"Kokaint kellett vennem valakitől" - interjú egy volt beépített rendőrrel

Beépített ügynökként járta New Jersey utcáit, füvező fiatalokat, majd milliárdos üzletben utazó drogdílereket buktatott le. Megcsömörlött azonban a munkájától, és ma már azt vallja, hogy a tiltással nem lehet küzdeni a kábítószerek ellen.  Az egykori rendőr, Jack Cole az [origo]-nak adott interjújában mesélt arról, miért vett 180 fokos fordulatot, és hogy mi történt azon az éjszakán, amikor kétszer is lebukott.

- Mi történt önnel a nyugdíjazása után? Mivel foglalkozik most?
- Miután nyugdíjba mentem, annyira rosszul éreztem magam a szereptől, amit abban játszottam, amit most a drogok elleni igazságtalan háborúnak hívok, hogy felhívtam négy másik rendőrt, és megalapítottuk a LEAP (Law Enforcement Against Prohibition) szervezetet. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk csökkenteni négy dolgot: a halált, a betegséget, a bűnözést és a függőséget. Mind a négy csak rosszabb lett a drogok ellen vívott háborútól. Úgy döntöttünk, megpróbálunk véget vetni a tiltásnak, ahogy az Egyesült Államokban beszüntették az alkoholtilalmat is 1933-ban.

- Nem tesznek különbséget a különféle drogok, például a marihuána és a heroin között?
- Persze, van különbség a drogok között, de a drogtilalomban nincs. A tiltásnak akarunk véget vetni. Nem beszélünk jó és rossz drogokról. Nem számít, mennyire rossz egy drog, a tiltás egy szemernyit sem teszi jobbá. A tiltással nem lehet elérni, hogy kevesebben használjanak egy drogot, épp ellenkezőleg. Sokak szerint a marihuána nem ártalmas, hiszen az egész történelemben nem fordult elő egyetlen haláleset sem miatta. Így azt mondják: "Meg tudom érteni, hogy legalizálni akarod, na de az olyan drogokat is, mint a heroin, a kokain, a crack? Hogyan akarhatod legalizálni ezeket?" Erre én azt mondom, hogy minél veszélyesebb egy drog, annál inkább legalizálni kell, mert nem lehet szabályozni és ellenőrizni semmit, ami illegális. Abban a pillanatban, hogy illegálisnak minősítjük, az emberek, akik szabályozzák és ellenőrzik, a bűnözők lesznek. Nem számít, milyen drogról van szó. Volt idő a történelemben, amikor a cukor illegális volt. A kávét betiltották, a birtoklásáért levágták az ember fejét. Gondoljon bele! Amikor bármit is betiltanak, a következő történik: illegális piac jön létre, és azt bűnözők uralják. Mivel veszélyessé tették a drog előállítását és terjesztését, mesterségesen értékessé varázsolták. A legtöbb drog egyszerűen csak növény: a mariháuna a kannabiszból, a kokain a kokacserjéről, az ópium a mákból származik. De amint azt mondták rájuk, hogy illegálisak, az értékük 17 ezer százalékára nőtt. Mekkora profit! Tudom az utcán töltött időkből, hogy ha egy egyenruhás rendőr letartóztat valakit a környékről nemi erőszakért, akkor a nemi erőszak elkövetések száma csökkenni fog, mert elkaptuk a fickót. Ha valakit letartóztatnak betörésért, a betörések száma csökkenni fog. De, ha én letartóztattam egy dílert, a drogeladások száma egyáltalán nem változott. Több százan voltak hajlandók vállalni ezt a kockázatot a profitért. Álláslehetőséget, ráadásul biztonságosat biztosítottam. Mert, ha egy új díler lement volna a sarokra, ahol már árult valaki, lelőtték volna. 69 milliárdot költöttünk a drog elleni harcra évente, az Egyesült Államokban.

