Egy Nobel-békedíjas terroristavezér életútja

Vágólapra másolva!
Közel két hetes kórházi kezelés után csütörtök reggel meghalt Jasszer Arafat palesztin elnök. A 75 éves vezetőt az utolsó napokban már csak gépek tartották életben. Arafat családfáját állítólag egészen Mohamed prófétáig tudta visszavezetni, neki azonban csak egyetlen utódja volt, a kilencéves kislánya.
Vágólapra másolva!
Fotó: EPA
Arafat beteg

Arafat a palesztin mozgalom "szent háborúja", az intifáda 1987-ben történt megindításával került újból előtérbe. A száműzetésben tevékenykedő palesztin parlament őt választotta az 1988. november 15-én egyoldalúan kikiáltott - és 70 állam által elismert - palesztin állam elnökévé. Arafat még az év végén nyilvánosan elismerte s békülésre hívta fel Izraelt. Hosszú tárgyalási folyamat után, 1993. szeptember 13-án történelmi esemény színhelye volt a washingtoni Fehér Ház: Arafat és Jichak Rabin izraeli miniszterelnök kezet szorított a palesztin autonómiára vonatkozó Elvi Nyilatkozat aláírása alkalmából. 1994-ben mindkettőjüket Nobel-békedíjjal tüntették ki Simon Peresz akkori izraeli külügyminiszterrel együtt.

A Gázai övezet, Jerikó és Ciszjordánia önkormányzatának megvalósulásával 1994 júliusában Arafat visszatért tunéziai száműzetéséből a palesztin területekre. 1994 júliusától 1995 decemberéig a Palesztin Hatóság elnöki tisztét töltötte be, majd az 1996. január 20-án létrejött Palesztin Autonómiatanács élére állt.

Arafat álma, egy általa vezetett palesztin állam létrehozása Kelet-Jeruzsálem fővárossal, a 2000. szeptember 28-án kirobbant második intifáda nyomán romba dőlt. A radikális palesztin mozgalmak sűrűsödő merényletei miatt az izraeli kormány 2002-ben Arafatot ellenségnek nyilvánította, teljes elszigeteléséről döntött, a politikust mára nyíltan leírta az amerikai és az izraeli vezetés. Arafat nem volt hajlandó harcot folytatni a hivatalos korrupció ellen, megosztani a kezében összpontosuló hatásköröket, ugyanakkor személye megtestesítette a palesztin ellenállást, és a palesztinok körében általános tiszteletnek örvendett.

Magánélete sokáig nem létezett, hiszen ő a palesztin mozgalommal "jegyezte el" magát. 1992-ben feleségül vette egyik munkatársnőjét, a sorbonne-i közgazdasági diplomával rendelkező Szuha Tavilt, egy ciszjordániai keresztény polgárjogi harcos nála harminc évvel fiatalabb lányát, aki férje kedvéért áttért az iszlám hitre. 1995-ben megszületett kislányuk, Zahva. Felesége külön élt Arafattól, Párizsban.

[origo]/MTI