Bosszúra készülnek az oszétok

Vágólapra másolva!
Észak-Oszétiában a helyiek véres bosszújától félnek. A beszlani túszdráma miatt a helyiek arra készülnek, hogy bosszút állnak az Oszétiában élő ingusokon. Miközben Putyin elnök a választójog megnyirbálásával válaszolna a terrorizmusra, Beszlan utcáin levetkőztetik a gyanúsnak vélt férfiakat, hogy körül vannak-e metélve, vagyis muzulmánok-e. Helyiek szerint csak azért nem folyik még vér, mert nem járt le a 40 napos gyász. Menekülő ingusok és utcai lincselések jelzik, hogy a fenyegetőzések nem csak üres szavak.
Vágólapra másolva!

A mostani túszdráma után az oszétok meg vannak győződve, hogy a vérfürdő az ingusok lelkén szárad. Egyrészt mert muzulmánok, másrészt mert a csecsenek rokonai, harmadrészt mert ősi ellenségek.

Forrás: ==
Észak-Oszétia zászlója

Észak-Oszétia, Ingusföld és Csecsenföld (vagy ahogy az utóbbit a helyiek nevezik: Icskéria) nyugat-kelet irányban egymás melletti köztársaságok az Oroszországi Föderációban. Az ingusok és a csecsenek többsége muzulmán, és rokonoknak tartják magukat. Az oszétok viszont ortodox keresztények, és nagyon rossz a viszonyuk az ingusokkal. A történelmi ellentétek évszázadokra nyúlnak vissza, de a mostani ellenségeskedés megértéshez elég az 1930-as évekig visszaemlékezni.

A kaukázusi muzulmánok különösen gyűlölték a rájuk erőltetett kommunizmust, ahogy korábban rosszul viselték a cári Oroszország megszállását is. A helyi elégedetlenség olykor erőszakhoz vezetett, még a harmincas évek sztálini diktatúrájában is. Emlékezetes bűntény volt például, amikor ingusok egy csoportja elvágta egy oszét párttitkár torkát, mert sertéstelepet építtetett egy muzulmánok lakta településen. (Az iszlám tisztátalan állatnak tartja a disznót.)

Az igazi sérelmek a negyvenes években kezdődtek. Amikor 1942-ben a németek benyomultak szovjet területekre, akkor Sztálin deportálta a teljes csecsen és ingus népet. Attól tartott, hogy együttműködnének a Kaukázus felé nyomuló németekkel, ezért Közép-Ázsia kietlen vidékeire hurcolta az embereket. Az üresen maradt ingus házakba ekkor oszétok költöztek.

A részben keverten élő ingus és oszét népesség között azóta tart a gyűlölködés. Sztálin egy kis ingus földdarabbal is megajándékozta a szerinte lojálisabb oszétokat, átrendezve a tagköztársaságok határait.

Az ötvenes években Hruscsov hazaengedte a száműzött népeket. Az ingusok közül azonban több tízezren hiába álltak régi küszöbeik előtt, a házaikba beköltözött oszétok már nem engedték be őket.

Forrás: ==
Ingusföld zászlója

A Szovjetunió felbomlásakor kitört az ingus-oszét háború. 1991-ben sokan meghaltak, amikor az ingusok megpróbálták visszaszerezni a Sztálin által elajándékozott földet és visszaszerezni a házakat. Az oszétok az ingus követelésekre pogromokkal válaszoltak, és még több házat vettek el az ingusoktól. Azóta is közel húszezer, Oszétiából elűzött ingus él menekülttáborokban. Lassan tíz éve véget ért a háború, de mindkét oldal készül a bosszúra.

Észak-Oszétiában és Ingusföldön is a legtöbb családban van valahol elrejtve egy gépfegyver, egy aknavető vagy legalább egy pisztoly. Amikor a mostani túszdráma idején a helyiek belövöldöztek az iskolába, akkor senki sem lepődött meg, hogy az aggódó apáknak honnan van fegyverük.

Az oroszok ebben a konfliktusban következetesen oszét-pártiak. Így volt ez a cári időkben, Sztálin alatt, és így van most is. A szomszédaitól rettegő oszétok maguk kérték a csatlakozásukat a birodalomhoz, míg az ingusokat és a csecseneket fegyverrel kellett leigázni, és állandó lázongásaik után újabb és újabb vérfürdőket rendezni. Ez és a vallási-kulturális kötődés elve biztosította az orosz-oszét jó viszonyt. Ráadásul az oroszoknak kellenek az oszétok Grúzia miatt is.

Oszétiából ugyanis kettő van. Dél-Oszétia viszont nem az Oroszországi Föderáció, hanem Grúzia része. Amikor a kilencvenes évek elején az északoszétok az ingusokkal háborúztak, akkor a déloszétok Grúziával háborúztak. Utóbbi konfliktust a bevonult és azóta is ott állomásozó orosz katonák oldották meg: Dél-Oszétia tulajdonképpen kivált Grúziából, és szeretne Oroszországhoz csatlakozni. Ezt a világon senki sem ismerte még el, és a grúz hadsereg az utóbbi időben lövi is a határ menti falvakat, de a terület mégis inkább orosz, mint grúz.

Forrás: ==
Ingus nő egy régi országimázs hirdetésen

A kilencvenes évek elején a csecsenek kikiáltották a függetlenségüket, de az ingusok nem követték őket. Sok csecsen kapott menedéket Ingusföldön, de a harcban nem vettek részt az ottaniak. Ingusföld tele van orosz katonával, innen is indítanak támadásokat Csecsenföldre, miközben gerillák rendszeresen rajtaütnek az ingusföldi orosz fegyvereseken. Utoljára idén nyáron halt meg közel kétszáz ember, amikor két ingusföldi rendőrségi épületet egyszerre támadtak meg Csecsenföldről betörő fegyveresek, akiket azonban helyi csoportok is segítettek.

Sok oszét azt hiszi, hogy az iskolai túszejtést is ingusok követték el. Erre utal néhány túsz visszaemlékezése, és ezt a képzetet erősíti, hogy a terroristák csak egyetlen emberrel tárgyaltak eredményesen: Ruszlan Ausevvel, akinek közbenjárására a második nap elengedtek szüleikkel együtt néhány három év alatti gyereket. Ausev ingus elnök volt, aki azért kényszerült lemondani, mert túl keményen bírálta az oroszokat a csecsen háborúban elkövetett kegyetlenségek miatt.

Hogy tényleg voltak-e ingusok is a terroristák között, azt nem lehet tudni. Annyi látszik bizonyosnak, hogy a támadást Samil Baszajev csecsen hadúr egyik csoportja követte el, azért, hogy az orosz katonákat vonják ki Csecsenföldről. A helyi hatóságok többször utaltak arra, hogy arabok is voltak a terroristák között. Erről az elégedetlen oszétok úgy tartják, hogy porhintés, és csak azért erőltetik az arab szálat a hatóságok, hogy a terrortámadás hasonlítson a WTC elleni merényletre, és nyugaton megértőbbek legyenek az emberek. Másrészt így akarják elterelni a figyelmet az ingusokról. Az arabok részvételéről semmilyen bizonyítékot nem mutattak be, de leginkább Oszétiában terjesztik a hírt, ahol a hatóságok előre rettegnek október közepétől, amikor lejár a 40 napos gyász.