A strichelő nagymama esete a világhírű íróval

Az egész életművet romba döntő erkölcsi csőd vagy pedig csak annyi, mintha egy magyar jobboldali politikusról kiderül, 17 évesen KISZ-es volt? Ehhez hasonló kérdések vetődtek fel, miután a Nobel-díjas német író, Günter Grass bevallotta, 17 évesen rövid ideig tagja volt a hírhedt Waffen SS-nek. Az [origo] összeállításából megismerheti a világhírű szerző múltja körül kialakult nemzetközi vitát és a magyar véleményeket is.

A Berlinben élő Dalos György író-műfordító szerint a Grass-ügy több szempontból kényes, de nem amiatt, hogy Grass 17 évesen a Waffen SS-ben találta magát, hiszen nem ő az egyetlen, aki elismerte vagy akire rábizonyították, hogy a náci rezsim utolsó szakaszában valamilyen szerepet vállalt. Sokkal inkább azért, mert mindez éppen a múltfeltárás igehirdetését magának vindikáló Grass-szal esett meg és hogy érthetetlenül sokáig hallgatott életének erről a szakaszáról.

A szintén Nobel-díjas Heinrich Böll például rögtön 1945 után nyíltan beszélt a Wehrmachtban szerzett tapasztalatairól. Dalos úgy látja, hogy a szűkebb írói szakma, különösen a vele egyidős generáció (Walter Jens, Martin Walser), inkább az író mellé állt, a kritikusok, publicisták és történészek pedig mintha javarészt ellene esküdtek volna. A magyar író az [origo]-nak ugyanakkor elmondta, hogy a vélemények között nagyon kevés a tárgyszerű nyilatkozat, többen korábbi ütéseket viszonoznak, vagy egyszerűen azon versenyeznek, hogy ki tud frappánsabbat odamondani Günter Grassnak.

Pozitív példaként Henryk Broder írását hozta fel (Spiegel online), aki a csalódást viccesen a Jan Ullrich kerékpárversenyző doppingolását követő hisztériához hasonlítja, és leszögezi, hogy a reakciók sokkal inkább Grass barátait és ellenségeit jellemzik, mint magát az írót.

"Mintha röviddel karácsony előtt a nagymamáról kiderült volna, hogy fiatalasszonyként strichelni járt. Épp a nagyi, aki mindig olyan erkölcsösen viselkedett és az unokáknak tiltotta a miniszoknyát. És most mindenki kérdezi: mi legyen vele? Mégsem lehet elűzni a háztól, de továbbra is egy asztalnál ülni vele, azt azért senki nem szeretne (...) A Grass-szal szembeni felháborodásban mindenekelőtt a tisztelők dühe fejeződik ki: Ilyen emberre hallgattunk? Tőle vártuk, hogy erkölcsről prédikáljon?" - írja Broder a cikkében. A szerző a moralista Grass-szal kapcsolatban azt sem hallgatja el, hogy hány Kasszandra-jóslata és megfellebezhetetlennek tűnő állásfoglalása bizonyult utóbb zavarba ejtőnek vagy szimplán szamárságnak.

Dalos a PR-váddal kapcsolatban elmondta: sajnos a látszat valóban azt mutatja, hogy a botrány jól jön a könyvnek. A Frankfurti Könyvvásárra megjelenő kötetek esetében ugyanis a kiadóknak szeptember 4-ig tilos recenziós példányokat kiadni. A média nyomására azonban már mindenki a Grass-naplóról beszél. Korábbi eseteket ismerve ez olyan, mintha százezer példányt már el is adtak volna - mondta az [origo]-nak a berlini magyar író.

A történész nem érti

Ungváry Krisztián történész szerint érthetetlen módon a tényeket semmibe vevő vita kerekedett Grass vallomásából. Az 1933 óta létező Waffen SS eredetileg valóban nem tartozott a német hadsereghez, hanem Hitler politikai katonáiként tartották őket számon, akik kíméletlenségükkel és keménységükkel tűntek ki mind a megsemmisítő táborokban, mind pedig a harcok során elkövetett háborús bűneik nyomán. 1943 után azonban, ahogy a katonaság létszáma csökkent, úgy nőtt a Waffen SS-tagok száma.

Ungváry az [origo]-nak azt mondta: mire Grasst behívták, addigra már rég nemcsak a 180 cm magas, kék szemű elitkatonák gyűjtőhelye volt a Waffen-SS, hanem egy milliós létszámú hadsereg. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy hova kérte magát Grass és végül hova hívták be. Németországban ekkor már nem volt mód választani, hogy ki hol szeretne szolgálni, ahogy nálunk is ekkor már kényszersorozták a magyarországi németeket a Waffen SS-be. Kis túlzással Grass esete olyan, mintha egy jobboldali politikusról ma kiderülne, hogy 17 évesen a KISZ tagja volt, és ezért egyszerre szörnyen meghurcolnák.

Az irodalmárt már régóta irritálta

Györffy Miklós műfordító, irodalomtörténész kizárólag politikai, nem pedig irodalmi kérdésnek tekinti a Grass körül kialakult polémiát. Szerinte Grass irodalmi életművét az ügy aligha befolyásolja majd. A német irodalom rövid története és más német irodalomtörténeti munka szerzőjét már a 80-as években irritálta, hogy Grass egyre inkább az általa igényelt erkölcsi megmondóember szerepében tetszelgett, miközben egyre kevésbé sikerültek az irodalmi projektjei.

Fontos műveit már rég megírta, a Nobel-díj-bizottság is az 1959-ben megjelent debütáló regényét, a Bádogdob-ot emelte ki a méltatásában. A magyar ügynökügyekkel összehasonlítva, Györffy elmondta: azért nem ugyanaz, ha valakit egy újságíró buktat le, mint amikor saját maga színt vall - még ha megkésve is. Az is jelentős különbség, hogy a sajtó nemcsak a kritikának ad teret, hanem megkérdezi a másik felet, aki viszont vállalja, hogy a nyilvánosság előtt védi meg magát. Grass csütörtökön a német egyesen (ARD) áll a kamerák elé.

Bár Németországban rengetegen kaptak az alkalmon, hogy Grassról ítéletet mondjanak, de az is árulkodó, hogy ki nem szólalt meg. Közülük elsősorban Marcel Reich-Ranicki, a "kritikuspápa" érdemel említést, aki tíz évvel ezelőtt Grass Ein weites Feld című regényét annyira rossznak találta, hogy a Der Spiegel címlapján az jelent meg, ahogy a kötetet széttépi. Reich-Ranickiról egyébként néhány évvel ezelőtt az derült ki, hogy kapcsolatban állt a lengyel titkosszolgálattal. A magyar írók között is többen vannak, akik inkább a hallgatást választották: az [origo] megkereste a Németországban is népszerű Esterházy Pétert és Konrád Györgyöt, de egyikük sem kívánt állást foglalni a Grass-ügy kapcsán.

Bogár Zsolt