Hullámsírba temetik a múltat a betongátak

Közel 40 millió embert telepítettek ki eddig világszerte a fejlődés és a modern ipar szimbólumainak is tekintett gátépítések miatt. A vízerőművek jóllehet megújuló energiaforrásnak számítanak, és így ismét divatosak, sohasem örvendtek osztatlan népszerűségnek. Az így létrehozott víztározók ugyanis sokszor több ezer éves kultúrákat, középkori oszmán házakat temetnek hullámsírba, vagy éppen vízből kilógó templomtornyokat hagynak maguk után a Jangcétól, a Níluson át a Dunáig.

A legtöbb gát: Narmada-gát (Sardar Sarovar-gát), India

A Narmada-folyóra tervezett Sardar Sarovar-gát építése először az 1940-es években merült fel, de csak 1979-ben döntöttek úgy, hogy 3200 kis, közepes és nagyméretű gátat építenek a 1289 kilométeres folyón. A Sardar Sarovar a legnagyobb erőmű lenne. Pártolói szerint 50 millió embernek termelne áramot és segítené az öntözést az aszályos Gudzsaratban.

A gátépítés azonban több millió - főleg szegény földműves - kitelepítésével jár, akik nem csak megélhetésüket veszítik el, de hagyományos életformájukat is. A gátépítés olyan vitát váltott ki, hogy az indiai legfelsőbb bíróság elé került 1999-ben. A bírák 2005 márciusában felfüggesztették az építkezést, amíg a gátépítés miatt érintettek "rehabilitációját" nem oldják meg. Vita folyik még a gát magasságáról is, így nem tudni, hogy befejeződik-e a projekt 2025-re.

Falurombolás: Bözödújfalu (Bezidu Nou), Románia

Milliók kitelepítésére ugyan nem került sor, de a maros-megyei Bözödújfalu a Ceausescu-rezsim erdélyi falurombolásainak egyik szimbólumává vált. A falut 1988-ban árasztották el vízzel az Erdőszentgyörgyi-víztározó építésekor. A néhány százfős falu kitelepítését 1985-ben kezdték, és 1994-re az egész falu - kivéve 12 ház - a víz alá került a katolikus és az unitárius templommal együtt, melyek tornyai a mai napig kilógnak a Bözödi-tóból.

Egyes vélemények szerint a középkori eredetű település egy védőgáttal megmenthető lett volna. Bözödújfalu egyik érdekessége volt, hogy a magyar ajkú települést római és görög katolikusok, unitáriusok, és szombatisták (zsidó hitet követő székelyek) egyaránt lakták, ez utóbbiaknak egyik fontos felekezeti központja volt a 17. századtól kezdve egészen a II. világháborúig. A falu egykori lakói minden év augusztusában összegyűlnek egykori otthonuknál.

A titokzatos sziget: Vaskapu-erőmű, Románia-Szerbia

Víz alá került a titokzatos sziget

A kínai és indiai kitelepítésekhez képest szintén elenyészőnek tűnhet annak az 1000 embernek a sorsa, akiket a Dunán 1972-ben átadott Vaskapu-erőmű miatt telepítettek ki Ada Kaleh-szigetéről. A Vaskapu-szorosban fekvő sziget - amely egyes vélemények szerint ihletül szolgált Jókai Mór, Az arany ember című regényében szereplő senki szigetéhez - teljesen víz alá került a jugoszláv-román vízerőmű megépítésekor, Orsova történelmi városához hasonlóan.

Ada Kaleh-t (sziget vár törökül) többségében még az Oszmán Birodalom idején megtelepedett törökök leszármazottai lakták és még 1913-ig is török enklávénak számított az Osztrák-Magyar Monarchiában: nem kellett adót és vámot fizetnie, lakói nem voltak hadkötelesek. Magyarország utolsó területi gyarapodása is ez az alig 1 négyzetkilométeres sziget volt, amikor 1913-ban az akkori Krassó-Szörény vármegyei főispán áthajózott és bejelentette a sziget annektálását.

A dohánytermesztéssel és halászattal foglalkozókat a fejük fölött jövő-menő birodalmak nem nagyon zavarták egészen addig, amíg Jugoszlávia és Románia vízerőmű építését határozta el az 1960-as évek végén. A gát építésekor az épületek egy részét egy közeli szigetre költöztették, beleértve a helyi erőd katakombáit, a bazárt, a mecsetet, Mahmut pasa házát, a temetőt és más épületeket is. A helybéliek azonban inkább Törökországba költöztek, és ezzel a víz alá merült a már rég eltűnt Oszmán Birodalom utolsó élő helyőrsége is.

1956: Asszuáni-gát, Egyiptom

Az Asszuáni-gát felborította a Nílus életét

A Nílus legnagyobb gátrendszerének első elemét még 1899-ben kezdték építeni. Mivel ez nem bizonyult elég magasnak kétszer is átépítették. Az 1946-os áradás után, amely majdnem átfolyt a gát felett, az átépítés helyett új gát létesítése mellett döntöttek. Az új gát építése az 1956-os szuezi válság egyik kiváltó oka volt, Nasszer egyiptomi elnök a Szuezi-csatorna államosításából akarta fedezni a gátépítés költségeit, amelyből kiszálltak a britek és az amerikaiak.

A Szovjetunió azonban felajánlotta baráti segítségét és 1960-ban megkezdődött az építkezés, a teljes gátrendszer 1970-re lett kész. A 3600 méter széles és 111 méter magas gát megépítése azonban azóta is vitatott. A visszaduzzasztott, 550 kilométer hosszú, 5250 négyzetkilométer felületű Nasszer-tó miatt 90 ezer embert kellett kiköltöztetni. Ráadásul 24 jelentős, ókori egyiptomi emléket kellett aprólékosan darabokra szedni és máshova szállítani. Így került Debod-templom Madridba, Dendur-temploma pedig New Yorkba.