kellene játszania, véli a baloldal elnökaspiránsa, például még intenzívebben vásárolhatná a csőd szélén táncoló dél-nyugat-európai országok államkötvényeit. A németek által egyelőre elvetett eurókötvény ügyét is folyamatosan napirenden tartják az ellenzéki szocialisták. A minap pedig Hollande-ot az bőszítette fel, hogy egy német pénzügyi cég, az Eurex a francia államadóssággal spekuláló terméket fejlesztett ki. Ezt be kell tiltani - mondta Hollande, hozzátéve, hogy ennek érdekében megválasztása után az EKB-hoz és a berlini kormányhoz fordul. "Sok sikert a betiltáshoz" - mondta erre ironikusan egy hét eleji reggeli tévéműsorban Sarkozy.

Elisabeth Guigou, Hollande kampánystábjának egyik vezetője, volt Európa-ügyi miniszter szerint a szocialista elnökjelölt javaslatai nem EU-ellenesek. "A leendő elnök tiszteletben fogja tartani az uniós szabályokat" - szögezte le Párizsban, február 28-án, európai uniós újságíróknak a volt szakminiszter. De akkor mégis miért van szükség a költségvetési paktum újratárgyalására? Guigou szerint nincs másról szó, minthogy egy fontos elem hiányzik a szerződésből, mégpedig a növekedés serkentése. "Egyébként pedig Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója ugyanezt mondja" - vetette be a végső érvet Guigou.

A bevándorlókkal fenyegetőzik Sarkozy

Az Európával való ambivalens viszonyt a gazdasági, azon belül is a növekedési kérdések körül kicsúcsosodott, a kampányban politikai színezetett kapott viták jelzik. Sarkozy nemrégiben a schengeni rendszerből való kilépéssel fenyegetőzött arra az esetre, ha túl sok bevándorló lépi át a francia határt, és újraválasztása esetén kezdeményezné az uniós költségvetésbe (és a válságalapokba) fizetett francia hozzájárulás összegének befagyasztását.

A vágyak és az ígérgetések ellenére mértékadó és semleges párizsi elemzők az elnökválasztás előtti hetekben úgy vélték: érdemi változás a francia külpolitikában nem várható, akár Sarkozy, akár Hollande nyeri a választást. A mozgástér szűk. "Külpolitikai téren nincs jelentős különbség a két nagy rivális között" - mondta uniós országokból jött újságírók előtt Christian Boissieu, a kormányfői hivatal alá rendelt gazdasági elemzőtanács elnöke, aki szerint, ha Hollande nyer, mégsem indítványozza majd a vitatott uniós szerződés újratárgyalását.

A külpolitika hosszú távú, stratégiai céljai változatlanok maradnak - mondta egy, a Club Grande Europe alapítvány által szervezett háttérbeszélgetésen a külügyminisztérium egyik befolyásos, magas rangú tisztviselője. És hogy melyek ezek? Egyrészt alapvető francia érdek a mediterrán térség, az észak-afrikai arab országok gazdasági és társadalmi konszolidációja. Másrészt, a világpolitikai egyensúlyt a G-20 csoporton belül kell megtalálni, vagyis Párizsnak nincs ellenére, ha a feltörekvő országok a jövőben az eddiginél is nagyobb befolyással rendelkeznek majd. Harmadikként a francia külügyér a "minél több Európát"jelölte meg.

"A populista szólamok dacára Európa jelen van a kampányban, inkább, mint valaha" - mondta az [origo] kérdésére Párizsban Dominique Reynié, a Fondapol kutatóközpont vezetője. Sarkozy hosszú hetekig Németországgal és az ottani gazdasági reformokkal példálódzott, ellentétbe állítva a gyatra francia gazdasági mutatókat a némettel. Az elnökválasztás esélyesei számára természetes és elfogadott keret az országos politizáláshoz az EU.

Puha középutas

A hagyományosan - bár reálpolitikai okokból óvatosan - a jobbközép pártokat támogató üzleti körök Franciaország európaizálását gyorsítanák. "A föderális Európa megteremtése most a legfontosabb" - fejtegette EU-s újságíróknak Laurence Parisot, a nagytőkét képviselő szervezet, a Medef első embere. A gazdasági elit szerint a szociális ügyek kezelése sem lehet nemzeti kompetencia, teljes transzferunióra lenne szükség. És hogy miért pont most vált ez ennyire sürgetővé? - tettük fel a kérdést Parisot-nak. Nos azért, mert "nagy a baj", és "ha a franciák továbbra is számítani akarnak a világpiacon, akkor nincs más megoldás, fel kell gyorsítani az európai egységesülés folyamatát".

Franciaország nem csak az EU révén globalizálódik. Az elmúlt öt esztendő fontos eseménye volt, hogy 43 évvel azután, hogy Charles de Gaulle akkori elnök kivezette Párizst a NATO katonai szervezetéből, 2009-ben Franciaország ismét az észak-atlanti szervezet teljes jogú tagja lett. Az államfő ezt a lépést már az öt évvel ezelőtti választási kampányban előrevetítette. Az angolszász média akkor szinte sztárként ünnepelte. A NATO-elkötelezettség mellett Sarkozy olyan jelszavakkal kampányolt, amelyek az angolszász politikában hívószavaknak számítanak. A verseny, a piac és az "amerikai álom" pozitív kontextusba helyezése az erősen államközpontú Franciaországban, és az ígéret, hogy az addigi tartózkodó viszony barátivá válik az Egyesült Államokkal, azt eredményezte, hogy a The Economisttól a Foreign Affairs-ig a befolyásos brit és amerikai médiumok a kampányban egyértelműen Sarkozy mellett álltak ki, baloldali vetélytársával Ségolene Royallal - mellesleg Hollande volt élettársával - szemben. "Sajátos kulturális változásnak lehettünk tanúi" - véli a politológus Reynié.

Mára az angolszász és általában véve a külföldi lelkesedés Sarkozy iránt nagyrészt elpárolgott, igaz, a New York Times által "puha középutasnak" nevezett szocialista jelölt sem örvend egyértelmű külföldi ovációnak. Sarkozy intrikáktól sem mentes elnöki időszakának szerény gazdasági eredményei, teljesítetlen ígéretei a legjobb esetben is csak óvatos optimizmusra adhatnak okot jövőbeli európai és külpolitikai tevékenységével kapcsolatban. A kampánybeli beszólások ellenére egyelőre mégis ő tűnik elkötelezettebbnek az európai egység iránt. Hollande azonban még soha nem töltött be kormányzati pozíciót; elnökként Európa-politikája akár meglepetést is okozhat.