Az USA-nak a stabilitás fontosabb lehet Iraknál

Az Egyesült Államok számára a stabilitás fontosabbá válhat a demokráciánál Irakban - ez derült ki egy amerikai szakértői bizottság jelentéséből, amelyből a The New York Timesnak sikerült részleteket megtudni.

George Bush elnök a keddi kongresszusi választásokat követően elismerte, hogy a választók részben az iraki helyzettel való elégedetlenségük miatt segítették hatalomra a demokratákat. Közölte, hogy friss távlatokra van szükség Washington Irak-politikájában, és nyitott a demokraták részéről érkező javaslatokra, amennyiben azok a győzelmet segítik elő. Annak első jeleként, hogy eljutott hozzá az amerikai szavazók akarata, leváltotta az iraki háborús politika "arcát", Donald Rumsfeld védelmi minisztert. Továbbra is kérdéses azonban, milyen irányt vehet a Bush-kormány politikája, amelynek mindeddig az amerikai demokrácia terjesztése volt a sarokköve.

A The New York Times értesülése szerint az iraki politika alternatíváinak kidolgozásával megbízott úgynevezett Baker-Hamilton bizottság javaslatai között szerepel, hogy Washington a demokrácia helyett a stabilitásra helyezze a hangsúlyt az arab országban.

A James Baker volt külügyminiszter és Lee Hamilton volt kongresszusi képviselő vezette szakértői csoport várhatóan decemberben hozza nyilvánosságra jelentését, amely valószínűleg azt fogja megállapítani, hogy a demokráciaépítés amerikai modellje Irakban nem látszik működni.

A liberális lap szerint ki kell mondani, Irakban stabilitás vagy demokrácia között kell választani; sok iraki szívesen látna egy erőskezű vezetőt, aki rendet teremtene, akár a szabadságjogok némi korlátozása árán is. A lakosság persze nem egy Szaddám Huszeinhez hasonló véreskezű gyilkosra vágyik, hanem egy olyan vezetőre, aki vaskézzel vetne véget a lázongásoknak, az emberrablásoknak, lecsapna a halálbrigádokra és bűnbandákra.

A The New York Times szerint Amerika iraki "vállalkozásának" kétségkívül voltak sikerei, a legfontosabbak a 2005. januári választás az átmeneti kormányról, a 2005. októberi referendum az új alkotmányról és a 2005. decemberi választás az új kormányról. A választások azonban nem kovácsolták össze az irakiakat, ehelyett elmélyítették az etnikai, vallási ellentéteket. Nem az ezeket a szembenállásokat áthidalni igyekvő világi pártok erősödtek meg, hanem azok a síita vallási csoportok, amelyek a szunnita kisebbség több évszázados uralma után a síita dominancia biztosítását tekintik fő céljuknak.

A lap szerint az Egyesült Államok számára Irak legfőbb tanulsága az, hogy nem lehet az amerikai értékeket egy tőle kulturálisan, vallásilag és történelmében olyan távol álló társadalomra kényszeríteni, mint az iraki. Irak nem vált az arab világ mintademokráciájává, és az ottani erőszak csak megerősítette más arab államok egyszemélyi hatalmi rendszereit.