Balos latinok aggasztják Busht

Nem terroristák, nincsenek titkos atomprogramjaik, mégis komoly fejfájást okoznak a jelenlegi egyetlen szuperhatalomnak, az Egyesült Államoknak. Olyan latin-amerikai baloldali vezetőkről van szó, akik közül többen egyre radikálisabb hangot ütnek meg, ráadásul próbálnak valamifajta egységfrontba is tömörülni. Idén nyolc országban tartanak szavazást, és a baloldalnak jó esélyei vannak szinte mindenhol. A kérdés az, hogy melyik irányzat lesz uralkodó: az Hugo Chávez venezuelai elnökhöz köthető radikális vagy a Lula brazil vezető nevével fémjelzett mérsékeltebb vonal?

Ismerkedjen meg azokkal, kik okoznak-okozhatnak kisebb-nagyobb fejfájást az USA vezetésének és a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek! Alább a radikálisabb vezetőkről olvashat, a következő oldalon pedig a visszafogottabbakról.

Hugo Chávez

Az államcsínyt, országos tiltakozásokat, sztrájkokat és ellene kezdeményezett népszavazást is túlélő venezuelai elnök 1998 óta vezeti - kisebb megszakítással - az országot. Venezuela állampolgárainak egy része gyűlöli, másik része imádja. Hírhedt USA-ellenességéről, számos olyan állammal igyekezett, igyekszik jó kapcsolatba kerülni, amelyek az Egyesült Államok ádáz ellenfelei (Kuba, Irán, Szaddám Irakja).

Az újfajta szocializmust, a "bolívari forradalmat" hirdető Chávez populista politikával igyekszik a szegény rétegeken segíteni. Az ingyenes egészségügyi ellátás, a támogatott élelmiszerárak és a földreform költségeit a gazdag olajbevételekből kívánja fedezni. Ennek érdekében szívesen aknázza ki az olajár-növekedésben rejlő lehetőségeket, és igyekszik minél szorosabb állami ellenőrzés alá vonni az iparágat, valamint több olajprofitot benntartani az országban.

Kritikusai militarista, egyeduralomra törő forradalmárnak tartják, aki a kubai rezsimhez hasonlót akar kiépíteni Venezuelában. Mások szerint demagóg, személyi kultuszt épít maga köré, és választási csalásokkal is vádolják. Nemzetközi jogvédő szervezetek szerint számos jogsértés történik uralma alatt, a ki nem vizsgált halálesetektől kínzásokig és cenzúráig. Egy erőszakos tüntetés áldozatainak hozzátartozói például nemzetközi bírósághoz fordultak, mert a hatóságok nem tisztázták a halálesetek körülményeit.

Az egykori ejtőernyős tiszt egy 1992-es sikertelen puccsban mutatta meg magát először, majd börtönbüntetése letöltése után politikai pályára lépett. 1998-ban földcsuszamlásszerű győzelemmel választották elnökké, 2000-ben az új alkotmány alapján kiírt újabb választást ismét ő nyerte. 2002-ben katonai puccsot hajtottak végre ellene, de két napon belül már megint az elnöki poszton állt, miután a nagy utcai tüntetések és a Chávez-hű katonaság felkelésével fenyegetett új kormány összeomlott.

Populista intézkedéseivel nagy népszerűségnek örvend a szegények körében, de a gazdag elitet becsmérlő nyilatkozataival kivívta a tehetősek gyűlöletét. Ellenzői számos tiltakozást, sztrájkot szerveztek ellene 2002-2003 során - eredmény nélkül. Nem járt sikerrel az a két kísérlet sem, hogy népszavazással penderítsék ki az elnöki székből. 2006-ban újra indul az elnökségért.

Evo Morales

Fotó: MTI

Dél-Amerika legszegényebb országa újonnan megválasztott elnökét január 22-én iktatták be. Morales - Bolívia első (ajmara) indián származású elnöke - a vasárnapi ceremónián arról beszélt, hogy most véget vethetnek a konkvisztádorok hódítása után következő "500 évnyi" igazságtalanságnak. Az új elnök az állami alapszolgáltatások és az ásványkincs-kitermelés visszaállamosítását ígérte. Az ünnepségen jelen volt Fülöp spanyol trónörökös, Luiz Inácio Lula da Silva ugyancsak baloldali brazil elnök, Javier Solana, mint az EU képviselője és Hugo Chávez, aki "isten küldöttének" nevezte Moralest.

