"Itt most nincs ideológia" - helyszíni riport a kairói zavargások csütörtöki napjáról

A frontvonalakon és azokon túl káosz uralkodik Kairó belvárosában. A sötét és kiégett utcákban vasrudakkal felszerelt tüntetők és ellentüntetők az urak. De a Tahrír téren lelkesen és egyre szervezettebben zajlik tovább a forradalom. Helyszíni riport.

Ha nem lettek volna az orvlövészek a házak tetején, egész nyugodt nap lett volna.

A Tahrír téri, demokráciát követelő kormányellenes tüntetők nemcsak meg tudták tartani állásaikat a kormánypárti erőkkel szemben, hanem csütörtök délutánra több száz méterrel kitolták a frontvonalakat, messze a tértől, be az utcák labirintusába és a nemzeti múzeumon túl északra, az Abdel Monem Rijád térre.

Délután voltak a legkomolyabb összecsapások a tüntetők és Hoszni Mubarak elnök hívei között Kairóban, utána a barikádok többsége nagyjából elcsendesedett. Időnként lövéseket lehetett hallani, ezeknek egy részét orvlövészek adták le a házak tetejéről, legalább tíz tüntető halt meg.

Egy emberből egy pisztolygolyót is kiszedtek. A sebesülteket és halottakat gyorsan elszállították a frontvonalakról, mentőautókkal, hordágyakon vagy csak kézben valamelyik rögtönzött tábori kórházba. A másik irányba vizet, ennivalót, teát vittek.

"Amerikai kaja"

A Tahríron tovább zajlik az élet. Mubarak-ellenes jelszavakat skandálnak, zászlókat lobogtatnak kitartóan. Az étel- és italellátást nagyon jól megszervezték, kívülről hoznak be mindent nagy csomagokban, adományokként. Kis üzletek is megjelentek, kekszet, cigarettát, üdítőt árulnak. Időnként nők vagy kisfiúk jelennek meg nagy tálcákkal, amelyekről forró teát osztogatnak. Még mobiltelefon-töltő állomások is vannak: az adaptereket rákapcsolták az utcai elektromos hálózatra.

A tüntetők nagy része már napok óta itt van, és sokan remekül berendezkedtek: sátrakban, kartonpapírból kialakított kis kuckókban alszanak. Egy középkorú férfi a hanyag nemtörődömség pózában fekszik egy kapualjban, cigarettázik és lustán lapozgat egy újságot. De kevesebb volt a nő és a gyerek, mint szerdán, az erőszak sokakat elriasztott. Több száz embernek van valamilyen sérülése, főként a fejükön, sokakat utcakő talált el. Egy középkorú, elég szakadt, borostás férfi arcát teljesen beborítja a kötés. Rám néz, mosolyogva megvonja a vállát, és azt mondja: "Mubarak terroristái".

Sokan remekül megőrizték humorérzéküket. Egy nagydarab férfi, aki egy gyógyszertárban dolgozik, három unokaöccsével együtt jött le Alexandriából. Könnyesre nevették magukat a tüntetők között terjedő híren, miszerint az ellentüntetők száz fontot és egy Kentucky Fried Chicken csípős menüt kapnak azért, hogy eljöjjenek verekedni. "Amerikai kaja, érted!" - kacagtak, és egymás hátát veregették.

Kattintson a képre és nézze meg a tüntetésekről készült galériáinkat!

"Ez nem éhséglázadás"

Láthatólag minden társadalmi osztály képviselteti magát a Tahrír téri tüntetők között. Ott volt például Khalid, a 46 éves filozófiaprofesszor a kairói egyetemről, ahol a görög és a zsidó filozófiát tanulmányozza. Jól öltözött, jómódú, derűs figura, aki a politikai elnyomásra panaszkodik, és balos, arab nacionalista jövőt vizionál Egyiptom számára. "Mubarakot az arabok úgy hívták eddig: bölcs ember (ragul hakim). Mi úgy hívjuk: áruló (ragul khain)" - viccelődött az [origo] tudósítójával.

Vagy a 24 éves Huszein, aki jogot végzett, de nem talált munkát, és három évvel ezelőtt Kairóba költözött, hogy egy internetszolgáltatónál legyen ügyfélszolgálatos. Havi 1500 fontot (kb. ötvenezer forintot) keres. "Ez nem éhséglázadás, szabadságot akarunk" - mondta.

