A víz-háborúk kora jöhet

Egyre több ember egyre több vizet fogyaszt, ami a szennyezéssel és a klímaváltozással együtt a föld édesvízkészleteinek kiszipolyozásához, vízhiányhoz vezet. A brit védelmi tárca szerint a víz mind jelentősebb tényező lesz a következő évtizedek konfliktusforrásai között. Az [origo]összeállításából megtudhatja, hova folyatjuk el a sok vizet, és hogy mely országok között van vagy lesz feszültség a kevés vagy éppen a túl a sok víz miatt.

Az egyre fenyegetőbb vízhiány már most érezteti hatását a helyi politikában. Indiától Izraelig, Törökországtól Botswanáig folynak a viták a vízforrásokon, amelyek könnyen fegyveres összetűzésig fajulhatnak. A brit védelmi tárcának a globális felmelegedés alkalmából készített előrejelzése szerint a következő 20-30 évben egyre nagyobb lesz az esélye, hogy a vízhiány miatt alakulnak ki fegyveres konfliktusok. A brit védelmi minisztérium hadi tervezői már nem csak a nemzetközi terrorizmust, a népesedést és az energiaigényt veszik figyelembe, hanem a klímaváltozást is a védelmi politika alakításában az elkövetkező 20-30 évre.

Izrael, Jordánia és a palesztin területek

A csekély vízmennyiség közrejátszott az 1967-es arab-izraeli háborúban is, és további fegyveres konfliktusok is kilátásban vannak a térségben. Izrael, Jordánia és a palesztinok is a Jordán folyótól függenek, amelyet azonban Izrael tart ellenőrzése alatt, és ha vízhiány van, elzárja a csapokat. A palesztinok vízfogyasztását erősen korlátozza Izrael.

Törökország és Szíria

A fő vitás pont az Eufrátesz vizének kihasználása, amely miatt már 1998-ban is közel állt a fegyveres konfliktushoz a két állam. Törökország eddig is épített víztározókat, és még többet tervez a Dél-Anatólia Projekt (Güney Anadolu Projesi - GAP) keretében létrehozni a náluk csak Firatnak nevezett folyó felső folyásán. A feszültséget csak fokozza a kurdkérdés, Damaszkuszt rendszeresen gyanúsítja Ankara azzal, hogy menedéket nyújt kurd szeparatistáknak.

Kína és India

A világ két leghatalmasabb népességű, és legnagyobb hadseregeivel rendelkező állama között a Brahmaputra folyó miatt van feszültség. 2000-ben India azzal vádolta meg Kínát, hogy nem adott át elegendő információt a folyón levonuló árhullámról, amelyet tibeti földcsuszamlások okoztak, és amely gyilkos áradást hozott Északkelet-Indiára és Bangladesre. Delhit ugyancsak aggasztják a folyó eltereléséről szóló pekingi tervek.

Angola és Namíbia

Angola, Namíbia és Botswana az Okavango folyó vízgyűjtő területén huzakodik. Namíbiában 400 kilométeres vízvezetéket építenének a gyakran szárazsággal küzdő fővároshoz. A folyó deltavidékére jutó vízmennyiség megcsapolása azonban végzetes lenne az ott élők számára és a turizmusra is. Elmaradna az éves áradás, a mocsarak visszahúzódnának, miközben a víz java része elpárologna a Kalahári-sivatagban.

Etiópia és Egyiptom

Az etiópiai, egyiptomi és szudáni népességnövekedés egyre nagyobb terhet ró a világ leghosszabb folyamára, a Nílusra. Etiópia több vizet szeretne a Kék-Nílusból, de ezáltal kevesebb jutna az alsó folyásnál fekvő Egyiptomnak. Kairó amiatt is aggódik, hogy a Szudánon és Ugandán átfolyó Fehér-Nílust ugyancsak túlséágosan megcsapolják, mielőtt eléri területét.

Banglades és India

A két állam között a Gangesz miatt van vita, de itt nem a kevés, hanem a túl sok víz miatt. A himalájai olvadó gleccserekből fakadó pusztító árvizek bangladesiek százezreit kényszerítik arra, hogy megpróbáljanak Indiába vándorolni. Az illegális bevándorlás miatt a két állam határán hatalmas kerítést húzott fel India, hogy megakadályozza a becslések szerint napi hatezer fős embertömeg beáramlását.

Ballai Vince