Szombaton az új elnököt benszülött indián hagyományoknak megfelelően is beiktatták. Előbb az ősi tihuanaku civilizáció emlékeinél megtartott ceremónián édességekből, borból és virágokból áldozatot mutatott be Pacsamamának (az anyaföld istennőnek). Később pedig a Kalaszaszaja inka templomban - napisten papjának öltözve - átvette indián főnökségét jelképező arannyal, ezüsttel és bronzzal futtatott pálcát. A ceremóniát a BBC tudósítása szerint az őslakos népesség külön kérésére tartották.

Morales lámapásztorfiúból előbb kokatermelő, majd a kokatermelők érdekvédelmi szervezetének vezetője lett. Ezért sokan egyszerűen csak "narkó-szakszervezetisnek" becézik. A szervezet hevesen ellenzi az USA abbéli törekvéseit, hogy felszámolják a bolíviai kokaültetvényeket. Morales saját politikai pártot is létrehozott, a Mozgalom a Szocializmusért (Movimiento al Socialismo, rövidítése: MAS, spanyolul azt jelenti: több). Emellett még focicsapatot is alapított, sőt egy ideig trombitáskodott is egy zenekarban.

Morales politikusként is az indián őslakosok, illetve a körükből kikerülő kokatermelők érdekeiért küzdött. 2002-ben meg is fosztották a bolíviai kongresszusban betöltött mandátumától, miután kapcsolatba hozták egy kokaültetvények elpusztítása elleni, több halálos áldozattal járó tiltakozással. Egyes vélemények szerint az utóbb alkotmányellenesnek nyilvánított eltávolítás hátterében az USA állt.

Komolyabb nemzetközi figyelem 2002-ben irányult rá, amikor meglepetésszerűen másodikként végzett az akkori elnökválasztáson. Morales mostani sikerét elsősorban Manuel Rochának, az USA bolíviai nagykövetének tulajdonítja, aki számos elmarasztaló nyilatkozatot tett közzé róla. A kokatermelést felszámoló törekvései miatt a szépszámú termelő és az alsóbb néprétegek körében gyűlölt USA képviselőjének negatív nyilatkozatai ugyanis az ő malmára hajtották a vizet.

A kokatermelés fenntartása mellett Morales másik fő törekvése az ország gazdag gázkincsének megtartása. Már elnökké választása előtt csatlakozott azokhoz, akik szerint a bolíviai gázkincs kiaknázására alapított nemzetközi konzorcium túl sok profitot tartana meg magának (a megkötött szerződések szerint Bolíviának csupán az eljövendő nyereség 18 százaléka jutna). Az indián elnök 50 százalékot akar, de pártja nem zárkózna el a gáz- és olajipar teljes államosításától sem. Az ezzel kapcsolatos korábbi erőszakba hajló tiltakozások (az első és a második bolíviai gázháború) szervezésében is részt vett. A második, 2005-ös tiltakozássorozat végül Carlos Mesa előző elnök posztjába került. Az ezt követő elnökválasztáson nyert Morales.

A dél-amerikai balos vezetők radikálisabb - chávezi - szárnyához tartozik, egyik nagy példaképe Fidel Castro. A New York Times 2002-ben csak így írt róla: "a kokalevélrágó ajmara indián főnök, aki államosítaná a bolíviai ipart, befagyasztaná a külföldi adósságok törlesztését és leállítaná a kokatermelés megszüntetésére irányuló amerikai erőfeszítéseket". Morales nyíltan antiimperialista.

A kokainnal kapcsolatban azt hirdeti, hogy ne a kokalevél-termelőket, hanem a kokainfogyasztókat büntessék. Azzal érvel, hogy Bolíviában évezredes hagyománya van a kokalevél rágásának, ami soha nem okozott drogproblémákat. "Kokatermelő vagyok. Kokalevelet termelek, ami egy természetes árucikk. Nem finomítom kokainná" - mondja. A kokainkereskedelem visszaszorításában azonban - ritka kivételként - egyetért az USA-val.