A beérett suttyó és a büdi jótevő

Az egyik túlélte a vietnami kínzásokat, a másik felemelkedett a mélyből. Az egyik majdnem belebukott a bratyizásba, a másik vakon válogatta meg barátait. Az egyik kimondja a kellemetlen igazságokat is, a másik változást és reményt hirdet. Az egyik állítólag lekurvázta a feleségét, a másik pedig reggelente egy "kicsit büdi". Hillary Clinton leállította kampányát, úgyhogy valamelyik a kettő közül az Egyesült Államok 44. elnöke lesz. Az [origo] rendhagyó portréja a republikánus John McCainról és a demokrata Barack Obamáról.

Hogyan teljesítene az államférfi-teszten?

A különc

Nem a levegőbe beszél

John McCaint sokan nem szeretik a saját pártjában sem. Ennek oka részben az, hogy nem hajlandó beállni a sorba, és sok szimbolikus ügyben is különvéleményt képvisel. Mindezt ráadásul megfejeli azzal, hogy céljai érdekében képes összeállni még a demokratákkal is (például a kampányfinanszírozás vagy a bevándorlás rendezése érdekében). Sokan azonban épp ezt tisztelik benne, ugyanis eközben nem feltétlenül a népszerűséget hajhássza, hanem súlyos problémákra próbál hosszú távú megoldást találni.

Példa erre az iraki háborúval kapcsolatos hozzáállása. Ugyan már kezdettől fogva támogatta a beavatkozást, de az elsők között bírálta annak problémás végrehajtását, és követelte a kudarc egyik fő felelősének, Donald Rumsfeld védelmi miniszternek a távozását is. Azon kevés republikánus közé tartozott, aki felszólalt a hadsereg által alkalmazott kínzásos vallatási módszerek ellen, és ő már akkor a klímaváltozás elleni harc mellett érvelt, amikor ez még eretnek gondolatnak számított saját pártjában.

McCain abban is különbözik a legtöbb politikustól, hogy nem mindig azt mondja az embereknek, amit hallani szeretnének. Különösen igaz ez a globalizáció kérdéseire. Míg az elnökválasztási kampány többi résztvevője inkább a protekcionizmus és a bezárkózás felé hajlik, addig ő továbbra is a szabadkereskedelem legelkötelezettebb híve, mert szerinte csak úgy maradhat versenyképes Amerika, ha nyitott marad. McCain is kacérkodik azonban a populizmussal. Ő állt elő például először azzal az ötlettel - amelyet aztán Hillary Clinton átvett tőle és még fel is turbózott -, hogy a nyárra el kellene törölni az üzemanyag adóját, így könnyítve a gazdasági nehézségekkel küszködő lakosság terhein.

Ravasz idealista

Változást ígér

Barack Obama 2004-ben jutott be a szenátusba, az azóta eltelt közel négy év jó részét az elnökválasztási kampánnyal, illetve az arra való készülődéssel töltötte. Így nem teljesen alaptalanul vetik a szemére kritikusai, hogy semmilyen komolyabb kezdeményezés nem fűződik a nevéhez, és vezetői alkalmasságát sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani. A politizálást azonban nem Washingtonban, hanem Illinois államban kezdte tizenegy évvel ezelőtt, a New York Times által megszólaltatott akkori politikustársak szerint pedig Obama ravasz volt és pragmatikus, olyasvalaki, aki felismerte a lehetőségeket és hajlandó volt a kompromisszumra a megoldás érdekében.

Az illinois-i szenátor azonban nemcsak a pragmatikus megoldások, hanem a fennkölt gondolatok embere is. "Igazi változásról", egy új politikai kultúra kialakításáról beszél, és arról, hogy tíz- meg húszpontos politikai tervek helyett inkább össze kell fogniuk a demokratáknak, a függetleneknek és a republikánusoknak egy-egy ügy megoldása érdekében. Sokan vevők ezekre a gondolatokra, kampányrendezvényeinek mérete popkoncertekével vetekszik.

