Az iraki leckét ismétli Iránban az USA

Az Irán ellen folytatott diplomáciai hadjárat több ponton kísértetiesen emlékeztet arra, ami megelőzte az Irak elleni háborút. Most is egy elszigetelődött, az amerikai követelésekre nemet mondó államot szorongat az USA, amelyik eljátssza szavahihetőségét, és keménykedésével még súlyosbítja saját helyzetét. Teherán bízhat Oroszországban és Kínában, bár Moszkva és Peking Szaddámon sem tudott segíteni. Az [origo] által megkérdezett nemzetközi jogász szerint szerint az esetek közt nagy különbségek vannak, viszont Irán valósabb fenyegetést jelenthet, mint Irak.

"Az államközi kapcsolatok becsületességének mindent átható hiánya, az emberek és népek azonos jogainak nemzetközi kapcsolatokban való semmibe vétele okozza a kihívásokat és fenyegetéseket" - foglalta össze az iráni atomprogram újraindítása körül kialakult helyzetet Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök. Nyilatkozata kicsit olyan, mintha elfelejtené, hogy védelmi minisztere nem is olyan régen űzött ízetlen tréfát abból, hogy egy esetleges Irán elleni támadás után Izrael Ariel Saron elnökhöz hasonló kómába kerülne az iráni válaszcsapástól.

Irán az 1979-es forradalom óta haragban áll ugyan az Egyesült Államokkal, ám rég volt olyan nagy a nyomás Teheránon, mint most. Az USA 2002-ben vette elő ismét a teokrata államot, amelyet Bush Szaddám Irakjával és Észak-Koreával együtt a gonosz tengelyéhez sorolt, illetve a terrorizmus támogatásával vádolt. Azóta talonban van Irán ügye, néha előkerül, néha elfelejtik, de tavaly tavasszal érezhetően aktivizálódott az amerikai külpolitika.

Bár már 2003-ban felvetődött, hogy Irán újabb atomreaktorokat és atomlétesítményeket épít, az iraki háborúval elfoglalt amerikai diplomácia nem szállt be nagyon az ügybe, megelégedett azzal, ha a NAÜ és Teherán egymás között egyezkedik a problémás kérdésekről, ami novemberre megoldást is hozott, Irán belement a szigorúbb ellenőrzésekbe. Egy évre rá az EU-val kötött megállapodás alapján Teherán felhagyott az urándúsítással (az USA ekkor is visszafogott volt, amiben szerepet játszhatott az épp zajló amerikai elnökválasztási kampány), tavaly nyáron azonban az iráni elnökválasztás bevezetéseként az amerikai diplomácia újra elővette az ügyet. A kérdést ekkor még csak kishalakra bízták, mindössze a külügyi államtitkár fejezte ki nemtetszését az iráni atomkutatások körül kialakult bizonytalanság miatt.

Nem sokat tévedtek az amerikai diplomaták. A keményvonalas Mahmúd Ahmadinezsád tavaly júniusi megválasztásában szinte már kódolva volt, hogy az iráni atom ügye robbanni fog. Az elnökválasztás után Irán felrúgta az EU-val kötött megállapodást, és újrakezdte az urándúsítást. Újra felvetették ezen kívül azt is, hogy további atomlétesítményeket hoznak létre.

Az USA a szeptemberi ENSZ-közgyűlésen bírálta először komolyabban az iráni lépéseket. Irán mindvégig azzal védekezett, hogy nem fegyverkezésre, hanem az energiaszükségletek kielégítésére használja a fejlesztéseket, amihez minden államnak joga van. "A kulturált, gondolkodó, civilizált népeknek nincs szükségük atomfegyverekre. Azok az országok keresnek rajtunk nukleáris fegyvereket, amelyek minden problémát erővel akarnak megoldani. A mi népünknek nincs szüksége ilyen fegyverekre" - jelentette ki Ahmadinezsád iráni elnök. Januárban azután leverték a pecsétet a natanzi atomerőműről, amire már az Egyesült Államok is ugrott.