A mágia földje és a száznyelvű ország

Egy felmérés szerint a franciák kétharmada úgy gondolja, hogy a gyarmatosítás pozitív hatást gyakorolt a francia uralom alá került országokra, így nincs semmi gond az ezt kimondó törvénnyel sem. Az [origo] ennek kapcsán összegyűjtött néhány információt a leggazdagabb és legszegényebb, egykori francia gyarmatokról, hogy kiderüljön, mit hagytak maguk után a gyarmatosítók. Ismerje meg a mágia földjét és a száznyelvű országot. Irány Afrika!

A nyelvek országa

Afrika egyik legszegényebb országa Csád, amely a francia uralom megszünése után gyakorlatilag polgárháborúba fulladt, majd diktátorok kezére került. A Világbank szerint az egy főre jutó GNI a közép-afrikai, 1,2 millió négyzetkilométeres országban, mindössze 260 dollár fejenként, egy évre. Csád kultúrája az egyik legsokszínűbb a világon, amit mutat az is, hogy az ország 10 millió lakosa több, mint 100 nyelven vált szót egymással. A letöbben az arabot és ngambait beszélik, de pár tucat ember például noi, néhányan pedig mabira nyelven szólnak egymáshoz. A sokszínűség azonban megosztottságot is jelent: a muszlimok által lakott észak és a keresztények, illetve törzsi vallásokat követők által lakott dél között, állandóak az összecsapások.

A népesség 80 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, az ország azonban remek lehetőség előtt áll. Az 1990-es években ugyanis jelentős olajkészleteket találtak a területén, amelynek kitermelése 2000-ben indult meg. Az olajexport 2004-ben kezdődött, ami segítheti az Afrika közepén teljesen körbezárt ország kilábalását a gazdasági nehézségekből.

Az azonban kérdéses, hogy ki húz majd hasznot a nagy bevételekkel kecsegtető olajból. Az ország elnöke, Idrissz Debi az idén nyáron tartott népszavazáson kapott lehetőséget arra, hogy gyakorlatilag akárhányszor indulhasson az elnökválasztáson. Az elnöki ciklusok számát korlátozó törvény eltörlése Afrikában, a hosszabb-rövidebb ideig hatalmon lévő elnökök és diktátorok egyik legjobb eszköze arra, hogy bebetonozzák magukat a hatalomba. Debi pedig hajlamos a kemény fellépésre. Az Amnesty International (AI) szerint nem finomkodott ellenzékével hatalomra kerülése után. Ráadásul az AI a francia kormányt is bírálta, amiért csendben segítette Debi tisztogatásait. Bűnrészesként részt vett bennük. A francia kormány tagadta a vádakat, annyi azonban biztos, hogy jelenleg is több száz francia katona állomásozik az ország területén, amelynek jelentősége ismét felértékelődik az olajkincs miatt.

A milliomosban bíznak

A jobb időkre várnak

Madagaszkáron a szocialista diktatúra 15 évét ugyanennyi katonai kormányzás követte. Az állami hivatalokat és a gazdaságot központosították, ami ma is meglátszik az ország gadasági erején. A Világbank szerint 300 dollár az egy főre jutó GNI, amivel a sziget az afrikai országok közül is az egyik legszegényebb. Az 587 ezer négyzetkilométeres szigeten 18 millióan élnek.

Nincsen túl sok bíztató jel egyelőre, de azért van miben reménykedni. Sokat várnak a 2002-ben hosszú politikai küzdelem, sztrájkok és tüntetések után hatalomra került elnöktől, Marc Ravalomananától. Ravalomanana hatalma 7 hónapos küzdelem után szilárdult meg, amikor - hosszú gondolkodás után - Franciaország végre elismerte győzelmét. Az Egyesült Államok, Németország, Japán és Ausztrália akkor már túl volt ezen. A várakozások azért nagyok vele szemben, mert van rutinja, hiszen maga is milliomos üzletember. Ravalomanana meg is kapta a bizalmat a külföldtől. Egyrészt tavaly elengedték az ország 2 milliárd dolláros nemzetközi adósságának felét, másrészt az Egyesült Államok idén tavasszal lehetőséget biztosított arra, hogy a sziget kereskedői bizonyos termékeket vámmentesen szállítsanak az USA-ba.

Bár még mindig Franciaország a sziget egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, a madagaszkáriak nem szívesen emlékeznek a francia uralomra, amelynek első sorban egy 1947-es összetűzés az oka, amikor a francia hadsereg több ezer ember lemészárlásával folytott vérbe egy felkelést. Claude Liauzu, a párizsi egyetem történésze ennek kapcsán a BBC-nek azt mondta: "Könnyen előfordulhat, hogy végül tudomást sem veszünk a bűnökről és a rasszizmusról, ami a gyarmatosítás velejárója. Ez a fajta tagadás erősítheti a jó öreg nacionalista reflexeket és azokat is, akik be akarnak zárkózni egy kisebbségbe és elnyomottságuk tudatát szeretnék táplálni. Mindkettő egyformán veszélyes".

Sáling Gergő