"Egyedül Putyin kezében a döntés"

Durva lelki nyomás alatt tartják szibériai börtönében Mihail Hodorkovszkijt - mondta az [origo]-nak az egykor dúsgazdag orosz üzletember ügyvédje, Robert R. Amsterdam, aki óva inti Magyarországot attól, hogy összeboruljon a Vlagyimir Putyin által vezetett Oroszországgal. Az ügyvéd szerint ugyanis Moszkva és Berlin túl szoros szövetségre lépett, márpedig ebből korábban sem származott semmi haszna a kelet-közép-európai országoknak.

Támogatói és ügyvédjei szerint egyértelmű, hogy Hodorkovszkijnak azért kell bűnhődnie, mert szembeszállt Putyinnal, és állítják azt is, hogy az üzletember ártatlan minden ellene felhozott vádban - ezt Amsterdam is kihangsúlyozta az [origo]-nak. Az ügy komoly nemzetközi figyelmet váltott ki, és ismert nyugati politikusok is kifogásolták a szerintük elfogult bírósági eljárást. "Úgy tűnik, ez a politikai tárgyalás szégyenteljes eredményt hozott" - háborgott Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselő a maratoni, 12 napig tartó ítélethirdetés után.

A Kreml határozottan tagadja, hogy politikai befolyást gyakorolt volna, az orosz gazdasági miniszter, German Gref ugyanakkor, 2004 júniusában - tehát a bírósági döntés előtt szűk egy évvel - a BBC-nek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a tárgyalásnak "van bizonyos politikai eleme". Utalt arra, hogy Hodorkovszkij kiállt a sorból, és múltbeli tevékenysége a miniszter szerint bőven adhatott okot arra, hogy nyomozás induljon ellene.

Robert R. Amsterdam szerint ugyanakkor valójában nem is annyira védence politikai ambíciói miatt lendültek akcióba a hatóságok, hanem azért, mert a Kreml szemet vetett a Jukoszra. "Állami szintű lopás történt" - fogalmazott az ügyvéd, utalva arra, hogy a Jukosz állítólagos adótartozásainak behajtása érdekében a hatóságok 2004 decemberében árverésre bocsátották a vállalat legértékesebb egységét, az olajkitermelést végző Juganszknyeftyegazt, amely aztán így egy kevéssé ismert cég, a Bajkalfinanszgrup tulajdonába került. Ezt a társaságot pár nappal később felvásárolta az állami Rosznyeft, és ezzel a kör be is zárult: a Jukosz ékköve, a termelőegység, az orosz állam tulajdonába került.

Az ügylet újabb bizonyítékot szolgáltatott azoknak, akik úgy vélték, hogy Putyin célja: újraállamosítani az energiaszektort, és ezzel biztosítani, hogy Oroszország visszaszerezze világpolitikai súlyát az olajra, gázra éhes hatalmakkal, így például Európával szemben. Ez a nézet tovább erősödött a pár hónappal ezelőtti orosz-ukrán gázvita idején, amikor sokan felvetették, hogy az uniós országok - köztük nem utolsósorban Magyarország - túlságosan is függenek az orosz energiától, és Moszkva akár fegyverként is használhatja készleteit.

Ezek után nem lepett meg senkit, hogy az energetika volt az egyik vezető téma Vlagyimir Putyin eheti budapesti látogatásán is, amikor láthatóan szívélyes hangulatú tárgyalásokat folytatott a magyar vezetőkkel. Az orosz elnök egyebek mellett beszélt arról, hogy Magyarország egy új tározó és egy délről érkező új gázvezeték révén "Európa egyik energetikai elosztóközpontja lehet".

Állítólag hiába kedveskedünk

Robert R. Amsterdam viszont úgy véli, hiába próbálkozik Magyarország, és hiába kedveskedik Putyinnak, az orosz vezető szerinte csak és kizárólag Németországra figyel. Az orosz elnök és az akkor még hivatalban lévő német kancellár, Gerhard Schröder tavaly szeptemberben írta alá a megállapodást az észak-európai gázvezetékről, amely a Balti-tenger alatt, Lengyelország megkerülésével juttatná el az energiahordozót Németországba és így Nyugat-Európába. (Schröder annyira belemászott a projektbe, hogy politikusi bukása után pár héttel, elvállalta a vezetéket építő, részben német, de több mint ötven százalékban orosz - Gazprom-BASF-E.On - konzorcium elnöki székét.)

"Ha Berlin és Moszkva összefogott, abból Közép-Európa soha nem került ki jól" - fogalmazott Hodorkovszkij ügyvédje, aki szerint a két fél közötti szoros együttműködés, és az, hogy ennek révén a kontinens még inkább függeni fog az orosz energiától, tovább erősíti az orosz befolyást Európában. Amsterdam úgy véli, hogy Magyarország akkor járna jól, ha a lengyelek példáját követné, akik szembeszállnak Moszkvával. Hozzátette, hogy a célravezető az lenne, ha Budapest nem külön, hanem - szintén a lengyel ötletnek megfelelően - más országokkal társulva, csoportosan tárgyalna Oroszországgal az energiaellátásról.

Elemzők mindazonáltal nem felejtik el megjegyezni, hogy nem egyedül az eladó, vagyis Oroszország diktál, hanem a vevő is, az oroszoknak ugyanis létfontosságú a gázból származó bevétel. A német-orosz viszony túlságosan szorossá válása miatt aggódóknak jó hír lehet az is, hogy az új kancellár, Angela Merkel már kevésbé szívélyes Putyin elnökkel szemben, mint elődje volt.

Míg Schröder az utóbbi években már rendszerint megfeledkezett korábbi, egyik kedvenc témájának, az oroszországi jogsértésekről szóló híreknek a felemlegetéséről, Merkel januári moszkvai látogatásán nem volt rest szóba hozni az orosz hadsereg vitatott csecsenföldi akcióit. Emellett a kancellár vélhetően azzal sem szerzett jó pontokat Putyinnál, hogy jelezte, szeretné, ha Németország számára változatosabb energiaforrások állnának rendelkezésre. Mindemellett persze Merkel - és ebből a szempontból hasonló cipőben jár a magyar vezetés is - tisztában van azzal, hogy országa gazdasága túlságosan összefonódott Oroszországéval ahhoz, hogy igazán keménykedni tudjon.

Pethő András