Meghalnának Montenegróért a függetlenség hívei

Vágólapra másolva!
"Montenegró ismét független állam" - jelentette be hétfőn hajnali 2 óra körül Milo Djukanovic montenegrói miniszterelnök a miniállam önállósodásáról döntő népszavazás után. A legfrissebb eredmények szerint az eredmény nagyon szoros lesz: a függetlenséghez 55 százalékos támogatás kell és a hétfői 10 órás adatok szerint 95 százalékos feldolgozottságnál 55,4 százalékra állnak az igenek. A bizonytalanság ellenére Montenegró fővárosa vasárnap éjszaka tombolt, van aki szerint olyan volt az éjszaka, mint az elő történelem, olyan is akadt azonban, aki szerint nem volt semmihez sem fogható az érzés.
Vágólapra másolva!

"Montenegró ismét független állam... Közel száz év után... Nincs vesztese a szavazásnak" - mondta Milo Djukanovic kormányfő, miután bejelentette az eredményt. A kormánynak helyet adó épület nagytermében összegyűlt emberek szinte önkívületben énekeltek és táncoltak örömükben. Pedig Milo Djukanovic jól megvárakoztatta népét. Az első független szervezetek becslésén alapuló eredmények tíz órás bejelentése után csak hajnali kettőkor lépett színre, ám ez annál hatásosabb volt.

Kitörő, szűnni nem akaró ünneplés fogadta az épület előtt is a kormányfőt. "Mi-lo, Mi-lo, Mi-lo, Mi-lo" - kántálták az összegyűltek. Djukanovic és munkatársai egy előre odakészített emelvényre kapaszkodtak föl, majd pezsgőt bontottak, és locsolták a tömeget, az [origo] munkatársa is kapott a fejére a függetlenség pezsgőjéből. Rövid beszéde és az éljenzés után a tömeg oszlani kezdett.

Podgorica azonban nem csendesedett el. Bár az este tíz után kezdődött ünneplés a bejelentés előtt már alábbhagyott, utána újabb lendületet kapott a hangulat, még fél négy körül is szóltak a dudák. Az ünneplés volt a lényeg. Ez az első pillanattól nyilvánvaló volt, hiszen az embereket nem érdekelte, hogy a tíz órakor bejelentett eredmény csak egy becslés, már akkor fékeveszett örömünnepet ültek. Fiatalok autóztak fel-alá a városban. A kocsikból ablakon, ajtón, tetőablakon kilógva, vagy épp a tetején, csomagtartójában ülve Montenegró vörös alapon, aranyszínű kétfejű sassal díszített zászlaját lobogtatták. És eszeveszetten nyomták a dudát.

A kormány épülete előtt már fél tizenegy körül összegyűlt több száz ember. A montenegrói himnuszt énekelték, újra és újra Milo nevét kántálták. A hangulat a szilveszteri bulikét idézte. "E viva, e viva, e viva Montenegró" - szólt az ünneplők másik kórusa, a hangzavart diszkózene, és az autók állandósuló dudálása fokozta. Egyesek szerint maga a történelem testesült meg Montenegróban: "Historija!" - mondta valaki a tömegben.

A felpörgött ünneplők egyik kocsija majdnem a rendőrökbe rohant, de ezúttal a hatóságok sem aggasztották magukat. Az egyik rendőr a járőrkocsira erősített montenegrói zászlóval fotóztatta magát boldogan, míg egy másik pacsit nyomott az [origo] tudósítójának markába, amint az teljesen szabálytalanul, a kereszteződés kellős közepén mászkált. Egy fiatal fiú táncot járt a zebrán. "Oro", azaz sas, mondták rá a többiek, utalva a montenegrói címerállatra. "Szállj fehér galamb Podgorica felett, vidd el anyámnak üdvözletem" - énekelték sokan a montenegrói népdalt.

"Ludilo, ludilo" - (őrület) mondta egy fiatal az örömünnepre utalva, aki a vállára vetett zászlóval sétált a parlament előtti járdán, nem sokkal éjfél után. Kérdésünkre, hogy nem korai-e még az ünneplés csak annyit felelt: "Nem, mert Montenegro független lett".

Mások sem zavartatták magukat. "Ha lesz ötven százalék, és egy szavazat, már az is függetlenséget jelent - közölte vigyorogva Milos, aki Vlatkóval és barátnőikkel sétált a Hotel Crna Gora előtt. "Készek vagyunk meghalni érte" - mondta - "d-i-e" - tagolta angolul. Vlatko erősen törte az angolt, de valamit nagyon szeretett volna elmondani öccséről és a fociról. Csinos barátnője rángatta odébb erélyesen. A lényeget egy harmadik fiú fogalmazta meg akadozó angolsággal: "it's best celebrate Montenegro" - azaz Montenegrót a legjobb ünnepelni, válaszolta arra a kérdésre, miért ünnepeltek, amikor még messze volt a végeredmény közlése. Az optimista hangulatot nem lehetett letörni a parlament előtt húzódó úton.

Onnan két saroknyira, a Trg Republike-n (Köztársaság tér) azonban már nagyobb volt a csönd. Pár tucat ember nézte a kivetítőn a tévéadást. Még 3-4 sarokkal odébb az államszövetség fenntartásának hívei, azaz a "nem" szavazat hívei gyülekeztek a Pizzeria Cosak előtt. Komor arccal figyelték, ahogy átellenben két igen párti fiatal őket cukkolva nagy hangon kiabál, és egy sasos zászlót lenget. A sötéten körbetekingető, kék "Ne" (nem) feliratú pólóban álldogálók csak akkor élénkültek fel, amikor megjelent az ellenzék vezérének, Bulatovicnak az Audija. "Srbija, Srbija" - kiabálták párszor Szerbiát éltetve. Bulatovic bement a pizzeriába, a kiabálók hangja pedig beleveszett az éjszakába.

Ballai Vince - Podgorica