Sikerének azonban része az is, hogy időnként megpendít populista húrokat, rájátszik a gazdag vállalatokkal szembeni érzelmekre, és a globalizáció kihívásaira sem a nyitottság, illetve a versenyképesség növelésével, hanem protekcionista politikával válaszolna. Ezeket a nyilatkozatokat sok - elsősorban liberális - közgazdász és társadalomtudós aggódva figyeli, azonban náluk is szerzett jó pontot Obama. Ő ugyanis elvetette McCain és Clinton javaslatát az üzemanyagadó felfüggesztésére, mondván, ez egyszerű propagandafogás.

Hogyan viselkedik, amikor nem látják a választók?

Nehéz természet

Feleségét állítólag lekurvázta

"Suttyó voltam" - ez John McCain önvallomása arról, hogyan viselkedett a tengerészeti akadémián. A Newsweek februrári cikke szerint kész csoda volt, hogy nem rúgták ki az iskolából, ugyanis szinte sportot űzött abból, hogy fittyet hányt a szabályokra, és megpróbálta megkeseríteni társai életét. A már említett háborús viszontagságok ugyan megedzették és fegyelmezettebbé tették McCaint, de a róla szóló portrékból kiderül, hogy nem könnyű ember.

A nyilvánosság előtt ugyan rendszerint visszafogottan viselkedik, de legendák keringenek dühkitöréseiről. A Newsweek egy tavaly tavaszi esetet említ, amikor McCain szenátortársaival egyeztetett a szívügyének tartott, de sokak által vitatott és végül le is szavazott bevándorlási törvénytervezetről. A megbeszélésen az egyik szenátor javasolt egy módosítást, ami viszont McCain szerint veszélyeztette volna a törvény elfogadását, ezért a változtatást egyszerűen "tyúkszar"-nak minősítette. Az ötletgazda azzal vágott vissza, hogy az elnökjelöltségért kampányoló McCainnek nem az utolsó pillanatban kellene beesnie az ilyen megbeszélésekre. "Baszd meg" - válaszolt az arizonai szenátor, megalázva politikustársát harminc másik ember előtt.

McCain maga is elismeri, hogy időnként elveti a sulykot, de azzal védekezik, hogy csak akkor idegesíti fel magát, amikor felelőtlen költekezéssel vagy gyanús politikai ügyletekkel szembesül. Akadhatnak azonban kivételek, az igazi McCain című könyvében ugyanis Cliff Schecter azt állítja, hogy a szenátor még 1992-ben egy kampány során lekurvázta a feleségét, amiért az megjegyezte, hogy ritkul a haja.

Matat a zoknijával

Felesége szerint néha kicsit büdi

Hátradől a székben, felteszi a lábát az asztalra és becsukja a szemét - a Newsweek egyik májusi cikke szerint így szokott elhelyezkedni Barack Obama a kampányértekezleteken. Ha nem tetszik neki a beszélgetés iránya, akkor leteszi a lábát a földre, és elkezd matatni a zoknijával - magyarázta a hetilapnak az egyik tanácsadó, hozzátéve, hogy a szenátor azt szereti, ha mindenki elmondja a véleményét, ezért ha valaki feltűnően hallgat, akkor meg szokta kérni, hogy szóljon hozzá a beszélgetéshez. Munkatársai szerint Obama nyugodtan viselkedik a feszült helyzetekben is, egyik meghatározó tanácsadója például úgy emlékszik, hogy a kampányban mindössze kétszer emelte fel a hangját. "Nem akarok piszkálódást vagy egymásra mutogatást. Együtt fogunk felemelkedni vagy elbukni" - mondta stábjának a Newsweek szerint.

