Bohózat volt a fehérorosz népszavazás

Az EBESZ választási megfigyelőin kívül az európai lapok többsége is bohózatnak minősítette az Alekszandr Lukasenko fehéroroszországi elnök uralmát meghosszabbító alkotmánymódosító népszavazást. Az utolsó európai diktátornak tekintett Lukasenko gyakorlatilag élethosszig tartó hatalmat biztosíttatott magának a referendummal.

A szomszédos Lengyelország egyik vezető lapja, a Rzeczpospolita szerint: "Egy olyan országban, ahol az a sztálinista alapelv érvényes, hogy nem az a fontos, ki mire szavaz, hanem az, hogy ki számlálja meg a szavazatokat, nem is jöhetett ki más eredmény. Tiszta paródia volt az alkotmánymódosításról rendezett népszavazás, akárcsak a parlamenti választások."

A Gazeta Wyborcza azt írja, "A fehéroroszországi bohózat már nem is döbbenti meg különösebben az embert... Az ellenzéki jelöltek megfélemlítése, az urnákhoz terelt diákok és munkások, a választóknak osztogatott vodka? Mi egyebet lehetett várni egy ilyen országban? Fehéroroszországban - hiába van majdnem Európa közepén - Lukasenko évtizedes uralma után már semmin sem csodálkozunk."

Az orosz Kommerszant közép-ázsiai példákkal jön elő: "Nemcsak Lukasenko, hanem a közép-ázsiai államfők is választhattak volna más módot hivatali idejük meghosszabbítására. Ám a szovjet fogalmakban gondolkodó elnökök nem érik be puszta újraválasztásukkal. Ők nemzetük atyjaként szeretnék megerősíttetni magukat. Ezért kevés nekik az 50 százalék plusz egy szavazat. Ha már nem lehet 99,9 százalék, akkor legalább 75-80 százalék kell nekik. Pedig ilyen eredmény egyetlen igazi demokráciában sem lehetséges."

A római La Reppublica szerint "Lukasenko diadala után, ami a megfélemlítésen alapszik, a fehéroroszok most vérfürdőtől tartanak. A társadalom bénultnak és reményvesztettnek látszik. Egy hónapja bezárták a utolsó két magántelevíziót, ahogy előtte a független rádiókat és lapokat is. Az emberek a polgárháború rémképétől tartva még nem mernek tömegesen lázadni."

A milánói Corriere della Sera úgy véli, Fehéroroszországra gondolva "az ember, évekkel visszavetve érzi magát, úgy, mintha a vasfüggöny csak részben omlott volna le. Minszkben az egész gazdaság még szilárdan az állam kezében van, az tervez és a tervek teljesülnek is. Az egykori szovjet titkosszolgálat, a KGB még a nevét sem változtatta meg, ellenzék van ugyan, de gyakorlatilag nem számít, és a legfontosabb állami lapot úgy hívják, hogy Szovjet-Fehéroroszország."

A svéd Svenska Dagbladet ugyancsak bohózatnak minősíti a választást, "ha nem lenne olyan tragikus. Ha az ellenzék egyáltalán nyerne néhány parlamenti mandátumot, már az győzelemnek számítana... Az önkényuralom ellen a demokráciáért folyó küzdelemben nem maradhatunk tétlenek. Tartozunk ennyivel azoknak, akik életüket áldozták a kommunizmus elleni harcban."

A svájci Bund szerint "a civil társadalom támogatására tett amerikai és európai kísérletek dicséretesek, de aligha elégségesek ahhoz, hogy véget vessenek Lukasenko kártékonyságának. Az utazási tilalmat el tudják viselni a rendszer urai. Igazi befolyást csak Oroszország tudna gyakorolni, amelytől gazdaságilag függ a kistestvér" - ám a lap szerint a "közel-külföldre", gyakorolt orosz nyomás problematikus lenne és Putyin elnök "saját országában sem arról ismeretes, hogy különösebben buzgólkodna a demokrácia elmélyítéséért."

MTI/[origo]