Kínai fokhagymán nevetnek a láthatatlan kocsmában

Az olcsóság már csak legenda Romániában. Az [origo] határvidéket bejáró expediciója két erdélyi falut - Bedeciut és Jegenyét - keresett fel: egyikben csak románok, a másikban csak magyarok laknak. A vezetékes víz hiányán kívül közös volt bennük, hogy az EU-csatlakozás nem tartja lázban lakóikat. Jöjjön velünk a láthatatlan kocsmába és tudja meg, hogyan kerül Jegenyére kínai fokhagyma.

A bedeciui iskola felújításán dolgozik egy magyar férfi, András is. Azt mondja, nem igaz, hogy a helyiek nem beszélnek magyarul, szerinte egyszerűen csak nem akarnak ezen a nyelven megszólalni. Azt tanácsolja, hogy menjünk el abba a faluba, Jegenyére, ahol ő lakik, ott csak magyarok élnek. "Románoknak nem is adnak el házat, és nincsenek cigányok sem" - mondja.

Jegenyén már aszfaltos út is van, igaz, hatalmas kátyúk tarkítják. Sötétben érkezünk, és a helyi kocsmát keressük, de nem találjuk. Pedig többen is magyarázzák: menjünk el egyenesen, majd a kereszteződésnél jobbra, és ott meg fogjuk látni. Lépésben haladunk, figyeljük az út két oldalát, de egyszerű lakóházakon kívül semmit nem látunk.

Amikor a falu határához érünk, visszafordulunk, és a kereszteződésnél ismét megkérdezünk két férfit, hogy hol a kocsma. Az egyik a háta mögé mutat egy házra, és kissé türelmetlenül azt mondja: ott van. Végül kiderül, hogy a kocsma, amit keresünk, valójában egy kis sufniszerű bolt az egyik családi ház mögött.

Folyóvíz az ötéves tervben

A sötét udvaron, a bolt elé kipakolt rozsdás vasszékek és asztal mellett egy nagydarab férfi ácsorog. Ő az egyetlen vendég, és ő sem is marad sokáig. Egy ötvenes férfi a kiszolgáló, Kerekes Istvánnak hívják, és a bolt-kocsma vezetése mellett részt vesz a helyi közügyekben is, egyike ugyanis a községi tanácsosoknak.

Arról panaszkodik, hogy nincs a faluban vezetékes víz, és úgy néz ki, nem is lesz egy darabig. Részt vett annak a pályázati anyagnak a megírásában, amellyel pénzt akartak szerezni a rendszer kiépítésére, de aztán nem nyertek. Ahogy a férfi fogalmaz, a "következő ötéves tervben" továbbra is benne van a vezetékes víz, de az uniós csatlakozással bizonyos szempontból még nehezebb lesz ezt elérni. Az EU-szabványokhoz képest ugyanis túl kemény a helyi víz, így távolabbról kell majd hozni - jegyzi meg.

"Ide csak a selejtet hozzák"

Két harminc év körüli férfi ugrik be egy sörre és némi rövidre. Egyikük kicsit köpcösebb testalkatú, rövid szakálla és hosszú haja van, fején kötött sapkát visel. A másik külsőleg épp az ellentettje, de mindketten bőbeszédűek, kérdések nélkül is dől belőlük a szó. Az EU-csatlakozás kapcsán például attól tartanak, hogy Románia lesz Európa "szemétládája". Szerinte ugyanis hozzájuk már most is csak a rossz minőségű árukat hozzák.

Egyikük ezt saját példájával érzékelteti: horgászbotot akart venni, és ugyanannyi pénzért sokkal jobbat tudott venni Magyarországon, mint Romániában. A két férfi szerint ez annak a jele, hogy hozzájuk csak olyan termékek kerülnek, amelyek máshol már nem kellenek. "Ide csak a selejtet hozzák" - mondja egyikük. Tartanak attól is, hogy az EU-csatlakozás után emelkednek majd az árak, pedig a fizetéseket már így kevésnek tartják.

Munkából ugyanakkor nincs hiány, a jegenyeiek többsége a környező bányákban dolgozik. Azt sem tervezik, hogy Magyarországon próbálkozzanak. Az egyik férfi hat évig dolgozott korábban Budapest környékén építkezéseken. Azt mondja, hogy szerette csinálni, jól érezte magát Magyarországon, viszont rájött, hogy Romániában ugyanannyit vagy még többet is megkereshet, így 2001-ben hazatért.

"Mit érdekel téged? Te román vagy"

A három férfi egyre élénkebben, szinte egymás szavába vágva sorolja a problémákat. A Magyarországon élő magyarokkal ellentmondásos a viszonyuk. Ugyan mindhárman rendszeresen utaznak az anyaországba, de van bennük valamiféle keserűség. "A románoknak magyarok vagyunk, a magyaroknak meg románok" - foglalja össze véleményét a vékonyabb férfi, mire a kocsmáros helyesel, a köpcös sapkás - aki korábban dolgozott Magyarországon - viszont azt mondja, nem olyan egyszerű ez.

A kocsmáros egy tíz évvel ezelőtti történetet idéz fel. Mentek Magyarországra, és a határon a magyar határőrtől megkérdezte, mi az állása az éppen akkor zajló Fradi-meccsnek, mire állítólag azt a választ kapta: "Mit érdekel téged? Te román vagy." Ez azért is rosszul eshetett a kocsmárosnak, mert ő maga egyébként általánosságban nincs túl jó véleménye a románokról.

Őrjárat Jegenyén

A nemzetiségi kérdés mellett más nagy ügyekkel és kénytelenek szembenézni. Kárhoztatják a szerintük alacsony bért fizető multicégeket, és nem tudnak mit kezdeni például a globalizáció hozzájuk is begyűrűző hatásaival sem. Nem értik, hogyan lehet az, hogy a boltban külföldi zöldségeket árulnak. A kocsmáros leemel a polcról egy csomag fokhagymát, és nevetve mutatja a feliratot: Product of China. Azt már nem találja annyira viccesnek, hogy a hipermarketben árult káposztát állítólag hiába főzik hosszasan, nem akar megpuhulni. Ennek ellenére ő is ezekben a nagy áruházláncokban vásárol, aztán húsz százalékos haszonnal adja tovább.

Vannak persze olyan elemei is az elmúlt 10-15 év változásainak, amelyeknek örülnek. Régebben ha magyar tévécsatornákat akartak nézni, akkor saját készítésű antennákat kellett kipakolni a domboldalba. Még így is csak gyengén tudták fogni az adást, és ha romlott a vétel, ki kellett menni, és igazítani az antennán. Előfordult az is, hogy ha valakinél elment az adás, akkor a szomszédot okolta, mondván, az ő antennája akadályozza a vételt. Ez már a múlté, kábeltévén öt-hat magyar csatornát is tudnak nézni. Igaz, mint a két fiatal férfi távozóban megjegyzi: nem érdekli őket a műsor.

Pethő András
Fotó: Hajdú D. András