A sírban is tovább macerálták az amerikai magyart

Vágólapra másolva!
Már rég eltemették a magyar származású Michael Molnart, de egy régi riválisa továbbra is verte az asztalt az amerikai bíróságokon, hogy vonják vissza építészmérnöki engedélyét. Mi áll az ádáz jogi hadjárat hátterében és vajon tényleg hazudott-e Molnar a diplomájáról? Az [origo] amerikai és magyar szálakat bogozott a szokatlan becsületbeli ügyben, amelyben egyszerre tűnik fel az 1956-os forradalom, egy állítólag zaklatott titkárnő és Victor Hugo nagyregénye.
Vágólapra másolva!

Molnar egyetemi múltja körül azonban a diploma hiányán túl is vannak kérdőjelek. A műszaki egyetem által 2003-ban kiadott nyilatkozat szerint Molnár Mihály 1930 februárjában született Selypen. Az egyetemi levéltárban az [origo] kérésére utánanéztek annak a hallgatónak, akinek az adatai ennek megfelelnek. Mint megtudtuk, az illető 1950-ben kezdte az egyetemet, és rendben haladt is előre, az 53/54-es tanévben viszont már csak az első szemeszterről vannak adatok a törzskönyvben. A félév végén három utóvizsgát is tett, de az már nem derült ki, hogy ezeket sikerrel vette-e. Arra sincs utalás, hogy átjelentkezett volna esti tagozatra vagy valamilyen más karra, és ott folytatta volna tanulmányait, bár ezt - mint a levéltár jelezte - nem lehet kizárni.

Ha tehát az 1930-ban, Selypen született Molnár Mihály azonos a Michael Molnar nevű építésszel, akkor úgy tűnik, az egyetemet úgy hagyta abba, hogy a diplomától még meglehetősen távol volt. Az abszolutóriumhoz szükséges tíz félévből ugyanis csak hetet végzett el a törzskönyv szerint. Persze mivel régi történetről van szó, és az ötvenes évek egyébként se nevezhető nyugodt korszaknak, felmerülhet, hogy esetleg elkeveredtek papírok, illetve adatok veszhettek el.

Ügyeltek az iratokra

Az [origo]-nak azonban az egyetem Központi Tanulmányi Hivatalában azt mondták, a nyilvántartásra akkor is ügyeltek. Az egyetem egyik korábbi munkatársa, aki hosszú ideig felelt az oklevelekért, az [origo]-nak azt állította, a hallgatók adatait az intézmények ötven évig kötelesek megőrizni, a műszakin azonban az ennél régebbieket is megtartják. A nyugdíjas munkatárs - aki kérte, nevét ne közöljük, mivel már nem dolgozik az egyetemen - elmondta azt is, hogy a törzskönyvekben minden adat szerepel, így ha valaki elveszíti diplomáját vagy leckekönyvét, akkor onnan minden részletet elő lehet keresni.

Michael Molnar hozzátartozóit nem tudtuk elérni. Felhívtuk az általa alapított tervező irodát, ahol azt mondták, a család épp Magyarországon tartózkodik. Bár az irodában többször is ígéretet kaptunk arra, hogy kapcsolatba tudunk majd lépni velük, ez végül nem történt meg. Molnar ügyvédje, Robert B. Hoffman a héten szabadságon van, ezért vele sem tudtunk beszélni. Igaz, neki már nincs dolga az engedély-üggyel, Pennsylvania állam legfelsőbb bírósága ugyanis épp hétfőn döntött úgy, hogy elutasítja Altman fellebbezését, és nem hajlandó napirendre venni az esetet. Michael Molnart tehát nem fosztják meg a tervezői engedélytől.

Apa és fiúk

A döntésnél is érdekesebb azonban talán az, hogy mi vezetett ehhez a furcsa vitához. Az kiderül az amerikai lapok beszámolóiból, hogy régi ismeretségről van szó: Mark N. Altman apja a hatvanas évek elején műszaki rajzolóként alkalmazta Molnart nagyjából két éven át. Úgy tűnik, hogy a konfliktus ebből az időszakból ered. Amikor az [origo] megkérdezte Gary N. Altmant, személyes oka van-e annak, hogy ennyire elszántak az engedély-ügyben, akkor azonnal megemlítette, hogy Molnar az apjánál dolgozott, és állítólag voltak vele problémák. Altman állította, hogy Molnar csalt a munkalap kitöltésekor és szexuálisan zaklatta az egyik titkárnőt. Kérdésünkre az ügyvéd azt mondta, apja azért nem tett akkor feljelentést, mert a szexuális zaklatás nem bűncselekmény.

A Molnart bepanaszoló Mark N. Altman az [origo]-nak írt e-mailjében a személyes vagy szakmai vitáik kapcsán szintén apját emlegette. Azt írta, apja már akkor sejtette, hogy Molnarnak nincs diplomája, a szakmai tudásával pedig nem volt elégedett, ezért kirúgta. A hozzáértés megkérdőjelezésének ellentmond azonban Molnar cégének példája, a Tribune-Review szerint ugyanis a bírósági adatok alapján soha nem volt panasz az irodára. Az egyedüli kivétel az volt, amikor egy iskolafelújításnál az egyik alvállalkozó azt állította, nem kapta meg pénzét, amire az iroda azzal vágott vissza, hogy a cég nem végezte el a kért munkát.

Levadászni Jean Valjeant

Mivel Altman és Molnar irodája konkurensek voltak egy meglehetősen kis városban, adódik az a feltételezés is, hogy üzleti verseny áll az elmérgesedett konfliktus hátterében. Gary N. Altman elismerte, hogy "ugyanolyan munkákra hajtottak", de szerinte "Mike cége közel sem volt akkora, mint az Altman-iroda", így nem volt komoly konkurenciaharc.

Altmanék azt mondják, hogy valójában nem is a konkrét engedélyről szólt az ügy, ezért se vonták vissza kérelmüket Molnar halála után. Mark N. Altman szerint az állami hivatal eljárását kifogásolták, ahol annak ellenére meghagyták Molnar engedélyét, hogy kiderült, állításával ellentétben nincs diplomája. "Ha én ötven éven át agysebészként dolgozom, de kiderül, hogy autószerelő végzettségem van, attól még tovább operálhatok" - vetette fel korábban a Tribune-Review újságírójának Gary N. Altman.

Molnar ügyvédje viszont ugyanennek a lapnak kétségbe vonta, hogy Altmanékat pusztán jogérzékük vezérelte. Robert B. Hoffman szerint az ügy Victor Hugo Nyomorultak című regényéhez hasonlít, amelyben Javert felügyelő egy életen át próbálta levadászni Jean Valjeant. Úgy tűnik, most pont kerül az amerikai történet végére is. Mark N. Altman legalábbis a kérdésre, hogy a bírósági elutasítás után mit tesznek, az [origo]-nak küldött e-mailben azt írta, "Mr. Molnar halálával és a pennsylvaniai legfelsőbb bíróság döntésével az ügy befejeződött".