"A naivitás is meghalt" - tíz éve történt a Columbine-mészárlás

Tíz évvel ezelőtt két állig felfegyverzett diák besétált az amerikai Columbine középiskolába, és megölt tizenhárom embert. Ha jól kötötték volna össze bombájukat, akkor ennél jóval nagyobb pusztítást okozhattak volna. Egy számító pszichopata és egy öngyilkos hajlamú dühös fiú sokkolta egész Amerikát, amely azóta sokat próbált tenni a hasonló tragédiák megelőzésére.

Az esetet feldolgozni próbáló Amerika számára Columbine egyfajta nemzeti Rorschach-teszt lett a USA Today szerint. Mindenki a saját verzióját akarta belelátni: hibáztatták a fegyverviselési törvényeket, a szülőket, az erőszakos videojátékokat, a metálzenét, a titokzatos "viharkabátos maffia" nevű gótikus csoportot és az iskola elnyomó kultúráját is, melyben a két fiú kitaszított volt. Elterjedt, hogy a két gyilkos náci volt, és az is, hogy keresztényekre, feketékre vagy sportolókra vadásztak.

Terrorcselekmény a pizzásfiú fizetéséből

Ezek közül a legtöbbről azóta kiderült, tévedés volt. Harris és Klebold nem vadásztak semmilyen csoport tagjaira, egyszerűen csak minél több embert akartak megölni - írja idén megjelent Columbine című könyvében David Cullen, aki korábban több tucat cikket írt az esetről. Fekete áldozatukra valóban tettek rasszista megjegyzéseket, mielőtt megölték, mindenki mást is gúnyoltak azonban, Eric Harris nyilvánosságra került naplójában pedig azt írta, gyűlöli a rasszizmust. Cullen szerint nem voltak tagjai semmilyen gótikus csoportnak, egyszerűen azért viseltek hosszú fekete viharkabátot, hogy elrejtsék a fegyvereiket.

Nem igaz a náci kötődés sem, mely híresztelésnek főleg az volt az alapja, hogy a támadás Hitler születésnapján történt: a mészárlást ugyanis egy nappal korábbra tervezték, de nem sikerült idejében beszerezni elegendő lőszert. Szüleiről Eric Harris azt írta: "Ők kurvára a legjobb szülők az egész világon. Az apám nagyszerű ember. Azt kívánom, bárcsak egy szociopata állat lennék, aki nem érez semmi lelkiismeret-furdalást, de érzek. Amit tenni fogok, tönkre fogja tenni őket, soha nem felejtik el." Még csak a metálzenét sem szerették igazán, Harris a honlapján ezt írta: "A jó, gyors, kemény, erőteljes, kalapálós TECHNNOT szeretem."

További képekért kattintson a fotóra!

Dylan Klebold és Eric Harris

Még csak nem is egyszerű iskolai mészárlásról volt szó - a két fiú az egész amerikai nemzet ellen fogott fegyvert, írja Cullen. Ha felrobbant volna az ebédlőbe helyezett bomba, akár mind a hatszáz étkező diák és a rájuk szakadó könyvtárban tartózkodók is meghaltak volna. Hogy ez nem sikerült, egyszerűen annak köszönhető, hogy rosszul kötötték össze az időzítőt, ami egyébként sem volt a legjobb minőségű. Eric Harris pizzásfiúként szerzett jövedelméből kis híján véghezvitte minden idők legnagyobb belföldi amerikai terrorcselekményét - írja a USA Today.

Nem csak hírnevet akartak - a nyilvánosságra került naplóbejegyzésekben az szerepel, olyan rémálmot akartak a világra szabadítani, ami után Attilával, a hunnal emlegetik majd együtt a nevüket. Egy korábbi bejegyzésben pedig Harris azt írta, ha esetleg túlélnék az akciót, egy repülőgépet akarnak majd egy felhőkarcolóba vezetni New Yorkban.

Gyilkos ösztönök és mérgező környezet

Ez azonban még mindig nem válasz a a kérdésre, hogyan alakult ki ilyen pusztító gyűlölet a két kisvárosi tinédzserben. David Cullen szerint külön kell kezelni a két fiút, hiszen két teljesen különböző karakterről volt szó. Dylan Klebold magába forduló, depresszív, öngyilkos hajlamú diák volt, akinek voltak ugyan dühkitörései, de az esetet vizsgáló legtöbb pszichiáter szerint Eric Harris nélkül legfeljebb kisebb bűncselekményeket követett volna el, később pedig akár be is illeszkedhetett volna a társadalomba.

Eric Harris ugyanakkor pszichopata volt David Cullen szerint. Egy kedves arcú, halk szavú fiú, akiben brutális gyilkos ösztönök rejtőztek. Tanárai és több diák is "kedves fiúnak" írták le, miközben naplójában arról írt, szeretne "széttépni egy elsőst, mint egy farkas, elharapni a torkát, eltörni a csontjait, megmutatni, hogy ki az isten". Hideg volt, és számító ("Mindenkinek tudok hazudni" - írta a naplójában) - tökéletesen kiegészítették egymást Dylannel. Ha Dylannek dühkitörései voltak, Eric gyakran lenyugtatta, viszont Dylan szenvedélye kellett Ericnek ahhoz, hogy benne is fellobbanjon a gyűlölet. A fiúk kitaszítottságával kapcsolatban Cullen több száz interjú alapján azt állítja: valóban nem voltak olyan népszerűek, mint a futballcsapatok kapitányai, de voltak barátaik, egyáltalán nem voltak inkább kitaszítottak, mint több száz más diák.

További képekért kattintson a fotóra!

A Columbine középiskola

Egészen más történet rajzolódik ki Mark Ames Going Postal című, munkahelyi és iskolai lövöldözésekről szóló könyvében. Ames szerint az iskolában szinte mindenki "buzinak, őrült különcnek" nevezte őket, és több diák (főleg a népszerű sportolók) rendszeresen terrorizálta őket. Egy alkalommal egy tanuló viccből feljelentette őket, hogy drogot hoztak az iskolába, amiért megalázó vizsgálat indult elennük, máskor az ebédlőben körbeállták őket, és mindenki ketchupot öntött rájuk, de olyan is történt, hogy egy lányt azért kezdtek el "buzibarátnak" gúnyolni és fenyegetni, mert szóba állt velük. Többször elvitték őket "bowlingozni": néhány diák olajat locsol szét a folyosón, őket pedig végigcsúsztatják rajta.

A denveri ifjúságvédelmi iroda vezetője, Regina Huerter jelentést írt Columbine "mérgező kultúrájáról": ebben többek között szerepel, hogy egy zsidó diákot rendszeresen azzal fenyegetett több társa, hogy kemencébe teszi (sőt, ha a jelenlétében kosaraztak, minden pontnál azt kiabálták, "Még egy zsidó a kemencében!"), egy másik diákot pedig olyan súlyosan terrorizáltak lelkileg, hogy soha többet nem volt hajlandó visszamenni az iskolába. Az American Psychology Association Monitor jelentése szerint pedig ezek nem elszigetelt esetek voltak, hanem a lelki terror az iskolai kultúra szerves része volt, ez volt a kulturálisan elfogadott viselkedés, amely ellen a tanárok egyáltalán nem léptek fel.