Jóra fordítaná a bánatenergiát a panaszkórus

Újfajta mozgalmat indított néhány finn művész. Panaszkórusokat szerveznek hétköznapi emberekből világszerte, ahol mindennapi problémáikat énekelhetik ki magukból a résztvevők. Birmingham, Helsinki, Hamburg és Szentpétervár már dalol, de születőben van a londoni, a szingapúri és a budapesti kórus is. Az [origo] által megkérdezett pszichológus szerint "gyönyörű irónia" rejlik a kórusokban, de a túl sok panaszkodás kihúzhatja a lábunk alól a talajt.

"Gyönyörű fricska" - mondta az [origo]-nak Heves Andrea pszichológus a panaszkórusokkal kapcsolatban. "Gyönyörű irónia van" a kicsinyes panaszaikat eldalolók kórusában, ami még segíthet is, hiszen ha az égbe kiáltjuk a dolgot, akkor már tettünk is valamit, "kiköptük, már nem tud lenyomni" - mondta. A pszichológus szerint ugyanakkor, ha igazán nagy fájdalma van valakinek, akkor néma marad, és a valódi panasz az, ami belülról jön, a kicsinyes gondok sorolása, a meleg a sör, kevés a fizetés, dugó van, "az csak nyávogás, erőelvonó, földrehúzó ragacs".

Heves Andrea szerint nem helyes, ha az emberek sokat panaszkodnak. De nem a panasszal van a baj, hanem azzal, hogy "nem tudjuk megkülönböztetni, hogy mi a probléma és mi a tény". Ha ugyanis e kettő összemosódik, akkor az erővesztéssel jár. Ha valamilyen tényt problémaként, gondként élünk meg, akkor ugyanis előfordulhat, hogy nem lesz módunk feldolgozni, és megoldást találni rá - mondta az [origo]-nak.

"Csak mondjuk, csak mondjuk, csak mondjuk..."

A pszichológus szerint rengeteg energiát és erőt vesz el, ha nem vagyunk képesek valamilyen gondot "letenni", kívülről szemlélni, hanem csak panaszkodunk miatta, "csak mondjuk, csak mondjuk, csak mondjuk...". Ráadásul nagyon fontos a megfogalmazás is, mert ugyan a beszéd mindig segít, de ha mindig az a téma, hogy "unalmas a..., kevés a...," akkor ez nem a változás felé segít, "hanem leszedál".

A panaszkodás ráadásul könnyen félrevisz. A panasz nem indít el megoldást, "belemerevedünk ebbe a panaszkodásba, ami megmerevíti a pillanatot", és csak ismételjük, hogy rossz az életünk, miközben fogalmunk sincs arról, hogy ez milyen energiákat vesz el tőlünk. Ráadásul, ha beleeseünk ebbe, akkor fellép az "ugyanabból még több" szindróma, például kerülni kezdenek a barátok.

Gyerekszerep és a hétfejű sárkány

A panaszkodás ugyanakkor segíthet is Heves Andrea szerint, mert lehet, hogy valakinek pont az adja meg az indító lökést egy probléma megoldásában, ha egy kicsit sajnálják, s ezt panaszkodással ki tudja váltani. A szakember úgy véli, sok felnőtt gyermeki szerepbe esik bele, amikor panaszkodik, hogy legyen egy kis érzelmi kötődése, ami erőt adhat.

A panaszkodás ugyanakkor az idősekre is nagyon jellemző, ők azonban elsősorban valós kapcsolatok, odafigyelés híján panaszkodnak. Több figyelmet szeretnének, és ez mozgatja őket akkor is, amikor az orvosnál egymásnak ecsetelik problémáikat, betegségeiket.

Heves Andrea szerint a panaszra csak egy válasz adható: világosan szétválasztani a problémákat és a tényeket, majd rendszerezni és egyenként megoldani az előbbieket. Ez olyan, mint a hétfejű sárkánnyal vívni - mondta az [origo]-nak a pszichológus -, ha csak panaszkodunk, akkor olyan, mintha összevissza csapkodnánk, pedig a gondok sárkányának hét fejével csak egymás után, egyenként lehet elbánni.

Ballai Vince