Az 1930-as évek

"Tiszta és fényes a cipőd? Minden este kipucolod? Ha nem, milyen gyakran? Tisztán tartod a sarkot? Amikor cipőt pucolsz, a hátsó részét is letisztítod? És a harisnyád tiszta?" - Everyday Living for Girls (Mindennapi útikalauz lányoknak)

A pántok turbánra hasonlítanak
Az ember egyik alapvető szokása, hogy vágyik azokra a dolgokra, amik nincsenek neki, s a harmincas évek a hatalmas vágyakozás évei voltak. A gazdasági válság alatt a mindennapok nyers valóságát a mozivászon eleganciája ellensúlyozta, s azoknak az embereknek az élete, akik elég gazdagok voltak a pazarló élethez.

A szexepil leugrott a vászonról, a csillogás a mindennapi köztudat részévé vált. A filmsztárok nagy hatással voltak a cipő- és ruhadivatra.

Kétféle anyagú, nyitott orrú cipő
Az 1929-es tőzsdekrach és az azt követő válság élesen elválasztotta egymástól a szegényeket és a gazdagokat. Európában Hitler hatalomra jutott, a kommunizmus egyre több embert vonzott, és a jövő iránti cinizmus gyakorivá vált. Feltalálták a teflont, Ella Fitzgerald első sikereit aratta, s a nácik voltak a házigazdái az olimpiának.

A mozik már hangosfilmeket játszottak, s a válság ellenére szinte mindenki megengedhette magának a moziba járást. Olyan sztárok, mint Greta Garbo, Fred Astaire vagy a Marx-testvérek ideig-óráig menedéket adtak a szörnyű valóság elől.

Andre Perugia által tervezett cipő
- ez már inkább művészet
A divat hűvösebbé, csillogóbbá vált. Az estélyi ruhák luxusanyagból készültek, s gyönyörű esésük volt. A ruhák tökéletesen csillogtak - a vásznon csakúgy, mint az életben. Ha az ember megengedhette magának a szőrmét, akkor mindenképpen szőrmét hordott. A többség persze nem volt ebben a helyzetben.

A ruháknak kényelmesnek kellett lenniük és sokféle célra meg kellett felelniük. Az emberek napközben lábszárközépig érő ruhákat hordtak, az estélyi öltözet ismét a földet söpörte. A nők körében is

Salvatore Ferragamo által
tervezett szandál
elterjedt a nadrág és a többi köznapi viselet.

A divattervezők kísérletezni kezdtek a cipődivattal. A vastagtalpú cipő a huszadik században először ekkor bukkant fel. Ezek a cipők olyan tervezők munkái voltak, mint például Salvatore Ferragamo és André Perugia. A talpuk fából és parafából készült, mert kevés volt a bőr és gumit nem használhattak.

A szandál egyre népszerűbb lett, s a szandálforma az estélyi öltözékek között is felbukkant: a gazdag nők pántos, nyitott elejű cipőt hordtak, ami látni engedte selyemharisnyájukat. A férfiak a csizmáról egyre inkább áttértek a kétféle anyagból összeállított papucscipőre. Később a nők leutánozták ezt a viseletet, amikor praktikus lapos sarkú lábbelit kerestek.

Nyitott orrú pántos cipő
Az Art Deco-mozgalom nagy hatással volt a cipődivatra, de az évtized végére a szürrealisták vették át az irányítást. Az egzotikus, közel-keleti motívumok is divatba jöttek, miután népszerűek lettek a kosztümös drámák. Az évtizedben minden elképzelhető szín felbukkant, beleértve a "sokkoló rózsaszínt" is.
Aranyszínű csillogó szandál,
a belseje szatén

Az erős színek mellett teret kaptak a visszafogott árnyalatok is. Divatos volt a gesztenyebarna, a fekete, a barna és a tengerészkék, ami már a következő évtizedet jelezte előre.


A kor embere odavolt a következő dolgokért:
vastag talpú cipő, nejlonharisnya, repülőgépek, fezek, kalapok, táncmaratonok, szürrealista művészet, kosztümös drámák

Ajánló:

(angolul)