Megegyeztek az EU hétéves költségvetéséről

Bár az EU-tagállamok vezetőinek csütörtökön kezdődött találkozója előtt még kevesen hitték, végül mégis sikerült megállapodást kötni az EU 2007-2013-as költségvetéséről. Az unió soros elnöki posztját ellátó britek belementek abba, hogy növeljék a költségvetés keretösszegét, és így a korábbi elképzelésekhez képest nagyobb támogatás jusson az új tagállamoknak, köztük Magyarországnak is. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök sikeresnek nevezte a megállapodást.

A brit kormányfő szerint a szombat hajnalban elért uniós költségvetési alkuval sikerült megvédeni Nagy-Britanniának a kelet-európai új tagállamokhoz fűződő érdekeit. A szombati brit sajtóvélemények szerint azonban éppen London és az új EU-tagok szövetsége sínylette meg a vitát.

Blair a BBC rádiónak szombaton azt mondta: a 2007-2013-as EU-költségvetésről szóló egyezséggel a tagállamok elindították a költségvetés alapvető átalakításának folyamatát. Ezzel együtt sikerült megvédeni Nagy-Britannia érdekeit "az új európai országokban, amelyek ügyének mi voltunk a szószólói" - tette hozzá.

A kormányfő kijelentette: ha a brit konzervatívokra hallgatott volna, és egyetlen fillért sem lett volna hajlandó áldozni (az új tagok fejlesztésére), az romba döntötte volna "az új európai országokkal" kiépített teljes kapcsolatrendszert, és mérhetetlen kárt okozott volna a brit nemzeti érdekeknek.

A szombati The Daily Telegraph kommentárja szerint azonban az EU-költségvetés körüli veszekedés legnagyobb ára valószínűleg éppen az új tagállamok és Nagy-Britannia barátságának megtörése. A legnagyobb brit konzervatív napilap szerint még néhány hete is London volt az EU-bővítés bajnoka, (a nagy uniós gazdaságok közül) egyedül Nagy-Britannia nyitotta meg munkapiacát "a lengyel vízvezetékszerelők és a lett építőmunkások előtt", a posztkommunista vezetők "blairistának" nevezték el magukat és "angolszász" gazdasági reformokat hirdettek.

Amikor azonban a brit kormány, vagy 10 milliárd fontot el akart venni a luxemburgi EU-elnökség által, az új tagoknak szánt fejlesztési pénzekből, és a megtakarítás oroszlánrészét magának ítélte oda, a nyilvános reakció egyöntetűen dühödt volt. London büntetése már csütörtökön megérkezett, amikor a lengyel és a francia külügyminiszter közös levele (amely a Financial Timesban jelent meg) a költségvetési terv elleni, új lengyel-francia tengely megjelenését vetítette előre - áll a The Daily Telegraph elemzésében.

A lap szerint, ha ez a tengely "tizenkét óránál tovább kitart", azzal kiteljesedett volna Blair megaláztatása. Nagy-Britannia szerencséje, hogy Franciaország, a jelek szerint elfelejtette újdonsült keleti szövetségeseit, amikor Jacques Chirac elnök, a brit visszatérítés lefaragására és a francia parasztok védelmére összpontosította figyelmét, és a "régi Európa szokásos nagyvadjaival" ült le kétoldalú megbeszélésekre - írta a tekintélyes brit napilap.

Tony Blair a BBC-nek adott szombati interjúban alig burkolt elégedettséggel szólt arról, hogy ezúttal nem az előző német kancellár, Gerhard Schröder, hanem utóda, Angela Merkel képviselte Berlint a brüsszeli csúcson. Arra a kérdésre, hogy milyen különbséget észlelt, a brit kormányfő azt mondta: nem akarna ilyen összehasonlítást tenni, de Merkellel "rendkívül konstruktív módon" tudott együttműködni és az új német kancellár fontos szerepet játszott annak egyértelművé tételében is, hogy miért van szükség reformokra a jövőben.

A szombati The Daily Telegraph szerint valójában már a csúcs előtt mindenki Angela Merkelt tartotta egyedül képesnek arra, hogy áthidalja a szakadékot Blair és Chirac között. Keletnémet gyökerei folytán ugyancsak őt tartották egyedül alkalmasnak arra, hogy megmondja "a vad nacionalista" lengyel miniszterelnöknek, Kazimierz Marcinkiewicznek: fogadja el az egyezséget most és ne húzza el a dolgot, még több pénz reményében a jövő évig - áll a patinás konzervatív, brit napilap szombati elemzésében.

A lapkommentár szerint sok delegáció mélységes megkönnyebbüléssel fogadta, hogy "a Chirac-Schröder páros fellépései" véget értek. Végül Merkel törte meg a jeget kiadásnövelő javaslatával; ha Chirac tette volna ugyanezt, azt Blair nem tudta volna elfogadni, mert az túl megalázó lett volna.