Botrány miatt lapít a washingtoni elit

Sok washingtoni politikusnak lehetnek álmatlan éjszakái, miután vádalkut kötött az ügyészséggel egy korábbi ismert lobbista, Jack Abramoff, aki a hatóságok szerint több kongresszusi tagot is megvesztegetett. Abramoff filmproducerből lett az amerikai főváros egyik legbefolyásosabb figurája, mostanra azonban sokan legszívesebben azt is letagadnák, hogy valaha találkoztak vele.

Az ügynek eddig az igazi nagy vesztese maga Jack Ambramoff, aki fényűző életmódnak és egy vélhetően sokak által irigyelt karriernek volt kénytelen búcsút mondani. A kaszinóiról ismert Atlantic Cityben született, majd szüleivel tízéves korában a kaliforniai Beverly Hillsbe költözött. Mint a New York Times által közölt portréból kiderül, konzervatív nézeteit apjától örökölte, és - igaz, csak egyetemi szinten - aktívan részt vett Ronald Reagan 1980-as elnökválasztási kampányában. Akkori ismerősei pár éve úgy emlékeztek rá vissza, hogy jó politikus alkat volt, mindig nagyon ízlésesen öltözködött, frizurája makulátlan volt, és kizárólag öltönyt hordott már akkor is.

Egy ideig még részt vett egy harcosan jobboldali csoport munkájában, és így szert tett jó néhány republikánus ismerősre, de a nyolcvanas évek közepén aztán úgy döntött, ideje pénzt keresni, és a jogi diploma megszerzése után beszállt a filmbizniszbe. Egyetlen ismertebb produceri munkája az 1989-ben készült Vörös Skorpió című film, amelyben a Dolph Lundgren által alakított szovjet ügynök szembefordul a kommunista vezetéssel. A film első fél órájában a főhős tucatnyi embert üt le vagy öl meg - ezt a New York Times portréírója azért tartotta fontosnak megjegyezni, mert Abramoff maga egyébként tizenéves kora óta konzervatív értékeket valló ortodox zsidóként él, és létre is hozott egy bizottságot azért, hogy a hagyományos zsidó értékek megjelenjenek a szórakoztatóiparban. (Utólag egyébként Abramoff a rendezőt okolta a Vörös Skorpió-ban megjelenő túlzott erőszakért.)

A filmipari kitérő után a kilencvenes években visszatért a politikába. A kedvező alkalmat erre az adta, hogy 1994 novemberében a Clinton-kormányzat egészségügyi tervei és a demokratákat körüllengő korrupciógyanús ügyek miatt csalódott választók a szenátusban és a képviselőházban is többséghez juttatták a republikánusokat. Azt megelőzően erre utoljára 1954-ben volt példa. A győzelem ugyanakkor egyfajta sokként érte a republikánusokat, és azok a politikusok, akik korábban hozzá voltak szokva a mellőzöttséghez, hirtelen vezetői posztokon találták magukat. Abramoff szerencséje az volt, hogy korábbi republikánus aktivistaként azon kevesek közé tartozott, akik ismerték ezeket az embereket, és így már pár nappal a választás után állást is ajánlott neki egy lobbizással és jogi tanácsadással foglalkozó ismert cég.

Egyik első munkája a Csendes-óceánon fekvő Északi-Mariana-szigetek képviselete volt. A terület az Egyesült Államokhoz tartozik, a jogszabályi környezet azonban különbözik - vagy legalábbis Abramoff megbízása idején különbözött - az anyaországétól. Így nem vonatkoztak rá a munkajogi szabályok, például a minimálbér betartása, viszont a gyártók ugyanúgy használhatták a piacon értékesnek számító Made in USA címkét. Abramoff feladata az volt, hogy a kongresszusban megakadályozza az olyan próbálkozásokat, amelyek változtattak volna ezen a helyzeten. Ez - mint a New York Times cikkéből kiderül - sikerült is, miután tucatjával utaztatta a republikánus politikusokat és konzervatív publicistákat a szigetekre, akiket aztán luxuskörülmények között győzködött a jogszabályi feltételek megőrzéséről.

A kilencvenes évek közepén kezdett el lobbizni Abramoff azoknak az amerikai őslakos törzseknek, amelyek a rezervátumok területén lévő kaszinók miatt érdekeltek voltak a szerencsejáték-üzletben. Ügyfeleit rávette arra, hogy ne csak a szokásos lobbizási díjat fizessék, hanem különböző jogcímeken adjanak pénzt republikánus szervezeteknek. A New York Times tavaly májusi cikke szerint a coushatta törzs például 30 ezer dollárt utalt a már említett Tom Delayhez kötődő két politikai bizottsághoz. Ez azonban csak csepp volt a tengerben, Abramoff ugyanis egyszer - szintén a New York Times beszámolója szerint - maga dicsekedett azzal, hogy az indián törzsektől mintegy tízmillió dollárt utaltatott át republikánus csoportokhoz.

Abramoff olyan ügyesen keverte a lapokat, hogy mire 2001-ben nyolc év után ismét republikánus lakója lett a Fehér Háznak, addigra ő lett Washington egyik leggazdagabb és legjobb kapcsolatokkal rendelkező lobbistája. Milliós vagyona volt, munkadíja elérte a 750 dollárt óránként, tulajdonában állt két menő belvárosi étterem, kapcsolati hálójára pedig jellemző volt, hogy bejáratos volt az új elnök főtanácsadójához, a Bush agyának is nevezett Karl Rove-hoz is. Ő ugyanis Abramoff korábbi személyi asszisztensét vette maga mellé új munkakörének ellátásához. A pénz és a befolyás mellett Abramoff tiszteletet vívott ki magának azzal, hogy sokat áldozott jótékony célra, és létrehozott egy vallásos magániskolát is.

A korrupciógyanús ügyletek nyilvánosságra kerülése miatt ez az idilli kép már múlté. Abramoff ellen ráadásul vádat emeltek egy olyan ügy miatt is, amelyben már maffiafigurák is felbukkantak. Az ügyészség szerint a lobbista és egy üzlettársa hamis tranzakciókkal jutott hozzá a floridai SunCruz Casinos nevű céghez, amely kaszinóhajókat üzemeltetett. A cég korábbi tulajdonosa egy Konstantinos "Gus" Boulis nevű üzletember volt, aki 2001 februárjában, tehát az adásvételt követően gyilkosság áldozata lett. Az emberölés ügyében három férfi, köztük a Gambino maffiacsalád egykori könyvelője, Anthony Moscatiello ellen emeltek vádat. A kaszinóvásárlás ügyében felhozott csalás vádjában egyébként Abramoff elismerte bűnösségét.