Vannak még szegényebbek is, de a többség közép- és alsóközéposztálybelinek tűnik. Nagyon sok embernek van felsőfokú végzettsége.

A téren túl, a város többi része felé vezető utcák dzsungelében kataklizma utáni állapotok uralkodnak. Mad Max a Közel-Keleten. Itt folytak az összecsapások az elmúlt két napban. Mindenhol kövek vannak elszórva, sok ablak betört, sok kocsi kiégett, szemét mindenütt, az utcai világítás alig-alig működik, a közlekedési lámpák sárgán villognak. A sötétben vasrudakkal felszerelt emberek mászkálnak fel-alá.

De az apokaliptikus látvány valójában viszonylag rendezett körülményeket takar, legalábbis azokon a részeken, amelyeket a kormányellenes tüntetők ellenőriznek. Minden sarkon kormányellenes ellenőrzőpontok vannak, amelyeken csak többszörös átvizsgálás, zsilipszerű beléptetés után lehet átmenni. A fiatalok szinte zavarbaejtően udvariasak, bocsánatkérő arckifejezéssel vizsgálják át az embert. Még forgalomirányítás is van a kapuk között: kifelé erre, befelé arra.

Ki kicsoda és ki üt kit?
A Tahrír teret és a környező utcákat Hoszni Mubarak elnök távozását követelő tüntetők tartják ellenőrzésük alatt. Az ezen túli részeken az elnök hívei vannak, akikről sokan azt állítják, a rendőrség és a kormánypárt szervezésében és finanszírozásával dolgoznak. Több ellentüntetőnél rendőrigazolványt találtak, ezeket az [origo] munkatársa is látta. Utóbbiak azok, akiknek orvlövészei tüzet nyitottak a tüntetőkre, és akik sok külföldi újságírót megtámadtak. A demokráciapárti tüntetők barátságosak a külföldiekkel. A két csoport közti frontvonalon helyenként katonai harci járművek állnak, de a katonák nemigen csinálnak semmit, semlegesek.

"Itt most nincs ideológia"

Az ellenőrzőpontokon túl óriási barikádok jelzik a frontvonalat a kormányellenes tüntetők és a Mubarak-pártiak között. Felborított kocsikból, fémlemezekből építették őket, mögöttük és előttük botokkal felszerelt fiatalok állnak, takaros halmokban kövek, ha bunyóra kerülne a sor. Néhány helyen még este is záporoztak a kövek egyik vagy másik irányba, máshol csak ordibáltak egymással. A hotelem utcájának egyik végét kommunisták és a radikális politikai mozgalom, a Muszlim Testvériség hívei, a másik végét az egyik liberális párt követői ellenőrzik.

"Itt most nincs ideológia. Valamennyien demokráciát és igazságosságot akarunk" - mondta az [origo] tudósítójának a 24 éves Mahmúd. A Muszlim Testvériség tagja, és bizonygatni kezdte, hogy az csak Mubarak hazugsága, hogy ha ők vennék át a hatalmat, Egyiptom fundamentalista állammá válna. "Demokráciát akarunk, amiben mindenki szabadon dönthet mindenről, ideértve a nőket is. Normális emberek vagyunk, nem az ördög" - mondta.

Jól látszik, hogy sok tüntető életének legszebb napjai ezek. Mintha valami nagy terhet ráztak volna le magukról, úgy mászkálnak fel-alá könnyedén és lelkesen. Optimizmusuk határtalan, meg vannak róla győződve, hogy az elnök egy-két napon belül távozik. A pénteket úgy is hívják: a "távozás napja".
"Elkapott minket a forradalom szele. Soha többet nem leszünk rabszolgák. Olyan, mintha egy álom lenne ez az egész" - mondta a 21 éves Amad, aki egy jó vastag kábeldarabbal álldogált az egyik checkpointnál.

Mindezt a furcsa, egyszerre ünnepi, apokaliptikus és néha félelmetes hangulatot kiegészíti az alap, a már-már bohózatba illő arab vendégszeretet, a sok "welcome to Egypt" és még több "where are you from?", amiről most sem feledkezik meg senki. Egy-két jelenet pedig egészen valószínűtlen, mintha karikatúra volna, pedig nem az. Egy középkorú férfi, aki egy korláton ücsörészve figyeli az eseményeket, rám mosolyog, mélyen beszívja a levegőt, és felkiált: "Ah! Szabadság!"