A magyaroknak is jó lehet a Frankenstein-direktíva

Jelentős módosításokkal, de megszavazta csütörtökön az Európai Parlament azt az irányelvet, amelynek révén az Európai Unió szolgáltatást végző cégei számára lehetővé válhat, hogy bármelyik uniós tagországban tevékenykedjenek. Ez a magyar vállalkozások számára is új lehetőséget hozhat: az építőipari cégek, ingatlanügynökségek, tanácsadók vagy éppen fodrászok könnyebben jelenhetnének meg az uniós piacokon. A régi tagállamok némelyikében ugyanakkor félnek a versenytársaktól, főként a kelet-európai, így a magyar vállalkozásoktól.

A javaslatot eredetileg Frits Bolkestein, a belső piacért felelős, korábbi EU-biztos dolgozta ki, ezért is nevezik Bolkestein-direktívának. Nem véletlenül keresztelték át ugyanakkor Frankenstein-direktívának: a régi tagállamok némelyikében - például Franciaországban - nagyon sokan ellenzik a kapuk megnyitását az egész unió szolgáltatási piacán. Az elmúlt napokban is tízezrek tüntettek Strasbourgban és Berlinben az új uniós jogszabály ellen. Egyes tagállamok ugyanis attól tartanak, hogy a liberalizálással szabad utat kapnak a jóval olcsóbb szolgáltatásokat nyújtó kelet-európai vállalkozások, és ezek elveszik előlük a megrendeléseket.

A liberalizálást viszont sokan a további gazdasági fejlődés kulcsának tartják, ez következik az Európai Unió eszméjéből, a négy alapvető uniós szabadságjog és az esélyegyenlőség elvéből is. Hiszen a szolgáltatások határok nélküli, szabad áramlását már az európai közösségeket megalapító, 1957-es római szerződésben kimondták, akárcsak az áruk, a munkaerő és a tőke szabad mozgását.

Mára az áruk és a tőke szabad áramlása megvalósult, a munka határokon keresztüli vándorlása erősen korlátok közé van ugyan szorítva, de szintén lehetséges, így a négy szabadság gyakorlati érvényesüléséhez, már csak a szolgáltatási szektor liberalizálása van hátra - mondta Meisel Sándor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa az [origo]-nak. Szerinte az elmaradt liberalizációra mindenképpen szükség van, viszont a folyamat nehézkes: az eredeti tagállamok szolgáltató szektorai között nincsenek nagy eltérések, de az új államok vállalkozásai valóban jóval alá tudnak kínálni nyugati ellenfeleiknek.

Az irányelv ellenzőinek is ez a legfőbb félelmük és érvük: ahogy a munka szabad áramlásánál, a szolgáltatások nyújtásánál is amiatt aggódnak, hogy a kelet-közép-európai új tagok, alacsonyabb bér- és egyéb költségek miatt, jóval olcsóbban kínálják majd a szolgáltatásaikat, és a megrendelők inkább őket választják. Az olcsóbb versenytársak megjelenése miatt, így a bérek a "régieknél" is lefelé mozdulnak el és a szociális-jóléti juttatások is csökkennek. Az irányelv ellen azt is sokszor felhozzák, hogy ez a szigorú munkajogi, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi szabályok fellazulását is hozhatja.

Kozmetikáztak a javaslaton

Korábban a tervezett uniós szabályozásnak egyik legvitatottabb pontja, az úgynevezett származási ország elve volt, de néhány nappal ezelőtt, az Európai Parlament nagyobb frakciói kompromisszumot kötöttek ebben a kérdésben és kivették ezt a szabályt a javaslatból. Ez a szabály leegyszerűsítve azt jelentette, hogy a szolgáltatást nyújtó vállalkozásra, a saját hazája szabályai vonatkoznak akkor is, ha egy másik tagállam területén működik. A strasbourgi tüntetéseken résztvevő magyar szakszervezetek is ezt ellenezték leginkább, mert szerintük ezzel a munkavállalók bizonytalan helyzetbe kerültek volna: például egy Magyarországon jelen lévő külföldi cég alkalmazottjára nem a magyar, hanem a saját országának a szabályai vonatkoznának. Így egy hazánkban megjelenő angol cég, az angol jogszabályok szerint nem lenne köteles kollektív szerződést kötni az alkalmazottak érdekképviseletével.

A származási ország elvével szemben azt is gyakran felhozták, hogy vajon hogyan ellenőriznék az adott ország nemzeti hatóságai a szabályaik betartását a külföldön működő vállalkozás esetén. A jelentésből végül törölték az elvet, helyette a "szolgáltatásnyújtás szabadsága" jelenik meg, és az országoknak több beleszólásuk lesz abba, hogy milyen szolgáltatásokat engedélyeznek határaikon belül.

A parlamenti döntés után, az ügy az uniós vezetők márciusi csúcstalálkozójának napirendjére kerül. A tervek szerint még nyárig, az osztrák elnökség ideje alatt megállapodás születhet róla, ezután kerül újra a parlament elé, amely második olvasatban is megtárgyalja. Így lehet, hogy sikerül még ebben az évben elfogadni az irányelvet, viszont még több évre lesz szükség ahhoz, hogy a normát a belső jogrendszerekbe adaptáló, nemzeti jogszabályok is megszülessenek.

Gergely Zsófia