Az USA fejére nőtt a hatalmas panda

Nem tud mit kezdeni az Egyesült Államok Kína növekvő erejével - állítják amerikai elemzők George W. Bush amerikai elnök kétnapos kínai látogatása előtt. Az amerikai külpolitika elbizonytalanodott, míg néhány hangadó az egyre növekvő veszélyt (az amerikai sajtó szerint a sárkányt) látja Kínában, addig mások a kereskedelmi kapcsolatokban és a kínai piacban rejlő lehetőségek kiaknázását követelik, azaz partnernek (pandának) tekintik Kínát. Csaba László egyetemi tanár szerint Kína egyelőre nem vágyik a jelenleginél nagyobb hatalomra, a gyors növekedéséből fakadó problémák megoldásán dolgozik. Egyszerűen csak annyi történt tehát, hogy Washington fejére nőtt a hatalmas panda.

"Rá kell jönnünk, hogy olyannak kell elfogadnunk Kínát, amilyen. A hatás, amit gazdasági, politikai és emberi jogi ügyekben tudunk gyakorolni rá, elenyésző" - jelentette ki Bush látogatása kapcsán James Sasser korábbi pekingi nagykövet. Sasser szerint Kína már túl van azon a helyzeten gazdasági és politikai értelemben is, hogy nyomásgyakorlással eredményt lehessen elérni nála. Marad tehát a helyzet kihasználása és az amerikai üzleti körök által meghirdetett jelszó: "üzlet, üzlet, üzlet, üzlet, üzlet!"

Kína világgazdaságban betöltött szerepe fontos és érdekes kérdéseket vet fel, amelyekre még nem feltétlenül lehet választ találni - mondta Csaba László az [origo]-nak. Feltehetően senki nem tudná még megmondani, milyen hatással lenne egy piacnyitás a 2003-ban a világ negyedik legnagyobb kivitelével rendelkező és az egyik legnagyobb tőkebefogadó országában, vagy mi történik a világgazdaságban, ha az összjövedelemhez mért 40 százalékos megtakarítási rátával büszkélkedő Kína maga is tőkeexportőrként lép majd színre. Ugyancsak bizonytalan, mennyire alakítja majd át a Világkereskedelmi Szervezetet (WTO) a kínai tagság és viszont: a WTO-tagság mekkora hatással lesz a kínai gazdaságra és államszervezetre.

Társadalmi, közelebbről migrációs szempontból egy kínai határnyitás ugyancsak beláthatatlan következményekkel járna, a várhatóan jelentős emberkiáramlás miatt. A növekedés jellegéből fakadóan ugyanakkor környezetvédelmi szempontból sem elhanyagolható Kína. Csaba László szerint például a kiotói egyezményt gyakorlatilag "el lehet felejteni", mivel az egyre nagyobb kínai széndioxid-kibocsátás ellensúlyozza a károsanyag-kibocsátásnak az egyezmény aláírói által elérhető csökkentését. Ezt alátámasztja az is, hogy Peking az elmúlt pár év alatt a világ legszennyezettebb városa lett.

"Kína egy olyan gazdasági és kereskedelmi modell felé mozdul, amelyben nincs helye a külföldi iparosnak, a külföldi bankárnak és a külföldi kereskedőnek. Nem fogadhatjuk el ezt a belső virágzást anélkül, hogy az más nemzetekkel való folyamatos kereskedéshez kapcsolódna. A kapitalista rendszer alapvetően nemzetközi rendszer, ha nem működik nemzetközi alapon, akkor teljesen összeomlik" - fogalmazta meg a zárt kínai gazdaság által jelentett veszélyeket 2002-ben Paul Wolfovitz. Az elmúlt években ugyanakkor óvatosan, de folyamatosan nyílik meg a kínai piac a külföld előtt is. Egyre több cég veti meg a lábát Kínában, és már a külföldi pénzintézetek is szerezhetnek banki részesedést. Bush kínai látogatásának egyik fő felada ennek ellenére az, hogy még nagyobb nyitottságra kényszerítse Pekinget.

A legfontosabb - Csaba László szerint Bushnak belpolitikai presztízst jelentő és ezért túlhangsúlyozott - kérdés a jüan alulértékelése. Részben ennek a következménye ugyanis, hogy az Egyesült Államok kereskedelme közel 200 milliárdos deficitet mutat Kínával szemben. Bár nyáron a kínai jegybank 2,1 százalékkal felértékelte a jüant, Bush ennél többet vár, hogy az így megdráguló kínai áruk jobban ki legyenek téve a versenynek.

Magával törődik

Csaba szerint Kínát jelenleg elsősorban saját, gyors növekedése és az ezzel kapcsolatos belső bajok kezelése, illetve a politikai átalakulás menedzselése köti le. A jelentős kínai haderő feladata is a belső rend, a legitimáció fenntartása, a valószínűleg gyenge rendőrség kisegítése a rosszul működő, nem hatékony társadalomban. A világhatalmi státus olyan megnyilvánulásai, mint az ember világűrbe juttatása vagy az interkontinentális nukleáris rakéták hadrendben tartása a közgazdász szerint csupán a katonák játékszerének tekinthetők.

Hasonló véleményen van Kenneth Lieberthal, a michigani egyetem Kína-szakértője is, aki szerint Kína sorsa csak most dől el, a következő években derül ki, működhet-e egymás mellett az egyre erősebb kínai gazdaság és a még mindig szigorú és sok esetben elnyomó politikai rendszer. Mint mondta, "ez a történelem egyik legnagyobb hazárdjátéka, de mindannyian megtettük tétjeinket".

Ballai Vince, Sáling Gergő