Hiába keménykedik, lassú és tehetetlen az EU

Példátlanul kemény büntetéssel, a szavazati jog korlátozásával fenyegette meg az EU azokat a tagállamokat, amelyekről bebizonyosodik, hogy területükön titkos, az emberi jogokat megsértő CIA-börtönök működtek. Kende Tamás nemzetközi jogász szerint szinte elképzelhetetlen, hogy az EU ilyen drasztikus eszközhöz nyúljon, de a blöffölésre utal az Unió eddigi gyakorlata is. Az EU csak pár esetben büntette meg komolyan tagországait, és mindegyik több éves, néhol évtizedes huzavonát zárt le. Politikai szankciókkal pedig csak egyszer próbálkozott Brüsszel, csúnyán fel is sült. Egy brit elemző szerint az EU egész egyszerűen nem olyan ütős.

Nem olyan ütős

Kende Tamás szerint az ilyen politikai büntetésnél sokkal gyakoribb szankcionálási mód, hogy az Európai Bizottság (EB), a közösségi jog megsértése miatt az Európai Bíróságtól kéri egy tagállam elmarasztalását. Ezt az 1957-ben elfogadott Római Szerződés teszi lehetővé. Ennek értelmében, ha egy tagállam nem akarja átvenni az uniós jogszabályt, akkor erre ítéletében kötelezheti az Európai Bíróság. Ebben az esetben a tagállamra büntetést még nem rónak ki, csak a perköltség megfizetésére kötelezik. Ilyen eset évente közel ezer alkalommal fordul elő.

Ha a tagállam ezt követően sem hajlandó jobb belátásra térni, az Európai Bíróság pénzbírságot szabhat ki: ez lehet egyszeri tétel, vagy akár napi büntetés is, amit egészen addig kell fizetnie a tagországnak, amíg nem teljesíti a jogharmonizációs kötelességét. Az ilyen esetek között pedig jó pár elég kemény, vagy annak tűnő is van.

Az első büntetést 2000 júliusában vetette ki az Európai Bíróság Görögországra, mert a görög kormány, többszöri felszólítás után sem zárt be egy krétai hulladéklerakót. A büntetés napi 20 ezer euro (mai árfolyamon több mint 5 millió forintot) volt, amit a szennyező lerakó felszámolásáig minden nap meg kellett fizetni. A telepet hét hónappal később, 2004 elején bezáratták, a bírság teljes összege elérte a 4,7 millió eurót. Az ügy komolyságát ugyanakkor megkérdőjelezi, hogy Görögország már 1992-ben és 1997-ben is kemény hangú felszólítást kapott, hogy zárja le a parthoz közeli, veszélyes lerakót. Az egész dolog azonban még ennél is régebben, az 1980-as évek végén kezdődött.

Igaz ugyanakkor, hogy a görög ügy óta belendült az EU. Egyre több a kihágás - 2000 és 2003 között negyedével nőtt az olyan esetek száma, amikor valamelyik tagállam megsértett valamilyen uniós szabályozást -, de a bírságok is jóval keményebbek lettek. 2003-ban a spnyolokat a rossz minőségű fürdővizek miatt büntették évente 624 150 euróra (155 millió forintra). Tavaly februárban pedig egy olasz ügyben hozott súlyos ítéletet az Európai Bíróság. Azért marasztalták el Olaszországot, mert különbséget tett a juttatások és fizetések tekintetében az olasz és külföldi egyetemi tanárok között. A büntetés itt is kemény, napi 310 ezer euro (78,5 millió forint) volt, amit a jogsértő helyzet rendezéséig kellett megfizetni. Az ügy szépséghibája itt is az idő. A szigorral orvosolni próbált probléma ugyanis nem újkeletű: először 18 éve került az EB elé.

14 év után kerültek gondba a franciák a snecik miatt

Hasonló a helyzet az EU történetének idén kiszabott rekordbüntetésével is. 2005 júliusában Franciaországot marasztalta el az EB a halászati szabályok megsértéséért, lényegében a méreten aluli halak lehalászásáért, ami veszélyezteti az állományt. Első alkalommal szabott ki az EU kombinált bírságot, mert a francia államnak egy összegben meg kellett fizetnie 20 millió eurót (5 milliárd forintot), illetve folytatólagos büntetést is kilátásba helyeztek vele szemben arra az esetre, ha nem hagy fel a jogsértő gyakorlattal. Ennek összege félévente további 57,8 millió euro. A döntéssel az EB 14 éves ügyet zárt le, az első felszólítást ugyanis 1991-ben kapta a francia kormány a halászati szabálysértés miatt.

Mireille Thom, az európai bizottság halászatért felelős szóvivője a francia bírság kapcsán kijelentette, a bíróság döntése "bizonyítja, hogy a tagállamok többé nem hagyhatják figyelmen kívül folyamatosan a szabályokat". Problémát jelent ugyanakkor, hogy Kende Tamás szerint ilyen súlyos büntetéssel végződő ítélet, évente mindössze néhány fordul elő. A legtöbb eset ráadásul évtizedes huzavonát zár le, amíg például a görög szemétlerakó csendben szennyez, a francia halászok pedig vígan utaznak kishalra is.

Richard Whitman, a brit Royal Institute of International Affairs (RIIA) kutatója szerint a probléma és az uniós szankcionálás nehézkességének oka, hogy "a tagországok nem ugyanúgy kezelik az európai bíróság döntéseit, mint ahogy egy amerikai állam kezelné az amerikai Legfelsőbb Bíróságét". Mint mondta, a legnagyobb baj az EU szenkcionálási rendszerével, hogy egész egyszerűen nem olyan ütős.

Sáling Gergő, Szabó András