- A szervezet szerint akkor tehát, mi lenne a megoldás? A legalizálás után, mi a következő lépés?
- A megoldás a tiltás befejezése. Napjainkban a marihuána értékesebb, mint az arany, pedig csak egy növény. A heroin többet ér, mint az uránium. Valószínűleg a heroin a legdrágább árucikk a Földön. Mikor beépített ügynökként kezdtem dolgozni, 1970-ben, a háború kezdetén, egy uncia heroin 258 ezer dollárt ért. A drogellenes háború 37 éve után, mi történt? Az árának emelkednie kellett volna, ha nehéz előállítani, a tisztasági fokának pedig csökkennie kellett volna. De nem ez történt, hanem pont az ellenkezője. A heroin ára 77 ezer dollárra csökkent, 70 százalékkal. 1970-ben az utcán kapható heroin tisztasági aránya 1,5 százalékos volt, 1999-ben ez 38 százalékkal megemelkedett, tavaly pedig már 60 százalékos tisztaságú volt. Ezért vannak a túladagolások. Az emberek nem azért adagolnak túl, mert mindig egyre többet lőnek be maguknak. Azért halnak meg, mert nem tudják, ténylegesen mennyire erős egy-egy adag, mert nem tiszta. És miért nem tiszta? Mert nincsen szabályozás, ellenőrzés az előállítás fölött. A legalizálás kezelni tudná a túladagolásokat. Megoldást jelentene az erőszakos bűncselekményekre. Az Egyesült Államokban igazán tudhatnák ezt, hiszen egyszer már végigcsináltuk ezt az alkoholtilalommal. Akkoriban volt a legnagyobb a korrupció. Amikor 1933-ban vége lett, a következő napon Al Capone és a társai kiszálltak az üzletből, eltűntek az utcákról, nem gyilkolászták többé egymást, nem öltek rendőröket, gyerekeket a tűzharcokban. Mindennek véget tudnánk vetni most is, egyszerűen a drogok legalizálásával. Eltüntetjük a drogok körüli erőszakot, és kezelni tudnánk a droghasználatot és ártalmakat. Egészségügyi problémaként kezelve a dolgot segíthetnénk azokon az embereken, akiknek az életüket tönkretettük a letartóztatással. Főleg fiatal, színesbőrű, szegény emberekét. Elmagyarázom, mennyire rossz a helyzet. 1970, a háború kezdete előtt nagyon kevés embert tartóztattunk le drog miatt. Amikor viszont tizenegyszeresére emeltük az iroda létszámát, az első évben 450 ezer embert tartóztattunk le egy év alatt, és ez folyamatosan nőtt. Az utolsó évben 1 millió 900 ezerre nőtt ez a szám. Mennyire sok ez? Mennyi Budapest népessége? 2 millió! Ez azt jelenti, hogy ha ezt itt csinálnák, egy év alatt letartóztatnánk minden férfit, nőt és gyereket Budapesten. És az Egyesült Államokban ezt tesszük minden évben. A függőségen túl lehet jutni, de sohasem teheted túl magad a letartóztatáson.

- Mondana példát arra, hogyan tesz tönkre életeket a letartóztatás?
- Persze. Elmesélek egy személyes történetet. Ez volt az egyik oka annak, hogy meggondoltam magam a drogok elleni harcot illetően. 1973-ban hajnali kettő körül vezettem keresztül New Jersey-n. Nyáron, leengedett ablakokkal. Ez volt a dolgom, mutatkozni az utcán, míg valaki meg nem kérdezi, hogy mit akarok venni. Három darab 4 dolláros csomagnyi heroint akartunk venni, én és az az ember, akivel együtt dolgoztam. A következő másodpercben megtámadott minket három fiatal fekete férfi, akiknek vennünk kellett volna a cuccot. Az egyik fegyvert fogott a társamra, kétszer meghúzta a ravaszt, de mindkétszer elvétette.

