Kiképzéssel segít a NATO Iraknak

Elsősorban Irak volt napirenden az isztambuli NATO-csúcs első napján. A szövetség vezetői elfogadták, hogy a NATO segítséget nyújtson az iraki hadsereg kiképzésében, de részletesen nem dolgozták ki a javaslatot. Emellett az afganisztáni békenfenntartó küldetés kibővítéséről és a boszniai misszió EU-fennhatóság alá helyezéséről döntöttek. A csúcstalálkozót utcai öszecsapások előzték meg a rendőrök és a NATO-ellenes tüntetők között.

A NATO isztambuli csúcstalálkozójának a siker látszatát keltő homlokzata kiüresedett szövetséget takar el a The New York Times hétfői számában megjelent kommentár szerint. A lap szerint Amerika ellenfeleinek, Jacques Chirac Franciaországának és Gerhard Schröder Németországának politikai érdeke, hogy olyan látszatot keltsenek, mintha együttműködnének az iraki koalícióval. George Bush amerikai elnöknek és Tony Blair brit kormányfőnek viszont az a politikai érdeke, hogy örömet mutasson, bármiféle biztonságos és olcsó segítség felajánlását engedélyezze is a NATO-nak a Chirac-Schröder duó katonák Irakba vezénylése helyett.

A francia és a német vezető így elmondhatja otthon, hogy Szaddám Huszein iraki diktátor elmozdításának az ellenzése nem követelt politikai árat. George Bush és Tony Blair pedig az idei, illetve a jövő évi választási kampányban azt állíthatja, hogy a nyugati szövetségben támadt megosztottságon túljutottak, a háború jogosságát pedig igazolta ellenzőinek utólagos áldása.

Az így felhúzott homlokzat kiüresedett szövetséget takar - áll a cikkben. A korábbi közös célt, a szovjet imperializmus nyugati irányú nyomulásának a megakadályozását nem váltották fel az újjal, az imperialista terrorizmus legyőzésével. A Nyugat nagy szövetségének az elcsökevényesedése a cikk szerzője, William Safire szerint nem elkerülhetetlen, de a fordulatot Chirac és Schröder választási bukásától várja. A NATO tovább sorvad és a szükséggel szembenézni hajlandó országok alkalmi szövetségei fogják helyettesíteni mindaddig, amíg a franciák és a németek olyan vezetőt nem választanak, akik megértik korunk kihívásait - írja.

Safire szerint egyáltalán nem biztos, hogy a szavazók megbüntetik Busht és Blairt azért a bűnükért, hogy megfojtották a legrosszabb rezsimet a terror bölcsőjében. Az iraki ideiglenes kormány nemzeti arcot ölt, a két vezető politikai támogatottsága növekedni fog a hadiszerencse forgandóságával és a NATO-szolidaritás repedésekkel teli falának a kitapétázásával. Az amerikai elnök és a brit kormányfő az idén, illetve jövőre megnyerheti a választásokat, a szükséges nadrágszíj-megszorításba pedig belebukhatnak Németország és Franciaország jelenlegi vezetői.

Schröder politikai zombie, a színfalak mögött thatcherista utód készülődik. Chirac elmeszesedett kormánya kétségbeesetten próbálja megakadályozni a karizmatikus pénzügyminiszter, Nicolas Sarkozy felemelkedését. A 49 éves magyar származású, okos, örökmozgó politikus a nagy francia hagyományhoz hűen nyilván bosszantani fogja Londont és Washingtont, de talán nem szövetkezik német politikussal arra, hogy Európa többi részével Chirac módjára úgy bánjon, mint a neveletlen gyerekekkel.

Merni kell elgondolni az elképzelhetetlent - írja Safire, és elgondolja: Busht és Blairt újraválasztják, Chirac és Schröder helyébe új vezetők lépnek, akik a modern kollektív védelmet a szabadság támogatásában látják.

A NATO-t új életre keltheti a terrorhálózatok jelentette új fenyegetéssel való szembenézés sürgető szükségszerűsége. Napjaink kiüresedett NATO-ja persze folytathatja a lejtmenetet az isztambulihoz hasonló kölcsönös látszatok útján - írja a The New York Times.

[origo]/MTI