"Szemrebbenés nélkül fejbe lőnek"

Vágólapra másolva!
"Mondom a sofőrnek, lassíts, lassíts, lassíts, aztán, ha látom, hogy olyan a helyzet, gáz van, vagy hogy a fegyveren a keze... (az iraki katonának), akkor: gázt!" - mesélt az [origo]-nak iraki tapasztalatairól egy magyar zsoldos, aki többször járt az arab országban magáncégek alkalmazottaként. A férfi szerint az USA a civil fegyveresekkel végezteti a piszkos munkát a hadsereg helyett, a nemzetközi jogot pedig el lehet felejteni, mert bárkit bárhol "szemrebbenés nélkül fejbe lőnek". Védett épületeket, gyűjtött információt arabnak álcázva, mentett ki embereket vérre menő fegyveres összecsapásból, és kísért üzletembereket. Ahhoz képest, hogy bármikor meghalhatott volna, néha kifejezetten rosszul keresett, de azt állítja: a szakmának él.
Vágólapra másolva!

"A dugóban, egy álcázott autóban, felfegyverkezve "

Ilyen esetekben általában megkapták előre a koordinátákat, műholdas képeket a fegyvereket, ők maguk pedig megtervezték az akciót, felmérték az adott helyszín gyenge pontjait, ahol be lehet jutni. Előfordult, hogy katonai felszerelésében mentek, de arra is volt példa, hogy civilben vagy épp arabnak öltözve végeztek "operatív jellegű munkát", információgyűjtést.

Mint elmondta, magával az iraki invázióval egyáltalán nem ért egyet, de saját feladatát - veszélybe sodródott embereket kihozni - nemes eszmeként definiálta. "Nem lehet leírni" azt az érzést, amikor "kihozod az embert, a családot, a kisgyereket, és ahogy rád néznek, tudod, hogy meg a gyerekei is elmondanak majd érted egy imát" - mesélte. Előfordult, hogy egy konkrét személyt kellett kihozniuk valahonnan, "de ha már ott voltunk, és a személyünk biztonságosan kijutott, hoztunk mindenkit, akit lehetett. Olyan erő van benned akkor." Személyi védelmet is ellátott. Általában üzleti befektetőket kísért, akik már most rakják be pénzüket Irakba. "Villákat, Szaddám-birtokokat vesznek bagóért."

A testőr majdnem egy éve járt utoljára Irakban. Akkor személyi védelmi feladatot látott el: egy arab származású építőipari vállalkozót kísért. Arra a kérdésre, hogy volt-e gázos helyzetük, azt mondta, Irakban mindig gázos a helyzet. De nem keveredtek incidensbe, jóllehet voltak feszült pillanatok: "amikor bent állsz a dugóban, egy álcázott autóban, felfegyverkezve és közeledsz egy arab checkpointhoz". A testőr, mint mondta, jobban tartott az ilyen megállásoktól, mint mástól, ezért gyakran meg sem állt. "Mondom a sofőrnek, lassíts, lassíts, lassíts, aztán, ha látom, hogy olyan a helyzet, gáz van, vagy hogy a fegyveren a keze... (az iraki katonának), akkor: gázt!" Az amerikai ellenőrző pontoknál más a helyzet, "ők nem szoktak lelődözgetni, se kirabolni".

"Ez egy szolgáltatás jellegű tevékenység"

És hogy hogyan kapja a megbízást? "Ha már megvan a neved egy körön belül, tudják, hogy ki vagy." Ő ezen a körön belül más néven szerepel. Amikor megkapja a hívást, az első dolga, hogy visszaellenőrzi a vonalat, kire hivatkozik, honnan hívja - mesélte. A megbízó megmondja, miről van szó, hogy ő kell-e személyesen, vagy a csapata - mert az is van. Utána következik az információgyűjtés, a felkészülés és az utazás. Utóbbi gyakran más személyazonosság alatt. Elmondása szerint előfordul, hogy más névre szóló útlevelet biztosítanak a számára, "amit a végén vissza kell adni", a lényeg, hogy "ellenőrizetlen körülmények között" tudja elhagyni az adott országot vagy tudjon bejutni oda.

"Ha kell, komplett csapattal tudok indulni" - mesélte. A csapat teljesen vegyes, van közte magyar és más is a régióból. Volt jugoszláv, romániai katonák, volt KGB-sek, securitatések, akik nem értenek máshoz. "Ez egy szolgáltatás jellegű tevékenység" - így a csapat személyi összetétele is a szolgáltatás jellegétől függ. A csapat először baráti, majd szakmai alapon szerveződött, de volt, akiket a megbízások során ismert meg, vagy kiképzőként már maga képzett ki valamelyik speciális egységnél. A testőr és csapata sokat ad a felkészülésre, van pszichológus, aki megvizsgálja az embereket, egy-egy megbízás előtt, de ha van idejük felkészülni, akkor "abszolút tréning". Ha lehetőség van, rá felépíttetnek egy hasonló területet, mint ahol majd bevetik őket, és ott gyakorolnak - mesélte.

Első helyen a szakma

És hogy megéri-e? "Nagyon nagy lóvé van benne, de nem okvetlenül nekünk." Az első alkalommal 2500 dollárt ígértek nekik havonta, de mire kimentek, 2000 lett belőle, őneki azonban sikerült feltornáznia 3000-re. Emiatt szerinte fújtak is rá a közvetítők, akik a pénz jó részét zsebre teszik. Ez azonban nem nagy pénz odakint ahhoz képest, hogy "bármikor meghalhatsz". Egy amerikai bázison belül szolgáló buszsofőr például a többszörösét kereste, pedig ő "relatív biztonságban" volt.

Forrás: EPA
(A kép illusztráció) További képekért kattintson!

Irakban akkor "ez a pénz volt a legalja", a civil biztonsági emberek átlagban 5000 és 16 000 dollár közötti fizetést kapnak, "de határ a csillagos ég lehet". Saját védelmi minisztériumi megbízásainak díjazásáról csak annyit árult el, hogy a pénz függött az időtartamtól, a feladattól, valamint a veszélyeztetettség mértékétől. Itt azonban a pénz mellett ugyanazokat a juttatásokat kapják meg, mint a hivatásos amerikai katonák: étkezést, kedvezményes autóvásárlást, és "DOD-badge-et" - védelmi minisztériumi azonosító kártyát, amivel számos lezárt területre bejuthattak, illetve az amerikai katonáknak fenntartott létesítményeket, így áruházakat, kantinokat, sportpályákat, uszodákat is látogathatták.

Saját bevallása szerint azonban elsődlegesen a szakma érdekli, erre készül gyerekkora óta: küzdősportokkal, lövészettel, búvárkodással, ejtőernyőzéssel is foglalkozott. A vonzódás a harchoz azonban sokkal régebbi keletű, "az 1600-as évek óta katonai pályán mozog a családom". Mostanában azonban már kevésszer megy Irakba, főként Nigériában dolgozik, ami nem kevésbe veszélyes terület, mivel ugyanúgy 5-ös biztonsági szintű besorolásba esik az ENSZ által, mint Irak, de "a világ bármely pontján, vállalok aktív védelmi és specialis feladatokat egymagam vagy képzett kollégáimmal együtt" - mondta az [origo]-nak.