Elsöpörte a kormányt a kirgiz felkelés

Öten meghaltak és közel 400-an megsebesültek, amikor ellenzéki tüntetők csütörtökön Biskekben elfoglalták a kirgiz kormány és az állami televízió épületét. Aszkar Akajev elnök lemondott és Kazahsztánba menekült. A hétvégi választást érvénytelenítette a legfelsőbb bíróság. Az ideiglenes kormányfői és az államfői posztot Kurmanbek Bakijev ellenzéki vezető veszi át.

Akajev közepesen kemény diktátor volt

Aszkar Akajev elnök és pártja tizenöt évig volt hatalmon Kirgíziába. Akajev rendszere engedékenyebb volt, mint a többi közép-ázsiai posztszovjet tagállamban tapasztalható zsarnokság volt, de ettől még Kirgízia sem számított demokráciának. Működhetett például ellenzéki sajtó, ami egyedülálló a térségben, ugyanakkor Akajev most országszerte lángra lobbantott képei szinte beterítették a köztereket, jelezve, hogy a hatalom mindenütt figyelt. Elsősorban a korrupció és a reménytelen szegénység tette elégedetlenné a kirgizeket, a mostani elcsalt választás már csak az utolsó csepp volt a poharukban.

Akajev

Akajev korábban mindig azzal érvelt, hogy muszáj keményen fellépnie bizonyos politikai csoportokkal szemben, mert polgárháború veszélyezteti az országot. Akajev a fő veszélyt az iszlámista radikáliokban és a déli területeken lakó üzbég kisebbségben látta. Elsőként valóban egy üzbég többségű város, a déli Dzsalalabad került a felkelők kezére, még vasárnap este. A déli országrészben az elmúlt években már többször összecsaptak a helyiek a kivezényelt rendőrökkel.

Akajev - aki a kirgiz tudományos akadémia elnökéből lett 1990-ben az ország vezetője - 1996-ban és 2003-ban is népszavazáson bővítette saját hatáskörét. Az elnök negyedik mandátuma októberben járna le, és a két éve megváltoztatott alkotmány értelmében ismét indulhatna. Ő azonban már a felkelés előtt bejelentette, hogy nem jelölteti magát ősszel. Pártja viszont nagy többséggel győzött a mostani, manipulált választáson. A fia és a lánya is képviselő lett, és az ellenzék szerint a hatalmat családtagjainak akarta átjátszani.

Szovjetizált pásztorok

A kirgiz egy türk eredetű nép, és évszázadokig nomád pásztorkodással foglalkoztak. Kirgízia területének nagy részét a Tien San hegyei borítják. Az oroszok az 1860-as években foglalták el a területe, és egy 1916-os felkelés leverése után bebiztosították hatalmukat. A szovjet uralom idején megtiltották a nomadizálást, és termelőszövetkezetekbe kényszerítették a lakosságot. Földmevélsre és iparosításra jelöltek ki jelentős területeket.

1991-ben vált Kirgízia független állammá. Az országnak kisebb határvitája volt minden szomszédjával: Kínával, Kazahsztánnal, Tadzsikisztánnal és Üzbegisztánnal is. 1999-ben egy iszlamista szélsőséges fegyveres csoport tört be Kirgíziába, de a kormány csapatai néhány hónap alatt leszámoltak velük. 2001-ben amerikai csapatok érkeztek Kirgíziába, hogy az Afganisztán elleni háborúhoz használhassák az itteni bázisokat. 2002-ben az USA egy nagy katonai repülőtér építésébe kezdett a főváros közelében.

Kirgízia ötmillió lakosának alig több mint a fele kirgiz. Jelentős orosz (18 százalék) és üzbég (13 százalék) él még az országban.