- Szóval ténylegesen meg akarták ölni Önöket?
- Igen, tizenkét dollárért. Egy másik rámtámadt egy hosszú henteskéssel. Amikor először felémcsapott, a társam elkapta a kezét, de a penge felsértette a tenyerét, ami felnyílt. A támadók elmenekültek, üldözőbe vettük őket, és mikor visszementünk az autóhoz, ott volt egy másik fiatal fekete srác, aki megkérdezte, hogy mi történt, amikor meglátta a társam vérző kezét. Mondta, hogy szerez kötszert. Elmentünk a házához, ami a közelben volt. Amikor kijött, úgy nézett ki, mint egy ápoló az elsősegély-csomaggal. Mialatt bekötözte a társam kezét, beszélgettünk. Nem tudta, hogy beépített ügynökök vagyunk, és tovább kellet játszanunk a szerepünket. Úgy viselkedtem, mintha beteg volnék, és heroinra lett volna szükségem. A fiatalembert ma úgy hívom, hogy Irgalmas Szamaritánus, mindazért, amit tett. Azt mondta, hogy gyűlöli a drogokat, egyetemre megy, és ha végez, visszajön ide, és megtesz minden tőle telhetőt, hogy véget vessen a droghasználatnak, mert tönkreteszi a közösséget. Erre én azt mondtam, hogy: "Oké, de nekem most szükségem van egy lövésre". Erre elmondta, hogy ismer egy srácot, néhány háztömbnyire innen, aki heroint árul. "Ha akarod, elviszlek, és megmutatom neked" - ajánlotta fel. Így hát beugrottunk a kocsiba, elhajtottunk két saroknyira és rámutatott a dílerre: ez ő. Megkérdeztem, hogy hívják, mire ő: nem tudja, hiszen mondta már, semmi köze a droghoz, gyűlöli. "De ez ő, évek óta látja erre" - tette hozzá. Mondtam, hogy oké, kiszálltam a kocsiból. Megvettem a drogot, és az Irgalmas Szamaritánus visszavitt a házához. Pontosan tudtam hát, hogy hol lakik. Utána visszamentem az irodába, hogy megírjam a jelentésemet, és bele kellett foglalnom az Irgalmas Szamaritánust is, mert ha kiderül, hogy kihagytam, kirúghatnak. Így hát megírtam a jelentést, pontosan úgy, ahogy történt. Belevettem azt is, hogy azt mondta: gyűlöli a drogokat. Aztán volt egy nagy razzia a környéken, berúgták a házak ajtajait - nem kellett volna, de megtették. Ez része volt az utcai igazságszolgáltatásnak. Bilincsben rángatták ki az embereket. Ezt tették az Irgalmas Szamaritánus házával is, letartóztatták. Ő tiltakozott, mondta, hogy még csak hozzá se nyúlna heroinhoz. Bevitték őket az őrsre, és ott, amint az Irgalmas Szamaritánis meglátott engem, már tudta, mi történt. Odasétált hozzám, egyenesen a szemembe nézett, és azt mondta: "Ember, csak a barátod próbáltam lenni". Ez nagyon megérintett. Azt mondtam magamnak: nem a megfelelő embereket küldjük börtönbe.

- Mit válaszolt neki?
- Semmit, mit mondhattam volna. De felismertem a dolog őrültségét.

Még egyszer nem gondolja meg magát

- Mit gondolnak a volt kollégái az új életéről?
- Előadásokat tartunk, öltönyben. Alatt fekete pólót viselünk az elején a rendőrjelvénnyel, hátul pedig egy felirat hatalmas betűkkel: "A zsaruk azt mondják: hogy legalizáljuk a drogokat. Kérdezzenek engem, hogy miért?" Odafigyelnek rád, ha így öltözöl. Azt mondjuk: "Hé, hallottál már a LEAP-ről? Mi is zsaruk vagyunk! Beszélgethetnénk egy kicsit a szörnyű drogellenes háborúról?" Nyomon követjük azokat, akikkel beszéltünk. Kevesebb mint 1 százalék, aki nem hajlandó beszélni velünk. A statisztikákat látva először nem akartunk hinni a szemünknek. Miután beszéltünk, alig 6 százalék akarta folytatni a drogellenes háborút, 14 százalék bizonytalan volt, viszont 80 százalékuk egyetértett azzal, hogy a drogellenes harc totális bukás és be kell fejeznünk. Ami igazán meglepő, hogy ennek a 80 százaléknak csak egy töredéke vette észre korábban, hogy rajta kívül más is ugyanígy gondolkozik. Senkivel sem beszéltek eddig erről.

