A kasztrálást vetik be a pedofilok ellen

A kép illusztráció
Vágólapra másolva!
Bár most Németország került pellengérre a szexuális bűnözők kasztrálása miatt, kiderült, rengeteg országban bevett ez a gyakorlat. Többnyire kémiai úton végzik a beavatkozást, de néhány helyen fizikailag kasztrálják az elkövetőket. Támogatói szerint a beavatkozás hatásos kezelés a pedofilok ellen, ellenzői viszont embertelennek tartják a módszert, ráadásul a hatékonysága sem egyértelmű. 
Vágólapra másolva!

Kemény kritikával illette Németországot szerdán az Európa Tanács, amiért továbbra is kitart amellett, hogy a visszaeső szexuális bűnözők - különböző engedmények reményében - kérhetik kasztrálásukat. Az emberi jogok érvényesülését ellenőrző strasbourgi testület szerint visszafordíthatatlan, súlyos egészségügyi következményei lehetnek, az eljárás nem felel meg a nemzetközi normáknak, semmi sem garantálja, hogy az érintetteknek csökken a tesztoszteronszintjük, illetve megkérdőjelezhető, hogy az önkéntes beavatkozásra jelentkezők mindig szabadon és tájékozottan tudnak majd dönteni erről.

Németország azzal utasította el a kritikát, hogy nem büntetésről van szó, hanem egyfajta kezelésről. Hasonlóan érvelt 2009-ben Csehország is, amikor az Európa Tanács őket is kritizálta a szexuális bűnözők kasztrálása miatt. Németországban - akárcsak Csehországban - önkéntes alapon végzik el a beavatkozást azokban az esetekben, amikor szexuális bűncselekmények - például kiskorú megrontása vagy nemi erőszak - miatt elítélt elkövető estében felmerül, hogy esetleg szabadlábra helyezik.

Minkét országban évek óta élő a gyakorlat, Németországban például még 1933-ban vezették be, de csak 1945 óta működik önkéntes alapon. A cseheknél a 2009-es becslések szerint az azt megelőző tíz évben 94 embert kasztráltak, Németországban jelenleg évente ötre becsülik az önként vállalt kasztrálások számát - a BBC beszámolója szerint -, de korábbi kimutatásokból kiderül, hogy 1955 és 1977 között például 800 emberen végezték el a beavatkozást.

Többen a gyógyszerre esküsznek

Nemcsak Németországban és Csehországban várják a kasztrálástól a visszaeső szexuális bűnözők ártalmatlanítását, de az amerikai Texason kívül jóformán csak itt kasztrálják fizikailag is a férfiakat. Számos más államban kémiai úton - gyógyszerekkel - érik el ugyanezt a hatást. Az utóbbi években ráadásul egyre több országban alkalmazzák a módszert, általában a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények számának emelkedése miatt.

Portugáliában 2008-ban merült fel a kémiai kasztrálás mint lehetőség a szexuális bűnözők kezelésére, és tavaly már életben is volt a szabályozás, amelynek értelmében önkéntesen lehet jelentkezni a kezelésre. Nagy-Britanniában is volt példa arra, hogy szexuális bűnök elkövetőit ilyen kezelésnek vetették alá, de felmerült a kérdés korábban Dániában és Franciaországban is.

Brazíliában 2009-ben tűzte napirendre a kérdést a szenátus. A javaslat szerint az első alkalommal pedofília miatt elítéltek önkéntesen kérhetik a hormonkezelést, míg a visszaesőket kötelezően kezelik. Hasonló szabályozás van életben több USA-tagállamban is. 2009-ben Lengyelország, tavaly pedig - Ázsiában először - Dél-Korea fogadta el a kémiai kasztrációt mint büntetési tételt a pedofilok esetében. Oroszországban a napokban hagyta jóvá az erről szóló törvényjavaslatot a Duma felsőháza. Korábban itt is önkéntesen lehetet választani a kémiai kezelést, az új szabály értelmében azonban egyes szexuális bűncselekmények elkövetőit kötelezően gyógyszeres kasztrálásnak vetik alá.

A vágy és a büntetés csökkentése

Az önkéntes kasztrálást vállalók általában büntetésük időtartamának csökkentését várják a beavatkozástól, de volt köztük olyan is, aki arra számított, hogy végre normális életet tud majd élni, és nem szenved kínzó, másokat veszélyeztető vágyaktól. A New York Times amerikai lap 2009-ben interjút is készített egy cseh férfival, aki azt állította, hogy rajta segített a beavatkozás. Heréinek és a tesztoszteron termeléséért felelős szöveteknek az eltávolítása - állítása szerint - azzal ért fel, amikor egy karambolra ítélt autóból leeresztik a benzint.

