Hazafiak erőszakolják meg a történelmet

Önkényesen írja át országa történelmét több kormány. Törökországban börtön jár azért, ha valaki népirtásnak minősíti az örmények 1915-ös megtizedelését, míg Franciaországban azért jár büntetés, ha valaki tagadja ezt. Az ausztrálok őslakóikat felejtik el, a japán állam pedig az atombomba túlélőinek és áldozatainak járó bocsánatkérést. Az [origo] által megkérdezett történész szerint nehéz szembenézni egy-egy történelmi traumával, de a véleményszabadságot még erre hivatkozva sem szabad törvényekkel csonkítani.

"Egy köztársaságnak sem lehet hivatalos történelme. Nem a jog dolga, hogy múltat faragjon. A történelemírás a történészek ügye" - jelentette ki Jacques Chirac francia államfő januárban, miután döntött a francia gyarmatosítás érdemeit kidomborító törvény visszahívásáról. A törvényt Chirac pártja, az UMP képviselőházi többségét kihasználva küzdötte át a törvényhozáson, igaz, eleinte az ellenzéki szocialisták sem érezték problémásnak a megosztó történelmi kérdésben bíráskodó törvényt.

Chirac a történészek - és a véleményét lassan megváltoztató baloldal - kitartó, szép lassan társadalmi mozgalommá fejlődő tiltakozása miatt kényszerült meghátrálni. A törvény szerint az iskolai történelemkönyvekben meg kellett volna emlékezni a francia gyarmatosítás pozitív hatásairól. A jogszabály ellen felemelték szavukat az egykori gyarmatok is. Algéria elnöke, Abdelaziz Buteflika például "szellemi vakságnak" nevezte a döntést.

Franciaország rendet tesz

Szinte még el sem ült a gyarmatosítás megítélését hivatalosan parancsba adó törvény körüli felháborodás, Franciaország újra azzal kísérletezik, hogy törvényekkel írjon történelmet. Igaz, ezúttal az ügy francia szempontból nem olyan kényes, így a belpolitikai felháborodás sem akkora. A francia képviselőház múlt heti döntése értelmében a holokauszthoz hasonlóan tilos lesz Franciaországban az 1915-ös örmény népirtás tagadása.

A francia politikusok semmivel sem jártak el körültekintőbben, mint a gyarmatosítás esetében, ezúttal is kényes, többféleképp megítélt kérdéshez nyúltak, az egyetlen különbség csak annyi, hogy ez az ügy nem a franciáknak kellemetlen. Mindenesetre egy történelemtanárokból álló csoport "Szabadságot a történelemnek" néven mozgalmat indított az örmény népirtás megítélését szabályozó törvény ellen is.

Az örmények elleni büntetőhadjáratokat 1915-ben vezette a török hadsereg. A fellépés oka az volt, hogy az első világháborúhoz Németország oldalán csatlakozó Törökország egyik tartományában - Kelet-Anatóliában - többmilliós örmény kisebbség élt, akik a szomszédos Oroszország oldalán, török szempontból kollaboránsként vettek részt a küzdelmekben.

Az április végén indított első büntetőakcióban több száz örmény vezetőt végeztek ki a török osztagok, egy hónappal később pedig egyes adatok szerint 2-3 millió örményt kényszerítettek otthona elhagyására. A feltételezések szerint több százezer örmény veszett oda gyilkosságok vagy éhezés következtében. Az örmény álláspont szerint ennél jóval több, legalább 1,5 millió áldozata volt az akcióknak.

Megosztó hazafiasság

A hivatalos török vélemény szerint nem népirtás történt, mert egyrészt az akciók nem voltak központilag szervezettek, nem az örmény kisebbség teljes, módszeres kiirtására irányultak, másrészt pedig háborús helyzet volt, és a két fél közti etnikai villongásokban sok török is odaveszett. A törökök szerint ráadásul az örmények is indítottak büntetőakciókat.

Törökországban külön törvény védi a hivatalos álláspontot, a történelem állami olvasatát. E szerint tilos a kérdést vitára bocsátani vagy vitatni, aki ezt teszi, az ellen nemzetellenes szervezkedés miatt indíthatnak eljárást. Állandóak az örmény népirtás megítélése körüli bírósági eljárások, amelyek nemegyszer ismert személyiségeket, írókat, újságírókat érintenek. Börtön fenyegette az örmény népirtással kapcsolatos állásfoglalásai miatt az irodalmi Nobel-díj 2006-os kitüntetettjét, Orhan Pamukot is.

A kérdés azonban megosztja a világ közvéleményét is. A törökök uniós csatlakozását ellenző Franciaország, továbbá Oroszország, Kanada és Uruguay népirtásnak minősíti és elítéli a történteket. Törökország egyik legfontosabb szövetségese, az Egyesült Államok, valamint Nagy-Britannia és Izrael azonban óvatosabban kezeli a kérdést, és igyekszik figyelembe venni a török érzékenységet.

Érdekes módon az Európai Unió sem osztja a francia véleményt. Az EU úgy döntött a Törökországgal folytatott uniós csatlakozási tárgyalások tavaly őszi megkezdésekor, hogy elválasztja egymástól a politikai és történelmi kérdéseket, így végül lekerült a napirendről, hogy a török csatlakozás feltétele legyen a népirtás elismerése.