- Kapott-e valaha fenyegetéseket azért, amit csinál?
- Dehogy, tiszteleten kívül semmi mást. Senki nem mondott egy rossz szót sem. 26 éven át kockára tettem az életemet, hogy vívjam ezt a háborút. 14 évet beépített ügynökként. Mindenkinek elmondom, hogy egyazon oldalon állunk: te sem szereted a drogártalmat és én sem. Az egyetlen különbség kettőnk között, hogy 26 év után rájöttem, teljes bukás, amit csinálunk, és új módszert javaslok. Új tervet javaslok, változtassunk a politikánkon, és csökkentsük valóban az ártalmakat. Nézzünk meg más országokat, például Svájcot. Ott 1994-ben elkezdődött egy program, úgy kezelik a heroinfüggőket, hogy az államtól ingyen kapnak heroint.

- Hallottam erről.
- És az eredményekről is?

- Nem.
- 24 százalékuk leszokott. 12 év alatt egyetlen túladagolás sem történt. Mennyi életet mentettek meg! Az AIDS és a hepataitis-fertőzések száma alacsonyabb, mert az egész orvosi ellenőrzés alatt, tiszta tűkkel történik. Visszaesett a bűnözés, mert ha valaki úgy érzi, hogy még szüksége van a heroinra, nem kell prostituálnia magát, nem kell feltörnie valaki kocsiját, hogy mobiltelefont lopjon, mert a drog ingyenes. Nincsenek dílerek az utcákon, hiszen ki vásárolna tőlük? S mivel nincsenek az utcán, nem gyilkolják egymást, rendőröket vagy gyerekeket. Egy tavalyi brit tanulmány kimutatta, hogy 10 év alatt 82 százalékkal esett vissza Svájcban az új heroinhasználók száma. A világ többi országában emelkedett ez a szám. Tényleg működik.

A droglegalizáló rendőrök videója - 2. rész

- Gondolja, hogy az amerikai kormány tényleg hajlandó lesz változtatni a drogpolitikáján?
- Igen.

- Mennyi idő kell ehhez?
- Húsz év múlva vége lesz. Az elmúlt három évben 3000 prezentációt tartottunk csak az Egyesült Államokban, és még 500-at a világ többi országában. 150 szóvivőnk van, és a hallgatók 80 százaléka könnyedén egyetért velünk. Az emberek most hallják először a dolognak azt az oldalát, amiről ügyészek, rendőrök, bírók mesélnek. Eddig csak a drogharcosok hazugságait hallották, hogy több pénzre van szükség, több embert kell letartóztatni. 37 éve csináljuk ezt. Az első évben nem működött, még több pénzt öltünk bele, több rendőrt vettünk fel, több embert tartóztattunk le. Hallgassunk a világ egyik legokosabb emberére, Albert Einsteinre. A relativitáselmélete mellett volt egy elmélete az őrültségről is. Eszerint ugyanazt a cselekvést ismételgetni újra és újra, és minden esetben más eredményt várni, őrültség. E definíció szerint a drogok elleni harc őrültség.

- Ön egyszer életében már megváltoztatta a véleményét a drogokról. Lehetségesnek tartja, hogy valaha újra meggondolja magát?
- Nem, nem gondolom meg magam, mert igazam van. Ha egyszer már tudod az igazságot, nem lépsz vissza.

Janecskó Kata