Önigazolás vezérli a regényíró diktátorokat

Van a diktátorok közül, akit a valóság előli menekülés, van, akit szerett népe tanításának igénye, van pedig, akit nemzetközi frusztrációk késztetnek arra, hogy tollat ragadjon. Olvassa el az [origo] rendhagyó könyvajánlóját, magukat szépíróként, költőként, történészként, szatíraíróként vagy épp népük nagy tanítójaként kipróbáló zsarnokok írásairól!

Az arab vezetők között azonban nem csak Szaddám tört szépírói babérokra. A líbiai elnök, Moammer el-Kadhafi által írt A falu, a falu, a Föld, a Föld és az űrhajós öngyilkossága című (nemzetközi kiadásban: Szökés a pokolba és más történetek) novelláskötetben a nemzetközi kiadás címadó novellája a zsarnokság különböző formáiról szól. Kadhafi ugyan magát nem tekinti despotának, inkább a "tömegek zsarnokságától" tart, amely először vállára emeli "megmentőjét", csak azért, hogy később kegyetlenül porba vesse, sőt akár meg is ölje. Végül a pokolba menekül, amely számára a szabadság és a béke helye. A pokolraszállás - nyomában az őt üldöző tömegekkel - egyfajta kalandos történet. Az írásban a líbiai vezető egy naívan felnevelkedő beduin fiúcskaként mutatja meg magát, akinek a feladata a világ - legalábbis arab részének - jobbá tétele - írja a kötetről a Der Spiegel egy 1995-ös cikke.

A recenzió szerint ugyanakkor a novellák egy részében Kadhafi elmés szatíraíróként mutatja meg magát. Például az Öböl-háború idején íródott Szegd meg a böjtöt, ha meglátod a félholdat-ban az arab világon belüli széthúzást állítja pellengérre. Mivel Indonéziában hamarabb felkel a hold, mint Mekkában, nehéz megszervezni a böjt végét Ramadán idején a muzulmán világban. A probléma végül a Mekka és Medina urává váló - a valós életben ekkor a Sivatagi vihar hadműveletet vezető - amerikai Schwarzkopf tábornoknak köszönhetően oldódik meg, aki elrendeli, hogy Medinában 6, Mekkában 6 óra 50 perckor érjen véget a böjt. "A világ többi muzulmánja pedig köteles a két idő közötti eltérést figyelni." Ez végül szent háborúvá alakul a mekkai, illetve a medinai időt követő muzulmánok között.

Egy másik történetben is az arab és iszlám csoportokon belüli széthúzás és a szélsőséges iszlamisták mesterkedései nyomán érzett frusztrációját írja ki magából Kadhafi - a Der Spiegel szerint. A történetben egy iszlám szent ember azt javasolja, hogy a haszontalan kémiai és matematikai könyvek helyett a muzulmánok inkább azzal foglalkozzanak, hogy megállapítsák a szent könyvek alapján: szabad-e hennával befesteni egy muzulmánnak a szakállát, és a muzulmán nők viselhetnek-e gépi szövésű fátylat. Kadhafi írásában végül azt a feltevést fogalmazza meg, hogy ha a világ minden muzulmánja egyszerre szavalja ugyanazt az imát a Ramadán utolsó péntekjén, akkor "A cionista NATO meginog, és talán még az izraeli (kém)műhold is leesik a mennyekből." De a muzulmánok nagy győzelme elmarad, mert "a péntek ima nélkül múlt el".

A kritikusok - nem úgy, mint Szaddám esetében - elismerősen szólnak Kadhafi egyéni stílusáról, amelyben az orosz irodalmi szellemet helyezi a modern urbánus romlás környezetébe, kedvtelve idézve tőle ezt a mondatot: "A városi élet természetéből fakadóan az ember önzővé és megalkuvóvá válik. És álszent módon viselkedik."

Persze Kadhafi sem lenne diktátor, ha nem írt volna programadó könyveket. Zöld könyvében sajátos politikai ideológiáját, az arab szocializmust fogalmazza meg, egyik fontos gondolata például az, hogy "Az emberek nem lehetnek szabadok, amíg állnak a futballstadionok". Kadhafi szerint ugyanis a szabad ember nem nézi, hanem maga is műveli a sportot.

A Fehér könyvben megoldást vázol fel a közel-keleti helyzet rendezésére, aminek rövid lényege, hogy az arab államoknak el kellene ismerniük Izraelt, ha az visszaengedi az elüldözött palesztinokat és nem két különálló államot, hanem egy izraeli-palesztin vegyes, Libanonhoz hasonló országot vizionál.