Felemelt és levágott kezekről szól a gyémántbiznisz

Vágólapra másolva!
Az örök szerelem jelképének is tekintett gyémántról alkotott idillikus képbe rondít bele a hazai mozikban csütörtökön bemutatásra kerülő Véres Gyémánt című film. A nagy drágakőkereskedők a jól menő üzletet féltik az afrikai polgárháborúk és a gyémántok kapcsolatát boncolgató romantikus drámától, és váltig bizonygatják, hogy a véres drágakövek ügye már rég a múlté. Pedig nemzetközi szervezetek szerint ma sem tiszta a helyzet, és sok embert kizsákmányolnak a gyémántos cégek. Olvassa el összeállításunkat, amiből kiderül az is, hogyan lett kitüntető szerepe a kezeknek a drágakövek történetében.
Vágólapra másolva!

"Először lecsapták a bal kezemet a baltával. Ezután a másikat is le akarták vágni, akkor a kisfiam kiabálni kezdett: 'Kérlek, katona, ne vágd le a papa másik kezét!' Akkor ezt mondták: 'Vegyük le a nő hátáról a gyereket, majd levágjuk az övét.' Akkor én azt kiáltottam, 'Ne!'.' Úgyhogy lecsapták a másik kezem is."
a Sierra Leone-i polgárháború egy azonosítatlan áldozata

3,7 millió ember. Egyes nemzetközi szervezetek becslései szerint ennyien haltak meg azokban a konfliktusokban, amelyeket közvetve vagy közvetlenül a gyémántüzlet gerjesztett. A természeti kincsek, illetve a fegyveres konfliktusok, szegénység és korrupció kapcsolatát vizsgáló Global Witness nevű szervezet négy afrikai országot sorol fel, ahol a gyémántkincsnek komoly szerepe volt pusztító polgárháborúk kitörésében és finanszírozásában: Angola, Kongói Demokratikus Köztársaság, Sierra Leone, Libéria.

A nemzetközi erőfeszítéseknek és a nagy gyémántkereskedő cégek által - nemzetközi jogvédő szervezetek nyomására - követett határozottabb fellépésnek köszönhetően azonban ezek a konfliktusok mára - legalábbis hivatalosan és nagyrészt - véget értek. Ennek egyik oka a Kimberley-folyamat bevezetése.

A 2002-ben elfogadott rendszer célja, hogy a hozzá csatlaklozó államok igazolást, védjegyet adnak ki a nemzetközi kereskedelembe bekerülő nyersgyémántokról, amellyel igazolják, hogy azokat konflikusmentes körülmények között termelték ki. A nagy nemzetközi kereskedőcégek pedig csak ily módon igazoltan "tiszta" köveket forgalmaznak.

A nemzetközi gyémántkereskedők azt állítják, ennek köszönhetően mára az új gyémántok több mint 99 százaléka tiszta forrásból származik. A jogvédők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a folyamat nem elég szigorú, és könnyű kijátszani.

Elefántcsontparti lázadók például a szomszédos országokon keresztül csempészik ki az általuk kitermelt gyémántokat, amelyekre a korrupt ghánai és mali tisztviselők ráteszik a konfliktus-mentességét igazoló, "tiszta" védjegyet. Az ENSZ becslései szerint évente 23 millió dollár értékben csempésznek ki köveket Elefántcsontpartról.

Hasonló folyik a Kongói Demokratikus Köztársaságban is, ahol az ország keleti felében működő, fegyveres lázadók kezén lévő bányákból származó gyémántokat Zimbabwén át Dél-Afrikába csempészik. A csak papíron "tiszta" kövek aztán Indián és a Közel-Keleten át eljutnak Európába is.

A manapság kevesebb mint egy százaléknyi véres gyémánt valóban nem tűnik soknak, ahhoz képest, hogy a Global Witness becslései szerint a '90-es évek végén még 15 százalékos (a kereskedőcégek szerint csak 4 százalékos) volt a véres viszályokból származó kövek aránya a világ gyémánt-kereskedelmében. Csakhogy egy évi 60 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító üzletről van szó, aminek egy százaléka is 600 millió dollár.