"Végre úgy élhetek, hogy tudom, nem jelentek veszélyt senkire" - mondta a Pavel nevű férfi, aki még az 1980-as években, 18 éves korában késelt halálra egy 12 éves kisfiút, amiért hét évet töltött börtönben és ötöt pszichiátriai kezelés alatt. "Tartalmas életet élek. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy van segítség" - idézte az amerikai lap az egy katolikus segélyszervezetnél kertészként dolgozó Pavelt.

Kérdéses hatékonyság

A kasztrálást azonban emberi jogi és hatékonysági szempontjából is sokan vitatják, legyen szó akár a kémiai, akár a fizikai beavatkozásról. A kémiai beavatkozás ellen érvelők az alkalmazott gyógyszerek káros mellékhatásait - allergiás reakciók, vérrögök keletkezése, öngyilkosságra való hajlam - említik.

Híres példaként szokták felhozni a britek által a számítógép atyjaként tisztelt Alan Turing matematikust, akit 1952-ben vállalta a gyógyszeres kezelést, hogy ne kerüljön börtönbe. Ő a mai értelemben véve nem volt szexuális bűnöző (meleg volt), de a brit törvények akkor büntették a homoszexualitást. Turing, aki múlhatatlan érdemeket szerzett többek között a náci tengeralattjárókon használt titkosító berendezés, az Enigma kódjainak feltörésében, a kezelés után depresszióba esett, és két év múlva öngyilkos lett.

Más kétségeket is sorol a Diário de Noticias portugál lapban Afonso de Albuquerque pszichiáter. Szerinte az ilyen kezelésre önként jelentkezők többsége valójában nem akarja a beavatkozást, aki pedig igen, az általában külső - családi, egyházi, törvényi, intézményi nyomásra cselekszik.

Az erekció megmaradhat

A fizikai beavatkozások hatékonyságát egy amerikai tanulmány igyekezett felmérni, amelynek készítői összegyűjtötték és kiértékelték az összes elérhető és értékelhető vizsgálatot a témában - jellemzően európai, dán, svájci és német tanulmányokat. Dániában például 1929 és 1973 között 1100 elítéltet vetettek alá fizikai kasztrálásnak. A kaliforniai kutatók által kiértékelt tanulmányok rendre rendkívül alacsony bűnismétlési arányt mutattak ki az így kezelt elítéltek körében - egy dán kutatás például két százalék alatti eredményt hozott.

A kutatók azonban mégis arra jutottak, hogy a hibás módszerek és hiányos adatok miatt a vizsgálatok mégsem bizonyítják egyértelműen a kasztrálás hatékonyságát. Nem volt például fókuszcsoport, sok esetben nem ismerték pontosan az elkövetői magatartást, és egyetlen esetben sem végeztek a vizsgált személyeken penisplethysmographiát - amikor egy műszerrel szexuálisan izgató helyzetben megmérik a péniszben áramló vér mennyiségét. Ez bevett módszer többek között a szexuális bűncselekmények elkövetőinek vizsgálata során.

A kutatók ugyanakkor rákbetegség miatt elvégzett kasztrálásokról készített jóval alaposabb vizsgálatokra hivatkozva figyelmeztettek, a kasztrálás ugyan csökkenti a szexuális vágyat, de szexuális izgalom hatására ennek ellenére is képes lehet az erekcióra az, akin ilyen beavatkozást végeztek el.

Intő jel annak az amerikai iskolabuszsofőrnek az esete is, akit még az 1990-es évek közepén ítéltek Texasban 20 évre egy kisfiú molesztálása miatt. Larry Don McQuay azt állította magáról, hogy előzőleg több mint 200 gyereket molesztált, és külön kérte, hogy kasztrálják, sőt pert indított Texas állam ellen, hogy tegye lehetővé a beavatkozást (amelyet 1997-ben be is vezettek). McQuayt 2005-ben helyezték szabadlábra jó magaviseletére hivatkozva, és ügyvédje azt állította, hogy előzőleg kasztrálták. A férfi azonban 2008-ban azzal került a hírekbe, hogy pornográf filmeket találtak a lakásán, és emiatt felülvizsgálták szabadlábra bocsátását.