Afrika és a klímaegyezmény sorsa a G8-csúcs tétje

Komoly biztonsági intézkedések előzik meg a Skóciában szerdán kezdődő G8-csúcstalálkozót. Soha ennyi rendőrt nem mozgósítottak még egy esemény miatt Nagy-Britanniában. A világ nagyhatalmainak vezetői a fejlődő országok segélyezéséről és a globális felmelegedésről tanácskoznak majd. A megbeszéléseket számos ellentüntetés kíséri.

Az 1975-ös olajválság idején fogalmazódott meg Giscard d'Estaing akkori francia elnök fejében a gondolat: szükség lenne a legfejlettebb ipari országok gazdaságpolitikájának egyeztetésére, hogy közösen szálljanak szembe az energiahiány és az infláció fenyegetésével.

Abban az évben hatan (az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, az NSZK, Japán és Olaszország) tanácskoztak, majd 1976-tól Kanada csatlakozásával héttagúvá bővült a tömörülés. Az értekezleteken - szintén 1976 óta - az Európai Bizottság elnöke is jelen van, mint a döntések meghozatalában és végrehajtásában közvetlenül érdekelt fél.

1994-ben a politikai megbeszélésekre meghívták Oroszországot is, amely 1997 óta minden tárgyaláson részt vehet. Azóta a Heteknek nevezett csoportot Nyolcaknak (G8) hívják, az általában két-három napos találkozókat május eleje és július közepe között rendezik meg. A résztvevők az első időben a megrokkant világgazdaság helyreállításával, a recesszió, a munkanélküliség, az infláció és egyéb "közellenségek" megrendszabályozásával voltak elfoglalva. Az 1983-as williamsburgi csúcs óta a gazdasági mellett politikai nyilatkozatot is elfogadnak.

1995-ben a kanadai Halifaxban a pénzügyi válságba került országok támogatása érdekében a különleges helyzetekre szolgáló nemzetközi hitelalap (GAB) 28 milliárd dolláros alaptőkéjének megkétszerezésében, valamint az IMF kvótarendszerének felülvizsgálatában állapodtak meg.

1996-ban a franciaországi Lyonban abban egyeztek meg, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) az összes rendelkezésére álló erőforrást igénybe veheti (beleértve az aranykészletek egy részének eladását is) a fejlődő országok megsegítése céljából.

Az 1997-es denveri csúcs volt az első, amelyen kezdettől részt vehetett az orosz elnök, a találkozót pedig gesztusként a Nyolcak csúcsértekezletére keresztelték át.

1998-ban a birminghami találkozó záróközleménye nem konkrét döntéseket, csupán kívánalmakat és ajánlásokat fogalmazott meg a nemzetközi szervezett bűnözés, a világ legszegényebb országait sújtó adósságválság, az ázsiai pénzügyi viharok, a fenntartható növekedés és a környezetvédelem kérdéseiben.

Az 1999-es kölni találkozón különnyilatkozatot adtak ki a koszovói helyzetről, ebben leszögezték: Jugoszlávia csak akkor részesülhet a nemzetközi újjáépítési segélyekből, ha megválik a Milosevic-féle vezetéstől. A találkozó határozata értelmében elengedték a legszegényebb fejlődő országok adósságának 45 százalékát, mintegy 70 milliárd dollárt.

2000-ben a japán Okinava szigetén megtartott találkozón megállapodtak, hogy DOT (Digital Opportunity Taskforce) néven szakértői csoportot állítanak fel, amelynek feladata a digitális technológia elterjesztése a fejlődő országokban. Oroszországot hivatalba lépése óta először képviselte Vlagyimir Putyin elnök.

2001-ben a Genovában tartott megbeszélések középpontjában a szegénység elleni küzdelem és a környezetvédelem állt. Az állam- és kormányfők a föld országait sújtó járványos betegségek visszaszorítására mintegy 1,3 milliárd dolláros pénzügyi alap létrehozását jelentették be, s megegyeztek, hogy 2002-ben részletes fejlesztési tervet dolgoznak ki Afrika számára. A záróközlemény hitet tett a Föld légkörének megóvása s a gazdasági fejlődésnek a fenntartható fejlődés szempontjait figyelembe vevő elősegítése mellett.

A 2002-ben a kanadai Kananaskisban megrendezett találkozó a közel-keleti politikai helyzettel, a fekete-afrikai nyomor enyhítésének lehetőségeivel és a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelem kérdéseivel foglalkozott. A Nyolcak megállapodást írtak alá afrikai vezetőkkel arról, hogy a világ legfejlettebb hatalmai támogatást nyújtanak az egyre kétségbeejtőbb helyzetű kontinens megsegítése, az ottani gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében. Oroszország a G8 teljes jogú tagjává vált, s első ízben 2006-ban rendezhet csúcstalálkozót és miniszteri üléseket.

2003-ban a franciaországi Evianban megtartott találkozó záróközleményében a résztvevők bizalmukat fejezték ki a világgazdasági növekedés beindulásának lehetősége iránt, indítványozták a közel-keleti rendezési tárgyalások körének bővítését, egyesített erőfeszítésekre hívtak fel a szuverén és demokratikus Irak megteremtéséért, és közös fellépést sürgettek az iráni és észak-koreai nukleáris programban megtestesülő fenyegetéssel szemben. Az Észak és Dél kapcsolatrendszerével foglalkozó tanácskozásra meghívták Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnököt, továbbá a harmadik világ 24 országának vezetőjét is.

A 2004-ben az egyesült államokbeli Sea Islanden megrendezett csúcstalálkozón megállapodtak arról, hogy jelentős mértékben leírják Irak 120 milliárd dolláros adósságát, elfogadták a tágabb Közel-Kelet demokratizálását célzó kezdeményezést, akciótervet hagytak jóvá a nukleáris fegyverek terjedésének feltartóztatására, és elmarasztalták Észak-Koreát és Iránt atomfegyverkezési ambícióik miatt. Nyilatkozatban sürgették a 2003-ban megszakadt világkereskedelmi tárgyalássorozat felújítását. Határozatot fogadtak el a HIV vírus elleni védőoltás kifejlesztésének pénzügyi támogatásáról, valamint jóváhagyták 75 ezer békefenntartó kiképzését és felszerelését az afrikai békefenntartó műveletek erősítésére.

[origo]/MTI