Obama szóhasználatáról ugyan nem keringenek olyan szaftos történetek, mint riválisáról, de nemrég ő is kínos helyzetbe került egy elszólása miatt. Michigan államban járva felkeresett egy autógyárat, ahol egy újságírónő odakiáltott neki egy kérdést, mire Obama csak annyit mondott, "várjon egy kicsit kedveském, jut majd idő a sajtóra". A "kedveském"-et a női egyenjogúságért küzdők zokon vették, és a szenátor is érezte a veszélyt, mert személyesen hagyott üzenetet az újságíró hangpostáján. "Ez egy rossz szokásom. Időnként szoktam így hívni embereket. Nem tiszteletlenségből teszem, és jogosan érnek bírálatok emiatt" - mondta Obama. Néhány nem túl hízelgő részlet is kiderült a politikusról, és ezek forrása épp a felesége volt. Michelle Obama a Glamour magazinnak beszélt arról, hogy férje reggelente kicsit büdi és horkolni is szokott, és a gyerekek sem mindig szeretnek vele játszani.

Mit mond a másikról?

A Hamász jelöltje

Tiszta kampányt ígért, de azért lát és hall

Az elnökválasztási kampányok egyik aranyszabálya, hogy akkor fogod legyőzni az ellenfeled, ha te határozod meg, milyen kép alakul ki róla az emberekben. John McCainnek nincs könnyű dolga, hiszen tiszta és korrekt kampányt ígért, amelybe nehezen fér bele a másik besározása, a negatív üzenetek közvetítése. Az arizonai szenátor így is tett néhány kemény kijelentést riválisáról. Kihasználta, hogy a Washington által terrorista szervezetnek tartott palesztin militáns csoport, a Hamász egyik szóvivője elismerően nyilatkozott Obamáról, és azt mondta, remélik, hogy ő fog nyerni. "Szükség van változásra Amerikában, de nem olyanra, amely kiváltja a Hamász dicséretét" - kommentálta a hírt McCain kampánystábja. A republikánus szenátor érezhetően arra törekszik, hogy Obamát úgy állítsa be, mint aki túl puhány lenne a terrorizmus elleni harcban. McCain szerint a gyengeség jele az is, hogy a demokrata jelölt kivonná az amerikai hadsereget Irakból, és az, hogy Obama hajlandó lenne feltételek nélkül tárgyalni az iráni elnökkel.

Harmadik Bush-ciklus

Szerinte egy harmadik Bush-ciklus fenyeget

Barack Obama sem tétlenkedik: ugyan tisztelettel beszél riválisáról, de közben azért gondosan megformált üzenetekkel próbálja kedvezőtlen színben feltüntetni őt. A stratégiája egyszerű: igyekszik a republikánus politikust úgy beállítani, mint aki egy az egyben George Bush jelenlegi elnök politikáját folytatná. Erre példának használja azt, hogy McCain nem akarja kivonni az amerikai katonákat Irakból, de Obama szerint riválisa az Iránnal szembeni keménykedéssel is csak annyit érne el, mint Bush: a perzsa ország még erősebbé válna a Közel-Keleten.

A demokrata jelölt stábja megpróbálja rásütni McCain gazdaságpolitikai programjára is, hogy valójában az csak a mostani elnök irányvonalának a folytatása. A negatív üzenetek közül nem hiányozhat Obama beszédeinek egyik visszatérő eleme: a washingtoni politikában túlságosan nagy szerepet játszanak a lobbisták, és szerinte ők már behálózták John McCaint is. Ő persze tiltakozik ez ellen, de nem könnyű cáfolni az ilyen vádakat, amikor május közepén is olyan hírek jelentek meg, hogy távozik a republikánus jelölt fő adománygyűjtője, mert túl szoros kapcsolatot ápolt különböző lobbistákkal. Elképzelhető, hogy Obamáék rá fognak játszani a rivális idős korára is. Többen így értelmezték azt, amikor a hamászos bírálatra az volt a válasz: McCain "meg van zavarodva".