Beharapja a Brahmaputra a legnagyobb szigetet

Vágólapra másolva!
Folyamatosan pusztul a Madzsuli-sziget, amelyet a világ legnagyobb folyami szigetének mondanak. Az indiai Brahmaputra heves árvizei erodálják a sziget talaját, amelyen számos földműves közösség él, ezen kívül pedig pótolhatatlan értékeket őriznek a Visnu-hívők ősi kolostorjaiban. A kormány a világörökségi státusztól remél segítséget.
Vágólapra másolva!

A himalájai olvadások keltette árvizek erodáló hatása miatt pusztul a világ talán legnagyobb kiterjedésű folyami szigete. Az Indiában a Brahmaputra folyón fekvő Madzsuli-sziget megmentésére irányuló eddigi erőfeszítések nem vezettek eredményre. Az indiai hatóságok most abban reménykednek, hogy ha világörökségi területnek nyilváníttatják, akkor nagyobb figyelem és több pénz jut majd a gazdag kulturájú térség megóvására - írja a brit The Independent. Az indiai kormány a héten nyújtotta be a világörökségi kezdeményezést az Unescóhoz, hogy a kulturális térség kategóriában nyilvánítsák védetté a szigetet. A szervezet egyelőre azt kérte Indiától, hogy mutassák be a sziget megmentését célzó terveket és kockázatkezelési stratégiát.

A sziget - amelyet a Brahmaputra egyik mederváltása alakított ki - hosszú és gazdag történelemmel rendelkezik, és a Vaisnavite hindu kultúra bölcsőjének számít. Ennek követői Visnut imádják. A Madzsuli-szigeten több mint 30 kolostor található, sokukban a világon egyedülálló, pótolhatatlan iratokat, kegytárgyakat, maszkokat őriznek.

A sziget azonban gyorsan pusztul: az '50-es években még 1256 négyzetkilométeres területe 1990-re elig felére csökkent. Csak 1990 óta 35 falut sodort el az árvíz, egyes tanulmányok szerint a Madzsuli 20 év alatt elmosódik. A helyi lakosság is sokat szenved az áradásoktól, főként a folyó partján földeket művelő Mishing nevű klán tagjai. Közülük egyre többen válnak földművesből munkássá, földjeik falvaik elvesznek, sok közösségük nyomorog.

A központi kormányzat 3,5 milliárd forintnak megfelelő összeget különített el az erózió megelőzésére. Ebből betonpadokat építenek, hogy eltereljék az áradás idején heves folyót, és megerősítik az amúgy könnyen elmosódó partokat is. A helyiek szerint azonban nem sokat segít a betonozás, a megélhetésüket biztosító földek továbbra is pusztulnak, falvaik veszélyben vannak, nem egyszer az éjszaka közepén kell menekülniük. Alig találnak egy talpalatni biztos földet.