Szellemjárás és nőhiány okoz gondot a cunami után

Vágólapra másolva!
Szellemek kísértenek azokon a strandokon, ahol december 26-án végigsöpört a szökőár Thaiföldön - állítják a helyiek. Sokakat megviselt a cunami: többen panaszkodnak arra, hogy hangokat hallanak, vagy folyamatosan az áldozatokból áradó hullaszagot érzik még az után is, hogy a holttesteket összeszedték a partról és a romok közül. Szakértők szerint ez a túlélők természetes reakciója a trauma után. Indonéziában demográfiai válság fenyeget, mert a szökőárt jóval több férfi élte túl, mint nő.
Vágólapra másolva!

Indonézia szökőár sújtotta területein demográfiai katasztrófa fenyeget. Aceh tartományban, ahol a szökőár a legpusztítóbb volt, sokkal több nő és gyerek veszett oda, mint férfi. Az ENSZ jelentése szerint az áldozatok csak mintegy egynegyede férfi.

A hatóságok szerint az a magyarázat, hogy a part menti településeken a férfiak éppen dolgoztak, amikor a katasztrófa történt: a halászok többsége a tengeren túlélte a pusztító hullámot, a parasztok földjei pedig jóval magasabban fekszenek annál, ameddig a szökőár elért.

A tengerparton álló falvakban csak nők és gyerekek maradtak, ők estek a legtöbben áldozatául a pusztító víztömegnek. A halászfalvak jelenleg tele vannak özvegyen maradt férfiakkal. Lamteungó településen például 105 megözvegyült férfi él, a nők közül viszont csak 19-en maradtak özvegyen.

A férfiak közül sokan azt mondják: azzal, hogy elvesztették a családjukat, az életük értelmét veszítették el. "Ha munkát találok és pénzt keresek, kinek adom majd?" - teszi fel a kérdést Baharuddin. A negyvenkilenc éves lamteungói halász feleségét és kislányát vesztette el a szökőárban.

Azoknak, akiknek megmaradtak a gyerekei, most egyszerre kell megbirkózniuk a gyerekneveléssel és a megélhetés előteremtésével. A Washington Post tudósítója szerint a megmaradtak sok faluban közösségi házat építettek, és együtt próbálják megoldani a problémákat. Közösen főznek, közösen ápolják a sebesülteket, és közösen vigyáznak a gyerekekre.

"Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Mindenünket megosztjuk. Ha van valamim, megosztom. Ha van valamijük, megosztják. Megosztjuk a reményt és a bánatot is. Néha, amikor hiányzik a családom, megpróbálnak megvigasztalni. És néha, amikor ők sírnak, rajtam a sor, hogy megvigasztaljam őket" - jellemzi a helyzetet Lamtutui faluban Mohamed, a közösség vezetője.

Minden vezetőnek az a szándéka, hogy egyben tartsák a faluközösségeket és újjáépítsék a falut. A romok alól azonban még egy hónappal a cunami után is holttestek kerülnek elő.