"Valahol kell még két hét" - interjú Gyurcsány Ferenccel

Már nem olyan szigorú kormányával szemben, mint amilyennek két hónapja mutatta magát, de nem aggódik a reformokért Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Gázügyben és az egészségbiztosítási rendszer átalakításában még nem tudja, mi lenne a jó megoldás, viszont az eddiginél több egyeztetést szeretne mindenről. Az [origo] egynapos római látogatásán kérdezte Gyurcsány Ferencet. Száguldás, magyar fricska és interjú a miniszterelnökkel, kutyafuttában.

Március végén az osztrák Kuriernek adott interjúban az őszödi beszéd tanulságait illetően úgy fogalmazott: "Most mindig úgy beszélek, mintha valaki lehallgatna". Ez azt jelenti, hogy már az MSZP-n belül sem beszélhet nyíltan a reformokról?

Nem, ez azt jelenti, hogy nincsen privát beszéd és nincsen nyilvános beszéd, mert ha a privát beszéd kikerül abból a privát atmoszférából, amiben elhangzik, akkor mást jelent. Ezt értettem meg az esetből. A miniszterelnöknek nincsen e tekintetben magánélete. Nem mondhatom azt - közkeletű szóval élve -, hogy ez az írói munkásságomhoz tartozik, mert láthatólag ezt senki nem fogadja el, és nekem kell alkalmazkodni ehhez a szituációhoz.

Ez az alkalmazkodás nem jár azzal, hogy esetleg kompromisszumokra kényszerül a reformok terén is?

Nem. Nézze, a szándékok tartalma és szándékok megfogalmazásának stílusa, ez két különböző dolog.

Tehát akkor azt mondja, hogy a reformok tartalma nem változott?

A tartalom nem változott. Nagyjából úgy kell ezt elképzelni, hogy az ember más hangot használhat otthon egy vitában a feleségével, mint hogyha egy étteremben véletlenül összevesznek. Ugyanarról szól, a közös életükről, de másképp lehet beszélni otthon és másképp étteremben, ahol még ötvenen hallhatják és nekem tudomásul kell vennem, hogy mindig úgy kell beszélni, bárhol is vagyok, mintha mások is hallhatnák. De ez nem azt jelenti, hogy nem ugyanarról a dilemmáról, a közös életünkről beszélünk.

Világos. De vannak arra utaló jelek, hogy kompromisszumokra kényszerült az utóbbi időben. Molnár Lajos egészségügyi miniszter távozása kapcsán felmerült az a lehetőség, hogy lemondásának egyik kiváltó oka az volt: míg önök, tavaly év végén egyetértettek az egybiztosítós rendszer mielőbbi bevezetésében, addig...

Egy?

Bocsánat, több biztosítós rendszer bevezetésében, addig ebben lemondásakor már nem érzett kellő támogatást Molnár és ezért távozott.

Spekuláció. A miniszter úr távozása engem majdnem annyira meglepett, mint a közvéleményt. Semmi értelemben nincsen ennek köze ahhoz, hogy itt van egy nyitott kérdés, hogy milyen legyen a biztosítási oldal. Szerintem nem az a kérdés önmagában, hogy hány biztosító van. Lehet egy és több biztosítós rendszerben is jót, meg lehet rosszat is csinálni. Inkább kérdés az egésznek a belső konzisztenciája, a betegbeutalás rendjétől a biztosítás végéig, illetve az alapdilemma, hogy mit bízunk rá a versenyre, a piacra és mit bízunk rá a szolidaritásra. Ezek az izgalmas kérdések. Egyébként én a kompromisszumot erénynek tekintem, szóval nekem az nem baj, ha valami kompromisszummal végződik.

Ön most azt mondja, hogy sem a reformok tartalma, sem az erről folyó egyeztetés nem változott az utóbbi időben. Viszont vannak olyan pontok, ahol lassulás érezhető a reformokban. Egészen pontosan arra gondolok, hogy meghirdette februárban a kormány idei munkatervét, amiről azt mondta, hogy úttörő vállalkozás, mert számonkérhetők a miniszterek, pontos határidőket tűztek ki az egyes feladatok elvégzésére. Az [origo] március végén megkereste az összes olyan államigazgatási szervet, amelyiknek március végéig elvégzendő feladata volt. Hét feladattal kapcsolatban negatív választ kaptunk, mindössze egyetlen kérdésben mondták azt, hogy elkészültek. Ezt nem tartja problémának? Ugyancsak a munkatervben szerepel az, hogy a 2007-es év kiemelkedően fontos lesz a reformok szempontjából, ezért úgy értelmezem, hogy ez a késés nem kívánatos.

Nagyon fontos, hogy legyenek célok, aztán kiderül a kormányzati munkában, hogy valahol kell még két hét egyeztetés...

Volt olyan minisztérium, ahol azt mondták, hogy márciusra nem lesznek meg, csak májusra, az két hónap.

Ez is belefér, a lényeg, hogy kellően egyeztetett, az érdekeltek bevonásával meghozott, jó döntés szülessen. Közös döntéseket kell hozni. Nem az a kérdés, hogy maga a miniszter mit gondol, hanem hogy mennyi idő kell a szükséges szakmai és parlamenti politikai egyeztetéshez. Én az első időszakot, az első évünket úgy látom, hogy inkább még több egyeztetésre inspirál bennünket, mint kevesebbre. Érezze magán mindenki azt a késztetést, hogy tartani kell a tempót, de azt kell mondjam, nem ez a kulcskérdés. Ha majd év végén megcsináljuk a kasszát, ki fog derülni, hogy valami nem márciusra, hanem májusra lett kész, de megcsináltuk a dolgunkat, én azzal elégedett leszek.

Elnézést, mennünk kell - szól közbe sürgetően Gál J. Zoltán, a miniszterelnök kabinatfőnöke
Mondjad még gyorsan - ad lehetőséget egy utolsó kérdésre Gyurcsány

Nabucco vagy Kék-Áramlat?

Nabucco vagy Kék-Áramlat.

Mitől függ?

Attól, hogy melyikből jön gáz, melyik biztosítja a magyar fogyasztók biztonságos ellátását a lehető legkedvezőbb áron. Ez a legfontosabb. A második, hogy ha Magyarország választhat, akkor természetesen azonos feltételek mellett egyébként jobb azt választani, ami egy újabb beszerzési forrást nyit.

Tehát, ha mindkettő meglesz, akkor Nabucco, ha nem, akkor Kék-Áramlat?

Magyarországnak fontos, hogy diverzifikáljon, ez nem kérdés, nem jó egy eladótól függeni. Én éppen csak azt akarom elkerülni, hogy olyankor kényszerítsenek bennünket választásra, amikor nem tudunk választani. Ma még mind a két vasat a tűzben kell tartani azzal, hogy nekünk egyébként egyenlő feltételek mellett előnyösebb stratégia a Nabucco, de azt sem tudjuk, hogy kell-e egyáltalán választani.

Ha úgy néz ki, hogy a Kék-Áramlat a kedvezőbb magyar szempontból, akkor hajlandó ezért uniós konfliktust is vállalni?

Nem ismerek olyan megfontolást, ahol a magyar érdek és az uniós érdek ilyen módon konfliktusba kerülhetne.

Sáling Gergő - Róma